Körösvidék, 1922 (3. évfolyam) január-március • 1-74. szám

1922-01-10 / 7. szám

Békéscsaba, 1922. január 10. Kedd III. évfolyam 7. szám. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Békéscsabán, Szent István-tér 18. sz. A szerkesztőség telefon száma í 60. Független keresztény politikai napilap ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra SO K, negyedévre 150 K, félévre 300 K. Egyes szám ára 3 K. 3 közgazdasági hérdes ma, amikor a mindennapi kenyér­ről van szó, mindennél fontosabb, mert a létfenntartás mindennél előbb való, minden más életnek előfeltétele. Előbb kell biztositani azt, hogy meg­termeljük eleségünket és csak aztán gondolhatunk annak a kérdésnek rendezésére, hogy ki termelje meg azt. Ez a most felállított tétel meg­szabja azt a fő irányelvet, melyen az egész birtok megoszlást szabá­lyozó intézkedéseknek felépülniük kell, ha nem akarunk oda jutni, a hol ma már ellenséges szomszédaink tartanak. És ez korántsem ütközik olyan nehézségbe, mint egyesek gon­dolják. Az a nagy földéhség és láz, melyet a forradalom idején tapasz­taltunk, azóta a gyakorlati élet tanul­ságai folytán lényegesen csökkent s ma már nem egy olyan hangot hal­lottunk épen a birtokok felosztását követelők sorából, hogy el ne da­rabolják a nagybirtokokat, mert akkor miből fog a szegény föld­mives nép megélni. És nem is lehet egyetlen intenziven kezelt nagybir­tokból sem annyi kisbirtokosnak juttatni földet, mint ahányat'a nagy­birtok eltart. Mert ne felejtsük el, hogy a kisgazda maga műveli meg a földjét és csak akkor alkalmaz munkást, ha saját és családja mun­kaerejének teljes kihasználásával sem győzi meg a dolgot. Inkább nem termel több munkát igénylő terményt, mint például cukorrépát, csakhogy ne kelljen munkásokat fizetnie A nagybirtokok közprédára bocsájtása tehát igen veszedelmes következmé­nyekkel járna, mert egyrészt teteme­sen csökkentené a termelést, más­részt növelné a munkanélküliek szá­mát és ezzel szaporítaná a felfor­gató elemeket bizonyára nagyobb mértékben, mint amilyen mértékben a földhözjuttatás azt csökkentené. A megváltásra kerülő birtokok leg­nagyobb részét ugyanis nem a föld­nélküliek, hanem a kisbirtokosok foglalnák el, mert a mai árak mel­lett a föld megváltási árát és még inkább a birtok felszerelését csak a jómódra szert tett kisbirtokos tudja előteremteni és nem az aratás nélkül maradt földnélküli munkás. A nagy­birtok megszüntetésével ellenben en­nek a legszegényebb munkásosztály­nak kezéből is kiesne a kenyér, mert kihúznák lába alól a földet, amely ha nem is volt az övé, de eltartotta részben mint részmunkást, részben mint napszámost. Ezt a veszedelmet csak ugy kerül­hetjük el, ha a birtokrendezés üteme nem lesz gyorsabb a gazdálkodás belterjesebbé fejlődésének üteménél, ugy hogy a birtokok számának sza­porodásával növekedjen a területmeg­müveléshez nélkülözhetetlen munkás­szükséglet is. Ezen az alapon épült fel a most elhalt Rubinek földbirtokrendezési javaslata is, melynek vezérgondolata az, hogy a birtokmegoszlás lehetőleg természetes fejlődés utján lehetőleg minden hatósági beavatkozás nélkül oldódjon meg. Ez a javaslat tehát biztosítaná azt az időt, ami a mező­gazdaság belterjesebb fejlődéséhez nélkülözhetetlenül szükséges és igy nem veszélyeztetné túlságosan sem a termelés folytonosságát, sem pedig a munkanélküliség szaporodását. Reméljük, hogy a kormány bölcs belátása felismeri a javaslatnak ezt a megbecsülhetetlen előnyét és annak megvalósítása mellett fog dönteni. A nemzetgyűlés hétfői ülése Budapest, jan. 9. A nemzetgyűlést Gadl Gaszton elnök nyitotta meg. Mély meghatott­sággal emlékezett meg Rubinek Gyula nemzetgyűlési képviselő, volt földmivelésügyi miniszter haláláról. Méltatta azokat az elévülhetetlen ér­demeket, amelyeket Rubinek Gyula szerzett minisztersége idején, külö­nösen a földbirtokreform megvalósí­tása körül. Vele a gazdatársadalom­nak egyik legkitűnőbb vezére, az agrár érdekek leghűbb harcosa, a nemzetgyűlésnek egyik legértékesebb tagja szállt a sírba. Indítványára a Ház jegyzőkönyvében örökítette meg Rubinek Gyula érdemeit és elhatá­rozta, hogy koszorút helyez rava­talára, temetésén pedig testületileg vesz részt Bottlik József alelnök vezetésével. Elnök jelenti, hogy Karaffiáth Jenő sürgős interpellációra kért engedélyt. A Ház teljesiti kérelmét. Interpellá­cióját délután 3 órakor mondja el. Az elnök bejelenti, hogy Rubinek Gyula halálával a kecskeméti I. vá­lasztókerület megüresedett. Kéri, ad­jon felhatalmazást a Ház arra, hogy a belügyminiszter megtehesse a szükséges intézkedéseket az e kerü­letben szükséges uj választásra. Az indeninitás vitája előtt meg­állapítást nyert, ..hogy a Ház nem határozatképes. Öt perc szünet után együtt van annyi képviselő, hogy megkezdhető a tanácskozás. Kiss Menyhért az első szónok. Polemizál Méhely múltkori kijelen­tésével, mely a köztársasági gon­dolat mellett foglal állást. Hang­súlyozta, hogy a királyság, mint államforma oly mélyen gyökeredzik a magyar lakosság .lelkében, hogy annak 98 százaléka ma is ezt akarja. R köztársasági propagandaval már 15 éve próbálkozott Nagy György, de eredményt nem tudott elérni. R köztársaság ma sem kell a ma­gyar népnek. Tiltakozik Benedek János azon • kijelentése ellen, hogy ezt a par­I lamentet a terror és fanatizmus j hozta létre. R pénzügyminiszter programmjá­ról nagy elismeréssel szól. Dicséri annak tárgyilagosságát és egészsé­ges eszméit. Szükségesnek tartja a tisztviselők lajstromozását s a meg­élhetésük biztosítását. Hangsúlyozza, hogy előnyben kell részesíteni azo­kat a tisztviselőket, akik a kommu­nizmus alatt hűek maradtak s nem csatlakoztak a nemzetromboló irány­zathoz. Szükséges, hogy az állam legfőbb jövedelmi forrása, az adó pontosan beszolgáltattassék. Éppen ezért segíteni kell az adóhivatalo­kon. Több tisztviselőt kell azokban alkalmazni, mert ma rettentően meg vannak terhelve az adóhivatal munkásai. Kívánja, hogy a közép­iskolákban társadalmi gazdaságtant tanítsanak. Élesen elitéli azoknak támadását, akik a kormányt kriti­zálták azért, mert a „Hangyát" tá­mogatásban részesítette, lígy tudja, hogy a Hangya minden helységben, ahol csak megalakult, előmozdította a gazdák s általában a keresztény polgárság jólétét. Kéri a nemzetgyűlést: utasítsa a pénzügyminisztert, hogy az állami kedvezményes ellátásban részesülök közé vegye fel a földnélküli mezei munkásokat, a magánalkalmazotta­kat s a nem önálló kisiparosokat is. Követeli az élelmiszerfelhalmozók s a lánckereskedők nagyon szigorú büntetését s a fényűzés és pazarlás törvénnyel való betiltását. R miniszterelnök programmjáról szól. Sürgeti a munkáskérdés meg­oldását, hogy a munkások is gya­korolhassák politikai jogaikat. Tel­jes társadalmi békére van szükség. Őszintén ki kell békülni a munká­sokkal. R felekezeti béke megóvá­sát mindenképen munkálni kell. Mint Prohászka mondotta: meg kell építeni az aranyhidat Pannon­halma és Debrecen között. Kéri a kormányt, hogy minden támadás ellenére is tartson ki hiven és bátran az intranzigens keresztény irányzat mellett. Rz indemnitást megszavazza. Ugrón Gábor. Rz indemnitás kér­dését ó bizalmi kérdésnek tekinti. R kormány első feladata a közadó kirovása és behajtása. De nem sza­bad olyan aránytalannak lenniök az adóterheknek, mint manapság. Bírálgatja a miniszterelnök pro­grammját. Sürgeti a képviselők es­küjének kiegészítését, amely módot nyújtana arra, hogy nyilatkozzék minden képviselő: melyik esküt tartja magára nézve kötelezőnek. Teljes lelkiismereti és gazdasági szabadságot követel. Ez a nemzetgyűlés szerinte meg­érett a feloszlatásra. Az uj választást az általános, titkos községenkénti szavazati rendszerrel szeretné meg­csinálni. Általános társadalmi kibékülést sürget és demokratikus egyenlőséget, amelyben elsőbbséget csak a lelki jobbság és rátermettség biztosithat. Öt perc szünet után Temesváry Imre szól a munkanélküliek tragikus sorsáról. Az államnak kötelessége munkaalkalmak nyújtása. — Hozzák rendbe az állami utakat. Erősítsék meg a védőgátakat annál is inkább, mert Erdélyben rablógazdálkodás folyik az erdőirtás terén. Igy félős, hogy a tavaszi olvadás katasztrófális lesz előbb-utóbb, ha nem erősítjük meg gátjainkat. Ezzel kapcsolatban öntözőtelepek létesítését kívánja, munkáslakások építését követeli. — Szükségesnek tartja a deviza és valutaüzérkedés megadóztatását, mely nagy jövedelmet jelentene az állam­nak. Áz adó egy részét hadikölcsön­kötvényekben szeretné lerovatni. Igy az állam lassankint megszabadulna egy roppant súlyos tehertől. Karafiáth Jenő sürgős interpellá­ciót terjeszt elő a Közgazdasági Lapban megjelent nyilatkozat miatt, melyet Áldássy miniszteri tanácsos­nak tulajdonítanak. Klebersberg Kunó belügyminiszter válaszolva az interpellációra, erélye­sen megvédi Áldássyt, aki ártatlanul keveredett e kellemetlen ügybe, egy­úttal a miniszteri tisztviselők iránt való nagyrabecsülésének ad kifeje­zést, kérvén a Házat, hogy hagyják nyugodtan dolgozni ezeket a szor­galmas férfiakat, kik a leghívebben teljesitik kötelességüket. Az ülés vége d. u. fél 4 órakor. Nagyatádi Szabó István beszámolója (Budapest, január 9.) Nagyatádi Szabó István Sztankovics János és Berky Gyula képviselők társaságá­ban f. hó 8-án volt lent kerületé­ben Nagyatádon, hogy megtartsa beszámolóját. Beszédében fejtegette, hogy a kisgazdapárt, melyet osz­tálypártnak szeretnek nevezni, mind­inkább felöleli a polgári társadalom minden rétegét, ezzel is igazolva azt, hogy egyetemes polgári érde­keket szolgál. Szólt az uj válasz­tások kilátásairól, a királypuccsról, mely azt igazolta be, hogy a had­sereg nem egységes szellemű. — Hangsúlyozta az egységes szellemű hadsereg szükségességét.

Next

/
Thumbnails
Contents