Körösvidék, 1922 (3. évfolyam) január-március • 1-74. szám

1922-02-02 / 27. szám

Békéscsaba, 7922. február 2. Csütörtök III. évfolyam 27. szám. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Békéscsabán, Szent István-tér 18. sz. A szerkesztőség telefon száma : 60. Független keresztény politikai napilap ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra 50 K, negyedévre 150 K, félévre 300 K. Egyes szám ára 3 K. Egységes keresztény frontot Wolff Károly legutóbb elhangzott beszédében kemény gesztussal mutatott rá a radikális liberális elemek ujabb szárnypróbálgatásaira s beszédének ez a része kell, hogy riadóként visszhangozzon a keresztény magyar társadalom harci sorai között. Gazdasági nyomorúságunk, a mindennapi kenyérért való küzdelem mintha eltompították, elfárasztották volna a magyar középosztályt. Azok a fájdalmas gondok, melyek a kommunizmus letörése után az ország sorsáért való aggódásból születtek s melyek akkor már álmatlanná tették minden becsületes ember álmát, mintha kevésbé fájnának. A kisgazdatársadalom pedig azt a képet mutatja, mintha politikai uralomrajutásával csak arra szorítkoznék, hogy jelenlegi helyzetét megőrizze. Ez a két körülmény állapitható meg legalább is a külsőségekben. A valóság azonban, ugy hisszük, inkább az, hogy a magyar nemzetet alkotó eme két osztály nemzetmentő munkája veszített hangosságban s ehelyett hangtalan, elszánt, intézményesen működő taktikát választott. Akárhogy is van: a radikális- liberális elemek s velük együtt egész faji sajtójuk bizonyos elégültséggel konstatálják, hogy az Erger-Berger ritkább lett s ime elérkezettnek látják az időt a teljes frontáttörésre. Ezt pedig nem szabad nyugalommal várnunk, hanem nekünk kell támadnunk. Ha nem is hanggal, de annál egységesebb összetartással. Ennek az összetartásnak, a tömörülés szükségességének riadója a Wolff Károly beszéde. Mert mindenesetre meg kell vallanunk, hogy az előbb említett elemek támadásai pontos tervszerűséggel történnek. Képviselői örökösen megujuló interpellációkban állandóan és ismételten keresztény intézményeket, vezérférfiakat támadnak. Ma már úgyszólván nincsen nap, hogy neki ne rohannának a keresztény gazdaságnak, társadalmi intézményeinknek s a keresztény sajtónak. Tessék csak ezt a taktikát megfigyelni! Mihelyt rájövünk valami panamára, visszaélésre, melyet zsidó követett el, az egész sajtó ráveti magát valami keresztény alkotásra vagy személyre s óriásira fújja fel jelentéktelen megállapításait csak azért, hogy a figyelmet a faji bűnökről elvonja s azt ekképpen leleplezze. Teszem fel: kiderül a valutaspekulánsok és siberek titkos telefonhálózata, mellyel milliókkal károsították meg az országot. Másnap már a liberális sajtó a Hangya óriási veszteségeiről talál ki csodálatos meséket, vagy a Magyar Távirati Iroda kerül az interpellációk és sajtógyanusitások pergőtüzébe. Letartóztatnak vagy tíz galíciait a lisztpanama ügyében, s ime, néhány óra múlva már a Nem* zeti Hitelintézet bukásának hirét terjesztik. És igy tovább. Tanulhatnánk tőlük! Morál és emberi bátorság ugyan messze esnek mindezektől, de a célt kitűnően szolgálják, S ha ezeket az eszközöket talán a mi becsületes morális gondolkozásunkhoz idomítanánk, esetleg teljes sikerrel fordíthatnánk ellenük saját fegyverüket, mert hiszen ők sokkal több okot és esetet szolgáltatnak arra, hogy ezt a taktikát mi használjuk fel őellenük. Gy. A nemzetgyűlés szeril&i ülése Budapest, február 1. A nemzetgyűlés szerdai ülését Bottlik József alelnök d. e. fél 11 órakor nyitotta meg. Az interpellációs könyv felolvasása és az elnöki bejelentések után áttérnek az iparíörvény revíziójáról szóló javaslat részletes vitájára. Zeöke Antal a javaslat első szakaszához szólal fel. Meggyőződése szerint a mezőgazdaság sokkal kevesebb embernek ad megélhetést, mint az ipar, tehát az ipart minden erővel támogatni és fejleszteni kell. Ebből a szempontból igen nagy jelentőségű a kereskedelemügyi miniszter javaslata. Sokan hangoztatják (nem is alaptalanul), hogy még a közeli múltban is minden közszállííásnál előnyben részesítette a kormány a gyárakat a kisiparral szemben. Örömmel állapitható meg, hogy Hegyeshalmi Lajos orvosolni igyekszik a kisiparosoknak ezt a sérelmét. Ettől a rendelettől az iparosság természetesen nem boldogulását, hanem boldogulása eddigi akadályainak elhárítását várja. Kolozsi Endre szintén elfogadja a javaslatot. Régi meggyőződése, hogy a magyar ipar jó hírnevét csak ugy tudjuk megmenteni, hogyha törvénynyel bástyázzuk körül. Hornydnszky Zoltán és Hegyeshalmy Lajos kereskedelemügyi miniszter felszólalása után az első szakaszt változatlanul fogadja el a Ház. Szűcs Dezső és Tasnádi Kovács József szólnak hozzá a javaslat második szakaszához, amelyet szintén eredeti formájában fogad el a Ház. R negyedik szakaszhoz Pállfy Dániel módosítást ajánl. Szterényi József báró a negyedik szakasz egyik bekezdésének mellőzését kéri. Kállay Tibor pénzügyminiszter javaslatot terjeszt be a vámőrség és a pénzügyőrség felszerelése és a külföldi tartozások rendezése tárgyában. Rz ipartörvény módosítására vonatkozó javaslat részletes vitáját Tasnádi Kovács József és Méhely felszólalása után berekesztik. Hegyeshalmi Lajos kereskedelemügyi miniszter válaszol a javaslatra vonatkozólag a vita során elhangzott észrevételekre. Több benyújtott módosítás elutasítását kéri. Frühwirth Mátyás és Pálffy Dániel módosítását elfogadják. Gerencsér István beterjeszti az 1921. évi 47. t.-c. módosítása ügyében benyújtott javaslatra vonatkozó jelentését. Szmrecsányi György a házszabályokhoz kér szót. Különösnek találja, hogy a kormány most terjeszt több javaslatot a Ház elé, amikor már alig van két hétnyi ideje a nemzetgyűlésnek az alkotmányjogi javaslat letárgyalására. Elnök félbeszakítja Szmrecsányi beszédét, minthogy nem függ össze a házszabályoknak általa emiitett pontjával. Szmrecsányi bejelenti, hogy a napirend során adja elő mondanivalóját. Drózdy Győző kéri a nemzetgyűlést, utasítsa a kormányt, hogy tegye nyilvánossá a sajtó számára a választójogi bizottság tárgyalásait. Brády Ernő szintén a tárgyalások nyilvánossá tételét kivánja. Rassay Károly indítványozza, hogy adjanak ki kommünikét a tárgyalásokról a sajtó számára. Indítványával kisebbségben marad. Simonyi-Semadam Sándor kijelenti, hogy a szónokok egy része különösen hangoztatta, hogy a bizottság tárgyalásain elmondott beszédüket és felszólalásaikat nem a nyilvánosságnak szánta. Vázsonyi Vilmos indítványozza, hogy adják ki a tárgyalásról vezetett gyorsírói jegyzeteket s hatalmazzák fel az elnököt arra, hogy a nem nyilvánosság elé való részleteket mellőzze a kiadásnál. Budaváry László feleslegesnek tarlja a jegyzetek kiadását. Haller István nem ért egyet Budaváryval s szintén a jegyzetek nyilvánosságrahozatalát kivánja. Simonyi Semadam Sándor kijelenti, hogy a bizottság tárgyalásairól részletesen akarja informálni a sajtót. GONDOLATOK * * * A céhrendszer. Az ipartörvény módosításával kapcsolatban a túlsó oldal liberális bajnokai ugy a nemzetgyűlésen, mint sajtójukban a legsúlyosabb hibájául s javaslatnak azt hangoztatják, hogy egyes intézkedéseiben hasonlit a céhrendszerre. Itt aztán ostorozzák a céhrendszert, a mely elmúlt és soha vissza nem jöhet, de amely — ezt talán liberálisok is elismerik — több becsületet szerzett a magyar iparnak, mint a liberális éra „szabad" ipara. De nem erről akarunk beszélni. Valamikor régen, 16 évvel ezelőtt bizonyos Szterényi nevű kereskedelmi minisztériumi tanácsos, később államtitkár, hatalmas kötetet bocsátott kö2re, melynek címe: „Az ipartörvény revíziója" volt s amelynek legfőbb előnye és érdeme az volt, hogy a gyönyörű multu magyar kézműves ipart igyekezett talpraállítani éspedig olyan formában, hogy az összes szakértők a régi céhréndszerhez való s a modern kornak megfelelő formájú közeledést olvastak ki belőle és — ünnepelte Szterényit, a szerzőt az egész magyar és magyar nyelvű sajtó. Nem furcsa, hogy most ugyanez a Szterényi — de már báró — harí sog az ipartörvény ellen és — a I magyar nyelvű sajtó most is neki : szekundál ? Jóvátétel. Riasztó hirek terjedtek el a magyar jóvátételi összegről. Azt beszéli a fáma, hogy nem kevesebb, mint egy milliárd aranykoronát akar követelni Csonkamagyarországtól az antant jóvátétel cimén. Kétségbeejtően nagy volna ez az összeg, hiszen azt jelentené, hogy évtizedekig nyögnie kell minden magyarnak azt az igazságtalanságot, amellyel a győzök sújtanak bennünket — hűségünkért, becsületességünkért, hősiességünkért. Sok méltányosságot és belátást hiába is várnánk az ántánttól, de ilyen gyilkosságra talán mégse' képesek. Egyébként a gyilkosságnak egy ártatlanabbnak látszó faja az is, amit velünk müveinek azzal, hogy nem akarják véglegesen megszabni a jóvátétel összegét. Mert addig szó sem lehet gazdasági megerősödésről, mig nem tudjuk, hogy mit kell odaadni hóhérainknak. A jóvátétel végleges összegének tudta nélkül minden számitásunk, kalkulációnk a levegőben lóg. Ez sem sokkal jobb, mint a sivár valóság. * Vezér nélkül. A napokban odaát voltam a megyeházán. Siváron, hidegen, lakatlanul tátongott felém a főispáni lakás. Üres. Már azt sem tudjuk mióta? Nagyfontosságú ügyek elintézésének küszöbén állunk. Földbirtokreform, uj ipartörvény és hasonló jelentőségű törvények végrehajtását várjuk ... és nincs egy erős kezű vezér, aki