Körösvidék, 1922 (3. évfolyam) január-március • 1-74. szám

1922-03-24 / 69. szám

1 Kőrősviűék Békéscsaba. 1922. március 24 GONDOLATOK * * * Vörös jogrend. Most, amikor azt a bizonyos jogrendet, „erőteljes izraelita fiatalemberek" veszélyeztetik — a liberális berkek kéjes gyönyörűségére — nem érdektelen az a bécsi hir, hogy a Magyar Áruforgalmi Iroda bécsi fiókjának vezetőjét polgáremberek, vagyis nem hatóság, minden előzetes eljárás, minden jogcím nélkül, pusztán a nyers erő jogán kidobták a lakásából, mely müvelet közben a lakásberendezés értékesebb tárgyait is elkommunizálták. A szociáldemokrata köztársaság „rendőrsége" — természetesen — semmit nem tett az elvtársak ellen s a magyar követségnek kellett erélyesen fellépnie, hogy az osztrák hatóságok valamiképen jóvátegyék ezt a magánkommunizmust. Vájjon nem ez a jogrend az, amely után olyan epedve vágyakoznak egyesek nálunk is ? Valahogy az az érzésünk, hogy ilyen jogrend az, amit követelnek liberálisék. Jogrend, amit nem a törvény diktál, hanem a liberális túloldal hatalomvágya és önérdeke. * Divatkidllitás. Igazán semmi bajunk, semmi gondunk többé s igy ráérünk arra is, hogy divatkiállitást rendezzünk. Hogy miért nem nyomorenyhitő kiállítást rendeznek Budapesten, miért nem a tekintetes, nagyságos és méltóságos cimü államtisztviselők egyetlen darabból álló ruhatárát, egy fogásos ebédjét mutatják be, vagy esetleg a sok-sok ezer munkanélküli sorsát szemléltetik, — annak oka valószínűleg az, hogy — erre nem kíváncsiak azok, akik viszont a divatra feltétlenül kíváncsiak. A háború, a forradalmak gazdagjai, a nyomorúság vámszedői, akiknek mostani lerongyoltságunkban is telik divatozni, sajnos, nem kíváncsiak a tömegek sorsára. A milliók enyhe légkörében ugyan kinek volna kedve a mások, az ország bajaival törődni ? De a kormánynak kellene igenis törődni azzal, hogy a divatozást megakadályozza, vagy legalább is korlátozza. Mert igazán nem közömbös pénzünk vásárló erejét illetőleg az, hogy hány millió megy ki „eredeti párisi divatkreációkra," selyemre, pántlikára, parfömre... * Lábtörések kora. Az ember azt hinné, hogy az utcai lábtörések kora a tavaszi olvadással, mely eltisztitotta a háztulajdonosok helyett a járdákra taposott havat, lejárt. Pedig tévendtünk. Most az esős időjárás ugyanolyan bajokat teremtett, mint a fagy. A gyalogjárókon éppen olyan veszedelmes a közlekedés, mint télen volt Nem tudjuk, hogy azt a rendeletet, amely a hó eltakarítását kötelezővé teszi, mivel indokolták, de sejtjük, hogy az emberek testi épségének megóvására szolgál. Ha igy van, akkor talán lehetne a rendőrségnek arra is gondja, hogy a gyalogjárókat a veszedelmesen csúszós sárrétegtől megtisztítsák, mert elvégre a közönségnek nem elég az, ha télen vigyáznak becses testi épségére, ilyenkor pedig nem. Sőt! Sokkal kellemesebb tiszta hóban gázolni, bele is esni, mint sártengerben tönkretenni a drága és a nagytömegnél egyetlen cipőt, ruhát s sárban törni ki a bokánkat. * Pesti Napló. A mérgező belindek csoport egyik diszes virágát, a forradalom, a patkányuralom fő-fő harcosát, Hatvany-Deutsch főemigráns, „Jövő" alapító cukorbáró volt lapját, Miklós Klein Ármin Andor ur három disz újságjának legdíszesebb „reggelijét," a pestinapló címűt tegnap az ügyészség elkoboztatta, mert olyan cikket közölt, melyet ebben a jogrendes, elnéző, liberális világban is erősen destruálónak tatált a hatóság A félhivatalos és hivatalos közlések révén tudott dolog volt szerte az országban, sőt itt Csabán is, már tegnap este az elkob9 békéscsabai Ipartestület előljárosági ülése Békéscsaba, márc. 23. A békéscsabai Ipartestület előljáró választmánya csütörtökön délután ülést tartott, amelyen az iparosságra nézve többé-kevésbbé fontos ügyek kerültek megvitatásra. A tárgysorozat meglehetősen hoszszu volta következtében az ülés a késő délutáni órákig húzódott el. Az ülés lefolyásáról az alábbiakban számolunk be: Tímár Endre elnök üzdvözli a nagyszámmal összegyűlt választmányi tagokat és megnyitja az ülést. Bejelenti, hogy Könyves T. Kálmán, aki nem tagja a választmánynak, engedélyt kér, hogy napirend előtt felszólalhasson. Kérdést intéz a választmányhoz, hogy megengedi-e Könyvesnek a napirend előtti felszólalást. A választmány megadja az engedélyt, amire Könyves T. Kálmán belép és kéri, hogy felszólalásának tárgya maradjon meg a választmány tagjai körében, minthogy személyi vonatkozású és nem érdekli a nyilvánosságot. Ezután előadja, sérelmét, amit hosszas vita követ. Minthogy az ügynek politikai vonatkozása is van, többen indítványozzák annak a kimondását, hogy az ipartestület nem politizál és a választmány nem akarja irányítani az iparosok politikai állásfoglalását. Az indítványt helyesléssel fogadják s hangoztatják, hogy mindenki önmaga döntsön meggyőződése szerint afelett, hogy milyen párthoz és melyik jelölt táborához csatlakozzék. A vita lezárása után áttérnek a napirendre. A mult ülés jegyzőkönyvét tudomásul veszik. Ezzel kapcsolatban az előadó, ifjú Horváth Mihály jelenti, hogy a nőiszabó szakosztály beadványát továbbította az iparkazási rendelet, de nálunk Csabán még ma délben is „rámában" volt a kávéházakban. Nem különös az, hogy Csaba mindenben kivétel ? Vagy a szent bürokratizmus csak akkor koboz, mikor már mindenkit átitatott a métely ? marához, amely megfelelő felterjesztést tett a minisztériumba ez ügyben. Tudomásul veszik a gyorssegély kiutalására vonatkozó jelentést, továbbá az ipartestületi bál eredményéről és a házalapra való gyűjtésről szóló jelentést. Ezek szerint az ipartestületi bál jövedelme 45747 korona. A házalap gyüjtőiveit beszedték. Ezeken összesen 36370 koronányi adomány folyt be az ipartestület házalapjára. A további jelentések során tudomásul veszik a folyó évi január 14-iki rendkívüli gyűlésről, az Amerikai Vöröskereszt és a Faluszövetség által rendezett kiállításról, végül a tagforgalmi és elintézett ügyekről szóló jelentést. Helyesléssel találkozott az a felhívás, amelyet a szegedi iparkamara továbbképző tanfolyamok nyitása iránt intézett az ipartestülethez, úgyszintén a miskolci és a kiskunfélegyházai ipartestület adóügyi átirata is. Értekezlet a vágóhíd kibővítése ügyében Békéscsaba, márc. 23. Már 1912. óta állandóan kisért a vágóhíd kibővítésének, illetőleg újjáépítésének a terve. Egymást érik a panaszok, amelyek szerint a mai vágóhíd, — ha nem is éppen teljesen hasznavehetetlen — legalább is nem felel meg a város igényeinek. Természetesen a háború előtt sokkal könnyebben lehetett volna segíteni ezen a súlyos hibán. Kevesebb pénzen is tökéletesebb és nagyobb vágóhidat lehetett volna felszerelni. Ma, mint minden, de különösen mint minden építkezés, ez is olyan súlyos anyagi terhet jelentene, amekkorát a város jelenlegi anyagi viszonyai között nem bir el. Igy hát természetesen a vágóhíd ügye is ugyanabba a kategóriába tartozik, mint a járdaépítés és a csatornázás kérdése. Egyelőre el kell tenni jobb időkre. A polgármester csütörtökön délelőtt 9 órakor értekezletre hívta össze ezügyben a helybeli henteseket, mészárosokat, baromfikereskedőket, szóval mindazokat, akiket a vágóhíd kibővítésének kérdése érdekel. Ez az értekezlet azonban csak informatív jellegű volt. Szó esett a vágóhídnak valamely megfelelőbb helyre való kitelepítéséről, kibővítéséről, illetőleg átépítéséről és hűtőház építéséről, valamint arról is, hogy a Schlick és Nicholson gyár hajlandó ajánlatot tenni az uj vágóhíd felszerelésére. Dr. Berthóty István polgármester kijelentette, hogy a városnak fontos gazdasági érdeke, hogy modern, nagy vágóhídja legyen, mert a mostanit kizárólag a kisvágók foglalják el, mig ha nagy vágóhíd állana itt a budapesti nagyvásárlók rendelkezésére, akkor sok állatot itt vágatnának le, amit most kénytelenek élő állapotban elszállítani. 3 vármegyei vendéglősök közgyűlése Békéscsaba, március 23. A Békésvármegyei Vendéglősök Ipartársulata csütörtökön, március hó 23-án délután 4 órakor tartotta meg első évi rendes közgyűlését, amelyen nagyszámmal jelentek meg az ipartársulat érdeklődő tagjai. Madarász György elnök megnyitó szavai után az ipartársulat mult évi működéséről számolt be. Elismeréssel vették tudomásul a választmány, a pénztárnok és a számvizsgálók jelentését, majd a jövő évi költségvetést határozták meg. Ferencz Mihály vendéglőst pénztárnokká, Keszely Vincét (a budapesti ipartársulat elnökét), Krisztfalussy Istvánt és Walther Károlyt az ipartársulat tiszteletbeli tagjává választották meg. Élénk vita tárgyát képezte az árvizsgálóbizottság ügye. Jogos elégedetlenséggel állapították meg, hogy az érdekelteket még mindég nem értesítették hivatalosan arról, hogy a központi árvizsgáló bizottság megsemmisítette a megyei árvizsgáló bizottság által kiszabott méltánytalan árakat. Elhatározták, hogy a vendéglősök beszerzési csoportját minden erejükkel támogatják és az annak megteremtése körül fáradozóknak köszönetet szavaztak. Magyar-lengyel gazdasági tárgyalások Budapest, márc. 23. Lengyelország kormánya a békeszerződés óta, már régen óhajt kísérletet tenni, hogy Magyarország és Lengyelország között szoros gazdasági kapcsolatot teremtsen. Most ismét tárgyalások indultak meg a magyar és lengyel kormány között abban az irányban, hogy a régóta óhajtott gazdasági kapcsolat valósággá váljék. A tárgyalások már annyira előrehaladottak, hogy a magyar kormány kiküldött delegátusai Varsóba utaznak, hogy a lengyel kormánnyal a kereskedelmi szerződés megkötését megtárgyalják. Szó van ezenkívül egy árucsere megkötésről is, hogy Magyarország és Lengyelország szoros kereskedelmi kapcsolata és összeköttetése meginduljon. „Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni őrök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában ] Ámen" Lovászyék ujabb hazaárulása A bécsi emigránsok gyalázkodása — Lovászy és Garami nyilt levele A Jövő egyik legújabb számában a bécsi emigránsok társasága egy kiáltványt intéz Lovászy Márton és Garami Ernő aláírásával a világhoz. Az ocsmány förmedvényben, amelyet ők nyilt levélnek neveznek, a hazugságok és rágalmak légióit vonultatják fel, nem az állam, nem a regime, nem a kurzus ellen, hanem az ország és a nemzet ellen és nem átalják hazaáruló tollúkra venni még a kormányzó nevét is. A legfrivolabb hazaárulást végzik azok az emberek az ország ellen, amelynek valamikor polgárai voltak és volt honfitársaik millióinak igyekeznek ártani azzal, hogy az antant előtt megrágalmazzák a kormányzót, háborús uszítónak s a románok legféktelenebb gyűlölőjének és elnyomójának nevezik Bethlen Istvánt. A rágalmakban felveszik a versenyt a magyar nemzet legádázabb ellenségével Sootna Viatorral. Azt állítják, hogy Magyarországon az idegen ajkú nemzetiségeket durván : elnyomó politikát akarják diadalra juttatni. Azt hazudják, hogy Középeurópa konszolidációja van veszedelemben és oda konkludálnak, ; hogy a választás érvényességét és az ily módon összeült nemzetgyűlést nem ismerik el. Lenin meg akar szökni ? Belgrád, március 23. A Novoje Vremja értesülése szerint a szélső baloldali körökben az a hir terjedt el, hogy Lenin Genuában fog maradni és nem megy vissza Szovjetoroszországba, akár eredménnyel fog végződni a konferencia, akár nem. A génuai konferencia kitűnő egérút számára, amelyen át kimenekülhet Szovjetoroszországból.