Körösvidék, 1921 (2. évfolyam) október-december • 218-296. szám

1921-12-25 / 292. szám

KörösvseSék Békéscsaba. 1921. decembcr 25. Jövőbetekintés Irta: Dr. BERTHÓTY ISTVÁN polgármester. A nagy gazdasági átalakuláshoz, amely pénzünk értékének leromlásával és ingadozásával, az anyagok és munkaerő árának emelkedésével bekövetkezett, a törvények korlátok és formák közzé szorított köztestületek alkalmazkodnak legnehezebben, sokkal nehezebben, mint a maga életbeosztását pillanatnyi elhatározások szerint is módosítani tudó magánember. A költségelőirányzatok összeállításakor lehetetlen számolni előre az egy évet is meghaladó idő folyamán bekövetkező nagy árváltozásokkal és még inkább lehetetlen hosszú évekre kiterjedő pénzügyi tervezetet felfektetni nagy összegeket — ma sok milliót — igénylő befektetések létesítéséhez. Ez a nehézség még sokáig fenn fog állani, mindaddig, mig pénzünknek értéke a nemzetközi viszonylatban nem stabilizálódik, ami viszont csak akkor következik be, ha a pénzt — ami eddig értékmérő csereeszköz volt, az emberi nyereségvágy nem teszi többé az értékingadozásnak annyira kitett adásvétel tárgyát képező árucikké. Az intenzív gazdasági élet folytatására utalt városok — amelett, hogy sok közülök a háború, torradalom és megszállás által vagyonúkban okozott óriási kártételek helyreállításával kénytelen küzködni, ezért nem tudják az annyira kívánt és intenzív munkát, amely a jövő fejlődést célozza, megkezdeni és ezért kénytelenek a szükségletek kielégítésénél igényeiket, szép tervekeiket a legkisebbre korlátozni. Ilyen szűkre szabott és a viszonyok által sürgetett közmunkák tervével foglalkozott városunk képviselőtestülete is legutóbbi közgyűlésében elhatározni a városháza kibővítését és a járdahálózat kiépítésének megkezdését, valamint egy közfürdő létesítésének tekintélyes részvénytőke jegyzésével való támogatását. Az előbbi az adminisztráció sima, zavartalan és gyors végzésének állandó biztosítását, az utóbbiak a város által létesíteni és fenntartani hivatott közmüvek fokozatos megépítését, illetve egészségügyi érdekeket szolgáló intézmény mielőbbi megvalósítását célozzák. Természetesen a városokra első feladatként a közmüvek létesítése hárul; üzleti alapon nyugvó üzemek fenntartása csak akkor, ha azok általános szükségletet elégítenek ki, magánvállalkozás utján vagy nem létesülnének, vagy pedig azokat a magánvállalkozás üzleti érdekeinek kiszolgáltatni közszempontból nem tanácsos, végül ka azok biztos jövedelmezősége utján a város anyagi eszközöket nyer feladatainak a polgárság súlyosabb megterhelése nélkül való fokozottabb, eredményesebb megoldására. Ilyen legszükségesebb közmüveknek tekintendők az utcák, utak kövezése, gyalogjárdák építése, vízszolgáltatás és csatornázás létesítése, közvilágítás, iskolák, kulturális és egészségügyi intézmények létesítése. Városunkban a közvilágítás és közoktatás ügye kielégítő módon van megoldva, az utóbbi tekintetben a szaporodó népesség és a növekedő igényekneknek megfelelő fokozatos pótlásokról kell gondoskodni első sorban a hiányzó ovodák létesítésével. A közegészségügyi és köztisztasági követelmények kiépítése mély fekvésű városunkban, mint általában az alföldi városokban igen nehéz technikai és pénzügyi feladat. Kellő mennyiségű feltétlen tiszta víznek termelése, az annak szétvezetéséhez szükséges hálózat és berendezés létesítése, a csatornahálózat befektetése és főleg a szennyvizeknek gyűjtése és raktározása oly nagyszabású beépitkezést, sőt erőművi berendezkedést igényelnek, aminek megvalósítására az anyaghiány és főleg a több száz millióra menő költség miatt hosszú ideig — sajnos — gondolni sem lehet. Körforgalmi és gazdasági jelentősége mellett tisztasági és egészségügyi érdekek sürgetik utcáinknak, utainknak megfelelő kiépítését. Nem is említve a városunkba vezető több főútvonal kiépítetlen voltát egy forgalmas városban tűrhetetlen helyzet az, hogy annak legalább a főforgalmat lebonyolító utcái kövezetlenek, az és nagy részében járhatatlanok. Azt a reánk kényszeritett mulasztást, hogy a háború előtt elhatározott és kivitelre kész utca kövezési programmot akkor nem hajtották végre, mert csak óriási nehézséggel és igen nagy áldozatok árán árán tudjuk pótolni, — de pótolni kell mielőbb, mihelyt a kőanyag beszerzéséoek lehetősége megnyílik Hasonló sürgős feladat teljesen megromlott járdahálózatunk mielőbbi átépítése. Mindkettő az első lépést 9z igazságiigyminiszler a „Népszava" szerkesztőségében 9 szociáldcmohratapápt választmányi ülése Budapest, december 24. Torncsdnyi V. Pál igazságügyminiszter ma megjelent a „Népszava" szerkesztőségében, amelynek újságíróival hosszasan tárgyalt. Váratlan látogatása az amnesztiarendelet végrehajtásának ügyével kapcsolatos. Elment a lap Konti-utcai széjjelrombolt helyiségébe is. A „Népszava" szerkesztőségét megnyugtatta arról, hogy a kormány a legkomolyabb eszközökkel igyekszik biztosítani az ország társadalmi békéjét. Budapest, december 24. fl magyarországi szociáldemokrata párt választmánya pénteken délután ülést tartott, amelyen Farkas István előadó ismertette a kormánnyal kötött megállapodásokat. képezi azon az uton, amely a falu primitív berendezkedésétől a várossá fejlődéshez kell, hogy vezessen. Ha hozzávesszük ezekhez a részben már emiitett, valamint az évenként fel^nerülő beruházási szükségleteket, kétségtelen, hogy a mai gazdasági viszonyok között sok és nagy feladat várakozik a városra, annat vezetőségére és az ez ügyekben határozni hivatott képviselőtestületre, Í m ly feladatokat messze kiható pénzügyi vonatkozásainál fogva csak nagy körültekintéssel, fokozatosar lesznek képesek helyesen megoldani A nagy felfordulás gazdasági veszedelmeit a város háztariása súlyosabb megrázkódtatás nélkül élt* keresztül és ma már a restaurálás mellett városi pénzügyi helyzet javulásáról is beszélhetünk. Igen nehéz, de minden helyes törekvés egyesítését megérdemlő éí szükséglő szép feladat leend, hog; a fejlődés uj korszakának ezen soi nagy követelményét a város gazda sági egyensúlyának megóvása mel lett, az adózó polgárok sulyosabl megterhelése nélkül tudjuk megva lósitani. Az ily megoldás mellett való fej lődés során megnyugvással lát j. majd a város népe, hogy a mag adózásaival szemben maradandó é az ő érdekeit szolgáló ellenszolgál tatást nyer, másrészt a város egye temét a kellő meggondolás néikü való tehervállalás sem teszi képte lenné arra, hogy az általános gazda sági helyzet javulásával megkezdj és végrehajtsa egy modern váró képzésére szükséges intenzív nagy arányú munkálatait. Zavargások Kairóban (Kairó, dec. 24.) Zaglul pasát ka tonai fedezettel kisérték a vasú! állomásra. A város közönsége meg botránkozva szemlélte az erösza kosságot. A mai nap folyamán za vargások törtek ki, amelyeket mé nem sikerült elfojiani. De a mi levéltárunk ebek harmincadjára van vetve. Nem törődött ott senki sem vele, s még ma sincsen városi levéltárosunk, igy rendes levéltár sem. Pedig a vidéki levéltáraknak és muzeumoknak az volna a rendeltetése, hogy a helyi emlékeket, dolgokat, eseményeket megőrizze, családi és történeti hagyományokat gyűjtsön össze, őrizzen és adjon át azon város és környéke részére az utókornak, hogy elődeik példáján okuljanak, vagy önmaguk haladását — összehasonlítás utján — lássák. Egy-egy helység családokból képeztetik. E szerény családok emlékét is megőrizni egyik hivatása a muzeumoknak, a levéltáraknak és a helyi hírlapoknak. Régebben csak a nemesi, kiváltságos családok geneologiáját, történetét tartották érdemesnek feljegyezni. Ma demokratikus világot élünk, most már számottevő minden család, mely egy község életében, annak fentartásában részt vett. Az utódok — lehet — hogy kegyelettel fognak rá gondolni, ha igy visszapillanthatnak a mult emlékeibe. A helységek lakosai szaporodnak és fogynak, születés és halál, bevándorlás és kiköltözés által. Egyes családok, melyek talán a község keletkezésétől kezdve virultak és tevékeny részt vettek a község felvirulásának életében, kipusztulnak és emlékük sem marad fenn, ha nem őrzik meg az annalesek. Ha nem is voltak esetleg kimagasló érdemüek, mégis a község múltjának megvilágításánál érdemesek a feljegyzésre. Ki tudja, melyik családnak ivadéka hozhat fényt a községre is s megtörténhetik, hogy ép ugy fognak versenyezni a községek szülötteik dicsőségéért, mint az ó-korban Homár felett, vagy mint minálunk is Petőfi születési helye felett. Nem is kell messzire menni példáért. Minden csabai intelligens ember büszke Gyóni Géza ifjan elpusztult nagy költőnkre. Magunkénak reclamáljuk, pedig nem itt született, hanem a pestmegyei Gyón-on, hol atyja, Áchim Mihály evang. lelkész volt, de itt járt a csabai főgymnasiumban, itt született atyja, nagyatyja: Áchim Mátyás, talán dédapja is ? Sajnos ! nem hogy a levéltárunk, de még az anyakönyvek is hiányosak, különösen abban, hogy nem mutatják azt, melyik család, vagy családfő honnan, merről származott? és mi volt az eredeti neve? A csabai nép szeret mellékneveket adni, a legtöbb ideköltözött azt a melléknevet kapta, a honnan ide jött; igy kapták a Liptómegyéből ideköltözöttek a Lipták nevet, Bottyánból leszármazottak a Botyánszky nevet, Dijenyóczból jöttek Drjenyovszkiak lettek stb. A régi ősnevüket elfeledték, elcserélték, ezeknél a névből ma már csak arra lehet következtetni, honnan származtak? Az itt igen elterjedt Áchim névből még azt sem tudjuk megállapítani, hogy az Áchim-család honnan jött ide? ha csak nem gondolunk arra az Áchim városkára, mely Bréma kikötő város előtt fekszik. Azt betű szerint „Achim

u-nak irják, de lehet Achenre is gondolni. Tudjuk, hogy a középkorban Németországból sokan vándoroltak be Magyarországba, a felföldre. Lám minő jó volna, ha az activum olyan volna, hogy tudna többször felvilágosítást adni, hiszen Gyóni (Áchim) Gézára mindnyájan büszkék vagyunk s áldozzunk itt is hősi emlékére és halálára és a magyar irodalom nagy veszteségére kegyeletes szavakat és jegyezzük fel emlékét büszkén a csabai Krónikába. Bocsásson meg a t. olvasó, hogy itt egy kicsit kitértünk a felvett thémából, de ha már nincs levéltárunk, hát legalább igy a csabai emlékek felidézésében vessünk egy-egy pillantást még el nem feledett őseinkre, kortársainkra és nevezeteseb eseményekre. Csak az a nép lehet nagy és erős, amely tis; telni tudja ősei és nevesebbjei emlékét, bárf követnék mások is példánkat és hirlapilag eK hoznák mult emlékeiket. * Ezen kis kitérés után forduljunk vissza a mind veszedelmesebbé fokozódó nagy árvízhez, me mindig kinzóbbá és kétségbeejtőbbé vált. A vásártér nem bizonyult alkalmasnak föl< hányásokra, mert igen alacsonyan fekszik. A gát áthágta a rohanó ár, csakhamar viz alá került ; egész vásártér, a Vadász-korcsma méteres vizbf állott, Bajcsy Gusztáv háza felerészben ledőlt a Bogár-házak recsegve-ropogva omlottak össz Borzalmas volt azt hallgatni különösen éjjel, mik egy-egy ház óriási zajjal hullott be a körültátonj árvízbe. Nappal egy porfelhő is jelezte az omlái utána a dördülésszerü ropogást. A viz húzódott feljebb, jött a gyulai országuto a Szőlő-utca sarkán levő Urszinyi János ügyvi házát, a szemben levő Bogár Dániel- közgyá házát ostromolta, de a hid felé mindig jobb; emelkedő gyulai országúton az Omazta és Belicz házak előtt megállott. Az emberek menekülni kezdtek ki a városbi Akinek tanyája volt, hordta ki a bútorait, gab náját, állatait stb. magasabban fekvő tanyáki akik nem tudtak tanyára menekülni, azok behor ták féltettebb ingóikat, és élelmiszereiket a m gasabban fekvő nagytemplomba. Soha oly; zsibvásár nem volt a nagytemplomba, mint akk< Sokan még ott is háltak, sokan lakóházaik szob belülről gerendákkal támasztották fel, hogy ha a vályog falakat ki is mossa a viz, legalább fedél maradjon meg, s ha éjjel jön, ne szakadj fejére. (Folytatása következik.)