Körösvidék, 1921 (2. évfolyam) október-december • 218-296. szám

1921-12-31 / 296. szám

Békéscsaba, 1021. december 31. Vasárnap II. évfolyam 286. szám, SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Békéscsabán, Szent Sstván-tér 18. sz. A szerkesztőség telefon száma : 60. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóna SO K, negyedévre 350 K, félévre 300 K. Egyes szám ára 3 K. liüf SZÓ 3 biztosítás \MtM\ A kormányprogram inból helyesléssel állapítottuk meg, hogy a szociális kérdések megoldása immár aktuálissá vált. A munkásság kétségtelenül reászorul a védelemre, mert enélkül az idegen nagytőke, mely a nemzeti célok iránt fogékonysággal nem bir, még a legelemibb életfeltételektől is megfosztaná a magyar munkásságot. Tapasztalatok mutatják ennek a tételnek a helyességét és ezért nemzeti szempontból oktalanság volna a kormány szociális programmjáva! szemben állástfoglalni csak azért, mert a munkásság egy része helytelen vezetés mellett néhány hónapra nemzetellenes irányzatot támogatott. Csak a munkásság eddigi vezetősége ellen kell kifogást emelnünk, mert nézetünk szerint a szociális problémák megoldása mindaddig nem lehetséges, ameddig a munkásságnak a nemzeti célokat meg nem értő idegen érdekekért küzdő vezetői vannak. Az ilyen vezetőség a munkások érdekeit sem fogja megfelelően képviselni, amint ezt számos eddigi példáival igazolhatjuk. A Munkásbiztositó Pénztár élén a forradalmakat megelőzőleg számos olyan munkásvezér állott, kiket mi idegeneknek tekintünk és akiknek munkája sohasem szolgálta a munkásság érdekeit. Feltétlenül meg kell akadályoznunk, hogy az ilyen idegen társaság munkásjóléti intézmények élére kerülve, azokat az intézmény eredeti rendeltetésének nem megfelelően idegen célok szolgálatába állítsák és ezzel a munkásságot károsítsák. Az eddigi helyzet illusztrálására felsorolunk itt néhány adatot a munkásbiztositó pénztár háború előtti működéséről, amelyek kézzelfoghatóan igazolják, hogy ennél az intézménynél a munkásság pénzét nem megfelelően kezelték. Az előttünk fekvő adatok szerint a munkásbiztositó pénztár fontosabb statisztikai adatai az 1912. esztendőben a következők : A biztosított tagok száma 1.237,820 egyén Összes bevétel 35.997,869 K Összes segélyezési költség ' 27.362,585 K Ebből orvosi költség 6.354,831 K A kezelési költség 3.991,196 K Ha már most azt nézzük, hogy az egyes pénztári csoportok közül hogyan oszlanak el a kiadások, azt látjuk, hogy a kezelési költség a járulékjövedelem százalékában: a kerületi pénztáraknál 14.23—44.55 százalék, átlag 19.88 százalék, a vállalati pénztáraknál 1.10, átlag 0.8 százalék. A magánpénztáráknál 10.96—12 százalék, átlag 11.68 százalék. Ebből kezelőszemélyzeti költség: a kerületi pénztáraknál 10.56—33.50, átlag pénztáraknál 14.27 százalék, a vállalati 0.00—0.00, átlag 0.00 százalék, a magánpénztáraknál 9.07 és 12.94, átlag 9.24 százalék. Ezek az adatok azt mutatják, hogy a kezelési költség a kerületi pénztáraknál 250-szer több volt, mint a vállalati pénztáraknál, hogy mig itt a kezelési költség a járadékjövedelemnek 1.10 százalékát sem teszi ki, addig a kerületi pénztárak között volt olyan is, amelyben a kezelési költségek a jövedelemnek majdnem felét (41-55 százalék és tisztán maga a kezelőszemélyzet fizetése a jövedelem 1 |3-át (335 százaiékát) emésztette fel és átlagosan is az összes kezelési költség a jövedelem l]5-ét (15 88 százalék), maga a személyzeti költség pedig lj7-ét (14"24 százalék) vonta el igazi rendeltetésétől. Vegyük hozzá ehhez még azt, hogy ebben a kimutatásban még nincsen benne az Országos Betegsegélyzőpénztár kezelési költsége, ugy bátran elmondhatjuk, hogy minden 5 beteg mellé egy egészséges kezelő alkalmazott volt állítva, tehát igenis helyes az a megállapítás, hogy itt az egészségeseket segélyezték a betegpénzeken. Még talán enyhítette volna ezt a lesújtó anyagi eredményt, ha a biztosítás Legalább tökéletes lett volna, de az iparfelügyelők 1914. évi tevékenységéről megjelent hivatalos jelentés 223-ik lapján szóról szóra a következőket olvastuk: „Az iparfelügyelők az 1914. évi jelentéseikben is úgyszólván kizárólag a betegsegélyezés és balesetbiztosítás terén felmerült panaszokat teszik szóvá. A panaszok is jórészt ugyanazok, mint a megelőző években. A pénztárak ügykezelése nem megfelelő, a segélyek, táppénzek kiutalása túlságosan sok [időt vesz igénybe, ugy, hogy a munkás épen az alatt az idő alatt esik el a segélyezéstől, amelyben leginkább rá volna utalva. Ezek a panaszok többékevésbbé alaposak is. Oly célból, hogy a munkásbiztositás terén mutatkozott visszáságokat még jobban kimutathassuk, a munkásbiztositó pénztárak adataival szemben közöljük a bányatárspénztárakról szóló 1912. évi adatok közül a í kővetkezőket: Társpénztári tagok száma 11.401 Társpénztári vagyon 44,319.044.00 K Bevétel 15,431.138.32 K Kezelési költség 197.880.85 K Az utóbbi adatokat az előbbiekkel összehasonlítva, igen szomorú képet nyerünk arról a gazdálkodásról, ami állítólagos munkásellenőrzés mellett a munkásbiztositó pénztáraknál folyt. Ha az ilyen gazdálkodást megengedjük és a jövőben lehetővé tesszük, hogy munkásjóléti í intézmények ilyen módon müködjeI nek, ugy az ilyen intézmények fel! állítása teljesen felesleges volna. 1 Olyan vezetőket kívánunk tehát a munkásság élén látni, akiknek nem az a legfőbb gondjuk, hogy vörös forradalmat készítsenek elö, hanem akik kizárólag azon fáradoznak, hogy a munkásjólétet a lehetőség szerint előmozdítsák. Cs. A nemzetgyűlés péntekI ülése Budapest, december 30. A nemzetgyűlés pénteki ülését 10 órakor nyitotta meg Gaál Gaszton elnök. Andaházi-Kasnya Béla kéri a Ház tanácskozóképességének megállapítását. Az elnök megállapítja, hogy a Ház nem tanácskozóképes. Az ülést öt percre felfüggeszti. Az 5 perc elteltével ismét meg- j állapítja az elnök, hogy a Ház nem I tanácskozóképes, minthogy csak 22 képviselő van jelen. Az ülést ismét felfüggeszti 10 percre. A második szünet után 11 órakor nyitja meg ismét Gaál Gaszton elnök az ülést. Elfogadja a Ház a külállamokkal való forgalom szabályozásáról szóló javaslatot, majd áttérnek az indemnitási vita folytatására. A vita első szónoka Grieger Miklós. Megelégedetten állapítja meg, hogy a miniszterelnök eddigi magatartásával igyekezett beváltani legutóbb tett ígéreteit. Megígérte, hogy a közszabadságokat helyreállítja. Tett is ez irányban intézkedéseket. Azt is megígérte, hogy a sajtót szabaddá teszi. Kéri, hogy ebben a ténykedésében ne álljon meg félúton. A cenzúra megszüntetése még nem jelenti a sajtószabadságot. Kívánja a kolportálás szabaddátetelét is. A miniszterelnök igen helyesen tette, hogy a munkássággal megegyezési kötött, sőt azjt is megígérte, hogy a szakszervezetek működését is biztosítani kívánja. Szükségesnek tartja, hogy a kormány megfelelő ellenőrzést gyakoroljon arra nézve, hogy senkit se kényszerithessenek a szakszervezetekbe való belépésre. Azt is örömmel állapítja meg, hogy a bányamunkások katonai ellenőrzését megszüntették. Sürgős intézkedéseket kíván még a munkanélküliség leküzdésére. Szomorú tény, hogy a munkanélküliek száma ma is eléri az 52 ezret. Mindent el kell követnie a kormánynak a fentieken kivül a felekezeti béke megőrzése érdekében is. Elismeri, hogy a zsidóság jogtalanul magához ragadta a vezetést minden téren és részes volt az ország társadalmi életének megmételyezésében. Mindazonáltal nem hive a tettleges antiszemitizmusnak. A zsidóság igyekezzék asszimilálódni. A választójog megcsonkítása nem engedhető meg. Híve a felsőház rekonstruálásának, azonban — nézete szerint — demokratikus alsóház nem tűrhet meg maga felett oligarchikus felsőházat. A kormánynak ahoz az intézkedéséhez, hogy megakadályozta a trón elfoglalását, a felmentést megadja. Az ellen azonban tiltakozik, hogy a legitimistákat feketesárgáknak és császármadaraknak csúfolják. — Jelenleg legfontosabb a közéletmezés kérdése. Nem szabad tűrni, hogy a nagybankok óriási gabonakészleteket halmozzanak fel raktáraikba. — A földreform végrehajtása nem történt meg. A nagybirtokosok nem értik meg a törvény szellemét és a végrehajtó hatóságok nem állanak hivatásuk magaslatán. — Az índemnitást 3 hónapra fogadja el. Schlachta Margit la n a nemzetgyűlést, utasítsa a kormányt, hogy a közjótékonysági intézetek adójának tervezetét legkésőbb junius 10-® készítse el. Intezkedjék a jólétben élő 30 éven felüli nőtlen férfiaknak, valamint a jólétben élő egy- és kétgyermekes családoknak a megadóztatása iránt. Kívánja ezenkívül azt is, hogy a nagy lukszuslakásokat vonják lukszusadó alá. Pallavicini György őrgróf sajnálatát fejezi ki afelett, hogy a Ház ma, IV. Károly koronázásának évfordulóján ülést tart. Erre a kijelentésére nagy zaj támad, amelynek az elnök csak 5 perces szünettel vethet véget. Szünet után Pallavicini kijelenti, hogy a kormány iránt bizalmatlan. Örül, hogy Gömbös Gyula végre nyíltan lép fel programmjával. Sajnálja, hogy a karlisták nem tudták ugy végrehajtani szervezkedésüket, mint ahogy Gömbös az antikarlistákat szervezte meg. Az elnök felhatalmazást kér a Háztól arra, hogy a kormányzót a a nemzetgyüles nevében üdvözölhesse. A Ház a felhatalmazást megadja. Napirendi indítvány után sokorópátkai Szabó István bejelenti, hogy közerdeKböl visszavonja benyújtott interpellációját. Az ülés délután 4 órakor ért véget. Januárban alakul meg az egységes párt (Budapest, dec. 30.) Beavatottak véleménye szerint január hó első felében előreláthatólag megalakul az egységes párt. Azuj párt megalakulását főként az a körülmény sürgeti, hogy a keresztény nemzeti egyesülés pártja jelenlegi erőszakos összetételében nem munkaképes. Elönyomulással fenyegetőznek a franciák (Mainz, dec. 30.) A franciák minden előkészületet megtettek arra, hogy a Ruhrvidéken elönyomoljanak abban az esetben, ha a németek 2 héten belül nem teljesitik esedékes jóvátételi kötelezettségeiket.