Körösvidék, 1921 (2. évfolyam) október-december • 218-296. szám

1921-12-25 / 292. szám

Békéscsaba, 1921. december 323. Csütörtök II . évfolyam 2 94 . szá m. HSS-U. 1 I II ES SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Békéscsabán, Szent István-tér IS. sz. A szerkesztőség telefon száma : 60. Független keresztény politikai napilap ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra 50 K, negyedévre ISO K, félévre 300 K. Egyes szám ára 3 K. Fekete karácsony Hosszú, évtizedeknek látszó esz­endők után még mindég gyászos Karácsony ünnep virrad ránk. A /érözön ugyan elmúlt, de nyomá­ban nem foszlott szét a gyűlöletnek iz egész földet betakaró fátyola s a szeretet napjának meleg sugárzása ízen a fátyolon nem képes keresz­ülhatolni, hogy felolvassza az em­Deri szivek jégpáncélját. Szent Karácsony, a szeretetnek, a megbékélésnek magasztos ünnepe mmár nyolcadszor köszönt reánk jzóla, amióta az emberi gonoszság száműzte e földről a szeretetet. Nyolcszor fordult meg égi pályáján :z a sárgolyó azóta, amióta mi em­berek elfelejtettük az Ur tanításait is szeretet helyett gyűlöletet hirde­ünk. Amit a népek béke-ntk ne­meznek, csak írott hazugság, mely ippen ezért nem őszinte s az igazi Déke: a lelkek békéje még nem állt íelyre. Szomorú, de a szeretet, a )éke szent ünnepén minden harag is szemrehányás nélkül meg kell illapitanunk, hogy mi magyarok nég a világ népeinek egymás és rántunk táplált gyűlöletén is tul­eszünk, mert — önmagunkat is gyűlöljük. Valahogyan eldurvította a lelkűnkéi a lövészárok, a belső lá­zadások harcai és nem tudunk, nem akarunk megbékélni önmagunkkal s csonka országunk szük határain belül élő embertársainkkal. Fennen hirdetjük hogy Szent-lst­ván országa csak keresztény lehet és magyar. Hirdetjük a keresztény erkölcsöt, mert hisszük és valljuk, hogy Magyarország, mely ezer év óta egység és ezer év óta keresz­tény, nem lehet ma sem más, mint keresztény. De igen sokan vannak — és sajnos a fórumon vannak — akiknél a keresztény erkölcsi világ­nézet hirdetése nem a feltétlen szük­ségesség érzetéből fakadó meggyő­ződés, hanem eszköz csupán az egyéni érvényesülésre és mihelyst az érdek mást diktál, készek meg­győződésüket s legelsősorban a ke­resztény erkölcs érvényesülésének követelését elejteni. És ezek okozzák az ösi ellenséggel, valamint a demo­krácia és liberalizmus hazug jelsza­vaitól félrevezetettekkel együtt azt, hogy idehaza, egymás iránt is gyű­lölettel viseltetünk és nem lehet úrrá szerencsétlen hazánkban a krisztusi szeretet, amely egyedül képes volna bennünket talpraállitani. Óh! Mennyi energia pusztul el meddő, egymás elieni harcokban, amely energia teremtő, termelő mun­kára átváltva nagy nemzeti vagyont jelenthetne. Mennyi emberi érték megy veszendőbe, mert nem tudunk, nem akarunk Krisztus tanításai sze­rint élni, mert szivünkből kiégett a szeretet tüze s csak hideg gyűlölet­salak maradt vissza benne. A politikai élet tülekedése átragadt az egyes emberre is és ma nem is vesszük észre, hogy minden lépé­sünk, minden cselekedetünk bün, súlyos vétek önmagunk ellen, mert akaratunkat immár nem a szeretet irányítja, hanem olyan érdek, amely önző, tehát bűnös. Szent Karácsony ünnepén fordít­suk el szemeinket a hétköznapok szennyes eseményeiről és próbál­junk elmélyedni a Megváltó életének szemléletében. Rázzuk le magunkról a hazugságok bilincseit s tisztuljunk meg a szeretet ünnepén a szeretet­ben. A gyűlöletnek nincs helye kö­zöttünk. Értse meg végül mindenki, aki ebben a szétroncsolt, elpusztított országban él, hogy minden bajunk­nak, minden nyomorúságunknak a visszavonás az okozója s ha élni akarunk, össze kell fognunk mind­annyiunknak a teremtő munkára. Összefogni, összetartani azonban csak akkor lehet, ha sziveinkben megbékélünk és diadalra visszük a keresztény erkölcsöt a családban, az államban egyaránt, ha levetkezzük a gyűlöletet, mert a Megváltó nem gyűlölt, csak szeretett s még ellen­ségeinek is megbocsátva, szeretettel hódította meg a világot. Kereszténységünket ne hirdessük, mert az nem szorul hirdetésre, ha­nem éljünk ugy, mint a keresztény erkölcs parancsolja: kövessük Krisz­tust! Olyan kereszténységre, amely csak szavakban nyilvánul meg, de amely cselekedeteivel megcáfolja ön­magát, semmi szükség nincsen és ez csak arra való, hogy megbontsa azok sorait, akikben az akarat meg­van a békére. Ezeket az eltévelye­detteket fel kell világosítani, meg kell győzni arról, hogy csak a nem hirdetett, de gyakorolt kereszténység az, amely igaz és csak ennak van | ereje. j ... És a következő karácsony j talán nem lesz gyászos. Ha kigyulad a szivekben a szeretet lángja, fényes lesz és ragyogó a megbékélt embe­rek legszebb ünnepe. cb. A nagy árviz 1888. Elbeszéli: Fábry Károly II. Gártner Adolf zipser (szepesi) volt, jó magyar smber, mint a szepesiek mind, de aiért magyarul ól sohasem tanult meg. Mikor a Kárpátok még őserdők és teljesen akatlanok voltak, az Árpád-királyok telepeseket loztak oda, a nyugati Kárpátokra tótokat telepi­ettek, kik korábban fehér horvátoknak neveztettek, t szepesi Kárpátokra pedig németeket. A legelső németek a XII. században jöttek \achen környékéről, ezek szászok voltak, a XIII. zázadban ujabb raj jön Thiiringiából, ezek alapi­ották a bányavárosokat. Nyelvüket megőrizték — ía azóta a csehek el nem nyomták — a mai íapig, de lélekben egyesültek a magyarsággal, :gyütt éreztek, az 18'48-iki szabadságharcban is rítézül együtt küzdöttek a magyar szabadságért. A zipserek tanult, müveit kereskedő nép volt, ía szűknek találta kis otthonát, szétment az egész >rszágba, volt is belőlük szerte az országban nindenütt tanár, ügyvéd és kereskedő. Így kerültek i 60-as években többen Csabára is s egyik­násik lecsalta baráfját, rokonát s szaporodtak, gy telepedett itt le Gártner Adolf is Topercerrel, nár akkor itt volt Ormay Tivadar, — aki ha jól udjuk — német Schwartz nevét is elhagyta s igy lett magyar Ormaivá. Háza ott volt, ahol ma s van a főtéren az Ormay-ház, hanem az akkor :gy kis nádfedelü ház volt s kirúgott az utcába \ vagy 3 ölet is, abban a kiugró részben volt a -askereskedése. Itt volt még Langsfeld Viktor, Scholtz Gusztáv és még több zipser, akik mind lelkes magyarok és becsületes, jó kereskedők voltak. Stark Adolf vaskereskedő is a felföldről, Bárt­fáról került ide. Akkoriban divat volt az Alföldön keresni a jólétet. Hát nem csoda, hisz az egész Csaba ugy települt, eleinte, a XVII. század elején, ugyan nem egyen­kint, de nagy rajokban jöttek a felföldről tótok csoportostól és később utánuk egyenkint az ipa­rosok, amint szükség lett rájuk. Launer Sámuel is bevándorolt tükészitö volt — el lehet képzelni, hogy milyen világ volt még akkor az iparcikkek gyártásában, mikor még érde­mes volt a varrótűket kézzel gyártani, de nem is versenyezhetett sokáig a gyáriparral, s felhagyott a tü gyártásával és kereskedést nyitott, de a nép azután is csak ugy ismerte boltját: Ihljaró bot. (A tűs boltja.) A csabai Fű'öry-családalapító Fábry András is a felföldről került le 1776. évben a hontmegyei Feísöalmásról, amint akkor ott irták: Horni Almásról. Szabólegény volt az akkori köte­lező szokás szerint a mesterlegénynek gyakorlat­szerzése céljából vándorolni kellett. A felföldi vándorló legények legtöbbnyire né­metek és zipserek voltak s ahol kéregettek, vagy szállást, meghálást kértek, németül mondták: „Armer wanderer" (Szegény vándorló legény) vagyok, — igy nevezte el az ilyeneket a csabai nép a „Wanderer" szó után „Kvander u-nek s ma is igy hivja és csúfolja az elmaradottabb köznép az uri (nadrágos) embereket: „Kvander u-nek. Az antochton nép egyöntetű paraszt, földmives nép volt, ha jött közibük pap, tanitó vagy iparos, az „jött-ment" egyenként — bevándorolt volt — elütött a többitől munkában és ruházatban, az ilyet egyetemesen „Kvander"-nek nevezi még ma is a köznép. Most, mióta már a saját kebeléből is neve! fel „Kvandereket", kezd kimenni a divat­ból e csúfolódó elnevezés. Fábry Andrásnak nejétől Gécs Juliannától 6 gyer­meke származott, 3 fiu: I. Sámuel, I. János és 1. Pál, 3 leánya: Júlia Kolkó Jánosné, Zsuzsanna Havran Mátyásné és Mária, aki Konyecsny And­ráshoz Szarvasra ment férjhez. Az egy magból kelt Fábry-familia még jobban kisarjadzott, mert Fábry Sámuelnek szinte 6 gyer­meke volt: II. Samu, II. János és II. Pál, leányai: Zsuzsanna Áchim Mátyásné, Teréz Petrovits Sá­muelné és Júlia, a fent már emiitett Launer Sámuelné. A második fiu, II. Fábry Jánosnak már csak 4 gyermeke származott: András, György 111. János és Júlia Michnay Jánosné. A harmadik fiu, Il-ik Fábry Pál után nem ma­radt gyermek. Ma már a szélesen kiterjedt Fábry nagy famí­liából Békéscsabán nincs több, mint a Il-ik Já­nosnak egy és a Ill-ik Jánosnak egy leszárma­zottja fiu utódok nélkül, — a többi vagy kihalt, vagy szétszéledt az országban s maholnap igy a Fábry-család és név a csabai krónikákból végkép kimarad, magva szakad. Hány ilyen alapításkori család pusztult már ki véglegesen Csaba területéről ? és — sajnos — nem volt és nincs aki legalább emiéküket fel­jegyezte volna. Az Urszinyi, az Uhrinyi, Karassiay, Mudrony, Szemián, Simay stb. családoknak vagy magvaszakadt, vagy kiköltöztek utódaik. Itt voltak, de hol vannak már ? A kiterjedt Omazta-családból is csak egy van már — fiutód nélkül. Egy község, egy város, sőt egy ország története családok történetéből áll. Ahogy az ország törté­netében feljegyzik egyes szereplő családok neve­zetesebb eseményeit, tetteit ép ugy kellene meg­őrizni a község életében és fenntartásában részt­vett családok emlékét is.

Next

/
Thumbnails
Contents