Körösvidék, 1922 (3. évfolyam) január-március • 1-74. szám

1922-03-17 / 63. szám

Békéscsaba, 1922. március 17. C

sütörtök III. évfolyam 6

2. szám. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Békéscsabán, Szent István-tér 18. sz. A szerkesztőség telefon száma : 60. Független keresztény politikai napilap ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra SO K, negyedévre ISO K, félévre 300 K. Egyes szám ára 3~K. Bérbeadó és bérlő közötti adókról 1921. julius 1-től számos vita van afelett, hogy a haszonbérlő tartozik-e megtéritni a felemelt adó 9|10-ed részét a bérbeadónak vagy nem ? Megállapodott joggyakorlat még nem alakult ki, és a jogászok is — ha felületesen nézik a törvényt — eltérőleg magyarázzák, mire a törvények szétszórtsága és igy kevésbé áttekinthetősége is alkalmat ad. Az 1920. szeptember 4-én meghirdetett XXIII. t.-c. 90. §-a olyan világos, hogy semmi magyarázatra sem szorul. 1. „Haszonbérlet esetében, ha a haszonbérletre vonatkozó szerződés jelen törvény életbelépte előtt jött létre, és a kikötött haszonbér összege * a haszonbérletre vonatkozó szerződés tartama alatt bármely okból vagy bármely cimen emelkedett is időközben a 89. §-ban előálló földadó töblet és járulékai a tulajdonos (haszonélvező) és a haszonbérlő közötti viszonyban a haszonbérlőt terhelik. Ehez képest a kikötött bér összege az adóteher többletével vagyis a földadótöbblet az erre eső általános jövedelmi pótadó, a községi és törvényhatósági pótadók összegével emelkedik." 2. hányadrészes bérlet esetében stb. ugyanaz. 3. A feleknek ezzel ellenkező megállapodása semmis. 4. Abban az esetben, ha a bérlő személyében változás állott be stb. az viseli, aki október havában birta. Ennek a §-nak csak az 1-ső és 3-ik bekezdésében foglalt imperativ rendelkezések érdekelnek bennünket. Az első bekezdés parancsolólag megszabja, hogy ha a haszonbér időközben bármely okból és bármely cimen emelkedett is — mégis a bérlő tartozik megtéritni a 9|10-ed adót — s ezt ugy rendeli meg, hogy ha a felek időközben máskép egyeztek volna is meg, az az egyezkedés semmis, érvénytelen, mert annak dacára is a bérbeadó követelheti a 9|10-ed rész felemelt adót a bérlőtől. 1921. junius 22-én -meghirdetett XXIII. t.-c. meghozatalánál már feloldotta a törvényhozás a semmisség terhe alatti tilalmat, és a 18. §-ban kimondja: „A földbirtok haszonbérletére vonatkozó szerződésben kikötött haszonbér összegének emelésére vonatkozó megegyezésnél, ha az a jelen törvény életbelépte után történik meg, a haszonbéri szerződés hátralevő idejére az 1920. XXIII. t.-c. 90. §-a 3-ik bekezdésében foglalt korlátozás hatályát veszti." Ezt az egész §-t az 1921. XXIV t.-c. 9. §-a hatályon kivül helyezte, talán itt most nem is kellett volna közölni, hogy még is idéztük, az az oka, hogy a törvényhozás intencióját kihámozzuk a két §§. egybevetéséből. A 90. §. az 1920: XXII. t.-c. keletkezte előtt létrejött haszonbérszerződések — és szerződők közötti adóterhet háritja át parancsolólag a haszonbérlőre — az 1921. XXIII. t.-c. 18. §-a 1921. junius 22-ike után megengedi, hogy a felek ezen törvény életbelépte után a haszonbér emelésére vonatkozó megegyezésnél már megegyezhetnek az adótöbbletnek ki által leendő viselésére is, anélkül, hogy az hamis és érvénytelen volna. A két törvény között az az egymással szembeállított különbség, hogy 90. §. az 1920: XXIII. t.-c. életbelépte (szept. 4.) előtti szerződésekről rendelkezik, az 1921.: XX. t.-c. 18. §-a pedig ezen törvény életbe (1921. junius 22. utáni) utáni megegyezést nem tekinti semmisnek, amiből azonban következik, ha megegyezés nem volt az adótöbblet ki által leendő viselésére, akkor is a bérlő tartozik visszatéríteni. Most jön az 1921.: XXIV. t.-c. 9. §-a, mely azt mondja: „Az 1920. XXIII. t.-c. 90. §-nak 3-ik bekezdésében foglalt korlátozás 1921. julius 1-től kezdődő érvényességgel hatályát veszti. Mit mond ez a rendelkezés? Semmi egyebet, mint azt, hogy az 1920. szept. 4-ike előtt kötött bérleti szerződéseknél és a korlátozást és semmiségi tilalmat 1921. julius 1-től megszünteti, vagyis hogy a felek ezen időn tul már megalkudhassa< nak arra nézve is, hogy a 8Ao-ed ' többletadót ki fogja viselni ? i Addig nem is alkudhattak, mert ' az ipso jure semmis és érvénytelen Hz ellenzék koholt híreket terjeszt az Egységes Pártról Budapest, március 16. Az MTI. tudósítója jelenti: Egyes ellenzéki lapok nyiltan és sejtetve több izben azt irták, hogy nagyatádi Szabó István az egységes pártban tényleg hangfogót alkalmaz és ő sem nézi az eseményeket jószemmel. Ezzel szemben a tény az, hogy Nagyatádi és Bethlen között egyetértés van és teljes összhangban folyik a munka, melyet nem zavar semmi sem. Annál kevésbbé az ilyen átlátszó célzattal beállított személyeskedést előidézni akaró híresztelés. Nagyatádi az egész kisgazda párttal hátamögött az egységes pártban, a gazdasági újjáépítésnek nagy munkájában tevékeny részt vesz és e tekintetben személyi aspirációk soha sem okoztak semmiféle nézeteltérést. Ami pedig azt illeti, hogy a régi kisgazdaelemek háttérbe szorulnának az egységes pártban, ennek éppen az a legfényesebb cáfolata, ha kibocsájtja az egységes párt a hivatalos jelöltek névsorát, amelyből ki fog tűnni, hogy csak azokban az esetekben tekinthetnek el a volt kisgazdaképviselők a hivatalos jelöléstől, ha kifejezetten kijelentették, hogy a politikai élettől visszavonulnak és jelöltséget vállalni nem kívánnak. Egyébként az egységes párt éppen azokban a kerületekben állított jelölteket a régi politikai világból való kitűnőségek sorából, amely kerületekben a szélsőséges legitimista Andrássy pártnak volt mandátuma. Az ellenzéki sajtó tendenciózus híresztelése csakis az egységes párt megbontását célozza, hogy izgalmat keltsen a kisgazdák körében, most, amikor a választások még meglehetősen messze vannak. Osztrák vélemény a nyugatmagyarországi határkiigazilásról • Bécs, március 16. (MTI. magánjelentése.) A német nemzeti diákság tegnapi tüntetésével kapcsolatban a bécsi sajtó rámutat arra, hogy még egyáltalán nem bizonyos, hogy vájjon a határbizottság csakugyan elismeri e határok kiigazítására vonatkozó uj magyar követeléseket s ezért a tüntetést és tiltakozást korainak tartja, az osztrákoknak azzal a jogi véleményével szemben, hogy Magyarország a velencei szerződésben minden területi követelésről lemondott. A Neues Wiener Tageblatt a magyar felfogást a következőkben ismerteti : Magyarország pontos körvonalozott területi követelésekkel lépett fel Velencében. Ezeket a követeléseket Ausztria elutasította. Erre tette meg Della Toretta márki közvetítő javaslatát, amelyet a velencei jagyzőkönyvbe bele foglaltak. Ezekből a határozmányokból nem következik, hogy a határszabályozó bizottság tevékenysége korlátozva volna. A bizvttság feladata, hogy enyhítse azokat a súlyos rendelkezéseket, melyeknt a trianoni vonal foglal magában. Ausztria tévedésben ringatja magát, ha azt hiszi, hogy amikor Velencében elutasították a messzemenő követelésekkel, akkor Magyarország lemondott arról, hogy ezeket a követeléseket a határszabályozó bizottság előtt érvényesítse. volt. Most némelyek azt ugy magyarázzák, hogy ha a korlátozás és tilalom 1921. julius 1-től megszüntettetett, akkor a felek eredeti bérleti szerződésbeli megállapodása éledt fel újra. Viszont azonban megengedik, bár a bérleti szerződésben nincs intézkedés az adók viselésére — akkor a 90. §. értelmében mégis a bérlőnek kell viselni a °/io-ed adótöbbletet. Nézzük csak: miért volt szükséges, hogy a törvényhozás ezeket a rendelkezéseket meghozza ? Azért, mert a földadókat egyszerre tízszeresére emelte fel. Azok, akik 1920. előtt kötöttek bérleti szerződést, nem gondolhattak arra, hogy az adó tízszeresére — némely esetben az összes haszonbérnél magasabbra — fog emeltetni, ezért tartotta tehát a törvényhozás szükségesnek az adótöbbletet — a konjunktura hasznát élvező — bérlőre parancsolólag áttolni. Ez a parancsoló szükség ma is fennáll azokra, akiknek bérlete a törvény keletkezte előtti időből (1920. szept. 4.) áll még fenn. Az 1921. XXIV. t.-c. 9. §.-a azáltal, hogy az 1920: XXIII. t.-c. 90. §.-nak 3-ik bekezdését hatálytalanította — ugyanazon §. egyéb rendelkezését nem érintette, csak a felek megkötött kezét oldotta fel, úgyhogy az addig tiltva volt ellenkező megállapodást lehetővé tette 1921. julius 1-től kezdődőleg — de a múltra nézve nem. Megerősíti ezen magyarázatot az 1921. XXIII. t.-c. 18. §.-a is, mely az adók áthárítását illetőleg csak azon törvény életbelépte után hátralevő bérleti időre engedte meg a megegyezést. Ha arra nézve nem egyeztek meg, ugy a haszonbérlő tartozik viselni a bérlet hátralevő idejére a 9/io ed adótöbbletet és járulékait, mert az 1920 : XXIII. t.-c. 90. §.-a a 3-ik bekezdés kivételével teljes érnényben fennáll. Hogy épen áll fenn, bizonyítja az 1921. : XXIII. költségvetési törvénybe beszúrt 9. §., mely az 1921. XXIII. t.-c. 18. §-át egészben hatályon kivül helyezte, — tehát ha a törvényhozás az 1920. : XXIII. t.-c. 90. §.-át nem akarta volna fentartani — ugy azt is eltörölte volna, igy tehát még azt sem lehet mondani, hogy a törvényhozás elnézte, vagy kifeledte volna, mert hiszen ugyanazon §. 3-ik pontját hatálytalanította, igy tudatosan hagyta meg az 1920 : XXIII. t.-c. 90.'§. többi részét, mely szerint a haszonbérlő tartozik megtéríteni a bérbeadónak a 9/io-ed többlet adókat. Természetes, hogy okosabb lett volna, ha a törvényhozás ezt világosabban kimondta volna s igy elejét vette volna a hívatlanok magyarázgatásának és elejét vette volna minden vitának és félremagyarázásoknak. Dr. jur.