Körösvidék, 1921 (2. évfolyam) október-december • 218-296. szám
1921-11-20 / 263. szám
Békéscsaba, 1921. november2 4. Csütörtök I I. évfolyam 266. szám. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Békéscsabán, Szent István-tér 18. sz. A szerkesztőség telefon száma : 60. Független keresztény politikai napilap ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra 35 K, negyedévre IOO K, félévre 200 K. Egyes szám ára 3 K. 9 magyar ifjúság (vk.) Ujabban többször olvastak a napilapokban vezető helyen ezt a cimet. Ahol a legfontosabb politikai nyilatkozatok megvitatását s az olvasóközönség irányítására szolgáló legsúlyosabb cikkeket láttuk eddig, azokon a helyeken mind gyakrabban jelenik meg egy-egy kitűnő irás, mely e nemzet jövőjével, reménységével, ifjúságával foglalkozik. Valahányszor ilyen cikket olvasok, öröm, megnyugvás s egy jobb jövőbe vetett bizodalom fogja meg lelkemet. Nemcsak az lelkesít, amit írnak, hanem főként az a mód, ahogyan foglalkoznak ezzel a témával. Jól esik látnom, hogy tekintélyes lapjaink rájöttek arra : nemcsak a politika érdemel vezető helyet, hanem vannak egyéb kérdések is, amelyekre nyomatékosan kell irányitanunk a közönség figyelmét. Ha a politikától távol álló, de az egész nemzet életére elhatározóan fontos gazdasági és társadalmi problémák megvitatását olvasom vezető cikkekben, valami végtelen megnyugtató érzés azt súgja nekem, hogy mégis csak haladunk egy jobb irány felé. Lassanként megértik az emberek s megérti a nemes irányban működő keresztény sajtó, hogy ezerszerte többet használunk a köznek, ha politizálás helyett egyéb komoly s égető kérdésekről való gondolkodásra indítjuk olvasóinkat. Ha ezt tették volna mindig a lapok a múltban is, nem élnénk ilyen szomorú világot. Mert nyomorúságunknak egyik jelentős oka az, hogy a csak üzleti érdekre alapított lapok még azokat is politizálásra s igy gyűlölködésre izgatták, akik pedig szivesebben foglalkoztak volna természetüknél fogva békésebb és termékenyebb ügygyei, mint a nagyhangú sok bajt hozó politizálás. Ha csak századrésznyi időt és papirt fordítottak volna a magyar ifjúság nevelésének problémájára, mint amennyit felhasználtak a 48—67 közt levő különbség, vagy más politikai kérdés agyonvitatására, menynyivel más volna ma nemzetünk képe 1 De hát az volt a fontos, hogy Kutyabogoson is megértse a népgyűlés közönsége az országmentő politikusokat, hogy az „elvek" alaposan körülirassanak és megvitatódjanak, hogy a napszámos és a falusi csizmadia is legalább anynyit értsen a politizáláshoz, amenynyi tudomány elég a miniszterek munkájának lebecsüléséhez 1 Hogy azután emellett analfabéta maradt a falu népének nagy része, hogy az iparosinasok rettegett utcakölykök voltak, hogy a serdülő ifjúsággal senki sem törődött, hogy az iskolák a nevelés templomából léleknélküli műhelyekké formálódtak, hogy egyetemi ifjaink Galiley Körbe jártak, Istentagadók lettek s minden tekintélyt megvetettek — ugyan ki törődött ezzel ? Fő, hogy mindenki tudta, mi az az „általános titkos", mi az „osztálygyülölet", mi az „obstrukció", stb., stb.. . . Tudta még az is, akit irás-olvasásra elfelejtettek megtanítani. Milyen megnyugtató látnunk, hogy legalább már a törekvés meg van, amely az ifjúságra irányítja a nagyközönség figyelmét! Ne is vegyék le ezt a témát a napirendről, sőt a vezércikkek címtárából se töröljék soha e szót: ifjúság. Hiszen jövőnk, boldogságunk, életünk, mindenünk attól függ, hogy mit tudunk nevelni ifjainkból. Ha a következő nemzedék is olyan korcs, olyan divatos szinü, börbelátó, olyan kozmopolita, istentelen és nyegle lesz, mint amilyen volt az utóbbi évtizedek fiatalsága, akkor teljesen felesleges beszélnünk magyar jövőről. De ha újra beköltözik ifjaink szivébe az Isten és a magyar haza fanatikus, meggyőződéses szeretete, ha újra erős izmu, vasidegzefü, szabad, büszke tekintetű lesz a magyar ifjú, ha az ezeréves hagyományok újra szentségként élnek majd a nemes ideákért lelkesedő fiatal szivekben, akkor. . . akkor egészen bizonyosan eljön a magyar húsvét ünnepe. De ehez nem politizálás kell, hanem a magyar ifjúság ügyeivel való szeretetteljes, megértő foglalkozás. A francia követ átnyújtotta megbízólevelét a kormányzónak Budapest, november 19. Augustian DoulcetFranciaország budapesti követe ma délelőtt nyújtotta át megbízólevelét Horthy Miklós kormányzónak. Az ünnepélyes aktus lefolyása közben kijelentette, hogy büszke arra, hogy Franciaországnak első követe lehet Magyarországon, majd a francia és a magyar nemzet történelmének közös vonatkozásait sorolta fel, meleg hangon emlékezve meg a magyar nemzet nagyjairól. agitátorok biztosítják Ausztriát Burgenland hűségéről Félnek az osztrákok a soproni népszavazás eredményétől Bécs, november 19. Az osztrák lapok ujabban egymás után közlik az újonnan megszállott nyugatmagyarországi területeken lévő agitátorok nyilatkozatait, amelyek arról számolnak be, hogy „Burgenland" népe hü lesz Ausztriához. Megemlékeznek a lapok arról is, hogy a megszállott nyugatmagyarországi városok polgármesterei küldöttségileg jelentek meg az osztrák kormánynál és kijelentették, hogy örömmel bocsájlják magukat és városaikat Ausztria oltalmába. Megjegyzik azonban a jelentések, hogy ezek a küldöttségbe járó polgármesterek mind újonnan kinevezett osztrále beamterek, akik stréberségükben járnak el tisztelegni Bécsbe. Ezek alatt a jelentések alatt szomorú hangú cikkek foglalnak helyet, amelyekben az osztrák politikai élet vezérei komolyan fejtegetik, hogy milyen nagy veszedelemmel fenyegeti Ausztriát a soproni népszavazás eredménye, amely minden bizonnyal Magyarország javára itéli Sopront és vidékét. Ausztriának feltétlenül számolnia kell a politikusok szerint azzal, hogy Sopron és vidéke magyar terület marad, ami egyértelmű Burgenlandnak teljes gazdasági elsorvadásával. Lapunk mai száma 6 oldal* GONDOLATOK * * A szőrszálhasogatók megszólaltak most is, mint minden kormányválságnál. Mindenki egyetért abban, hogy szükség van egységes kormányzópártra. Mindenki tudja, hogy egyáltalában nincsenek olyan ellentétek a pártok közt, hogy az egységes programm összeállítása lehetetlen volna. Mindenki hangoztatja, hogy e pártérdekeket alá kell rendelni az egyetemes nemzeti érdeknek. De azért minden pártban vannak zseniálisok, tulbölcsek, nagyon elvhüek, akik csürik-csavarják a dolgot s ezer akadályt gördítenek Bethlen útjába. Ha azután jól megnézi az ember ezeket a szőrszálhasogató urakat, lassanként rájön arra, hogy mindegyiknek valami egyéni érdek, vagy valamilyen egyéni mellőzés fáj. Ezért látnak olyan végtelenül finoman, ezért érzik meg azokat az alig észrevehető árnyalati különbségeket, melyek itt-ott fennállnak, ezért tudnak olyan szépen, olyan mélyen meghatottan siránkozni az egységes párt jövőjét illetőleg. Hej! de szép dolog is az a politika 1 * Gyorssegély. Igy nevezte el a törvényhozás azt a pénzbeli segítséget, amelyet szeptemberben megszavaztak a közalkalmazottaknak. Gyorssegély a neve, mert igazán sürgős volt, hogy ezzel a kis összeggel segítségére siessen az államhatalom a nyomorgó alkalmazottainak. Nagyon sürgős volt a segély kiutalása, hogy télire valami kevés élelmet betudjon szerezni az a nagycsaládos készpénzfizetésre és nélkülözésre utalt hivatalnok, postaaltiszt, irodaszolga stb. Ki is utalták a gyorssegélyt. De nem azért van a bürokrácia, hogy az igényjogosultak megkapták légyen ezt a kis segítséget. Nem, ők még mindig csak várják a gyorssegélyt. Pedig azóta mindennek hogy felment az ára 1 Már talán csak a felét, vagy még azt sem kaphatja meg a gyorssegély árából a gondokkal egyre jobban küzködő családfő. A kiutalási akták szép csendben bujkálnak a pénzügyigazgatóságok, állampénztárak, vagy még a magasabb hivatalok Íróasztalain. A legbosszantóbb mégis az, hogy az érdekelteket hivatalosan értesitik, hogy itt és itt felvehetik a segélyt, mert kiutalása megtörtént — mikor aztán nagy boldogan, kéthónapi kínos várakozás után jelentkeznek a nyugtával, mosolygó udvariassággal adják tudtukra, hogy ők még semmit sem hallottak a kiutálásról. A gyorssegélyes most már aztán nemcsak vár, hanem keserűen boszszankodik — mert nyomorúságából {ugy érzi) még gúnyt is űznek.
