Körösvidék, 1921 (2. évfolyam) július-szeptember • 142-217. szám
1921-07-24 / 162. szám
Békéscsab a, 1921. julius 24, Vasárnap «BBtMHMk73Ka£aBe!«m II. évfolyam 162. szám. Szerkesztőség es kiadóhivatal: Békéscsabán, Szent István-tér 18. sz&m A szerkesztőség telefon száma: 60 Független keresztény politikai napélap Előfizetési árak: Zgy hóra 35 K, negyedévre 100 K, félévre 200 fí. — Egyes szám éra 2 kjrona Segéiylilálfás Kétségbeesett, esdeklő kiáltás fut végig a világ telefon- és táviródrótjain, zokogó könyörgést repít a villamos szikra ezer mértföldeken keresztül nagy városok, müveit államok szikratáviratot felvevő állomásaira. Oroszország kiált, a meggyötört, agyonkinzott, kifáradt orosz nép esdekel : mentsétek meg lelkeinket 1 Gorkij, a békés világ forróvérű forradalmára, szétfoszlott álmai után a borzalmas ébrenlétre, iszonyatos valóságra tekint s szivében hatalmas erővel lobog fel a nép szeretetének érzése. Nem gyűlöli már a tőkét, melyet megsemmisíteni ő is segített, nem szidja íz urakat, kiket olyan kevésre becsült. Nincs már szivében sem gyűlölet, sem harag, sem fantaztikus álom — csák fájdalom, kin, gyötrelem, ezek a magasztos kinzó érzések, melyek csak a szerető szívben teremnek meg. Megalázkodva esdekel az ő népéért, az orosz muzsikért, a haldokló kis parasztért, a tönkrement, kifosztott úrért, a koldussá lett multimilliomosért, minden oroszért. Tikhon pátriárka főpásztori szive minden fájdalmával írja levelét a newyorki és canterburi érsekhez. És a levélből a világ legnagyobb tragédiája zokog ki: „Most minden melléktekintetet félre kell tenni. Egy nép haldoklik és jövőjét temeti, mert a népesség elhagyja lakását, földjét, kelet felé tódul és egyre ezt kiáltozza : Kenyeret, kenyeret 1" Megborzad minden jólelkű ember. Mert irtóztató az, ami ott történik, az oroszok földjén, a világ leghatalmasabb volt birodalmában. Éhség és pusztulás, kolera és meztelenség, fáradtság és gyötrelem és halál, sok-sok halál az ur, a fehér cár, nagy országában. Az emberek nagy része fásultán, megváltásként várja az elmúlást, megeszik utolsó darab kenyerüket, aztán elterülnek az imádott földön, hülő ajkuk megcsókolja azt a rögöt, amely annyira elárvult, hogy még be sem fogadhatja gyermekeit. Temetetlenül feküsznek, rothadnak a hullák az orosz mezőkön. Lenin már félreáll. A keresztény erkölcs, melyet gyermekkorában magába szivott, de amelyet később megtagadott, most a poklok e földi kapujában visszaadta önmagának ezt a gonosz embert. Megtörve, mea culpázva, bűnének irtózatos tudatában bevallja tévedéseit. Könyörög, hogy szabadítsák meg az orosz népet a szovjettől. De még áll Troczkij (Bernstein) a zsidó szovjet vezér. Neki még nem volt elég a vér, a gyász, a romlás. Pedig már elérte célját. Tönkretett egy jámbor, istenes, keresztény országot. Körülvéve zsidó barátaitól még kéjeleg a gojok pusztulásán, de már készíti az utat, a melyen át elmenekül cinkostársaival állitótag Délamerikába. Mert érzi, hogy már nem tarthat sokáig az orosz népnek pokolbeli kinja és tudja, hogy a leszámolás irtózatos lesz. Ontja hát még a vért a terrornak minden aljas eszközével, mert neki s társainak nem fáj az oroszok gyötrelme. Ő elérte félig-meddig célját, tönkretett egy virágzó országot. Ott pusztulni azonban a romok felett, ehhez nincs semmi kedve. Hiszen ö még álmodik véres álmokat — fajrokonaival, a világ kunbéláival, ő még nem ölt meg eleget a türelmes gojból. Mi pedig, akik majdnem áldozatai lettünk szintén a zsidc-bolsevizmusnak, őszinte részvéttel, testvéri együttérzéssel tekintünk a pusztuló Oroszországra. Részvétünknél csak az a megvetés és utálat nagyobb, amely Trockij (Bernstein) és gyilkostársai, a világ legnagyobb gonosztevői felé irányul. A megtért megtaposott orosz nép felé keresztényi szeretettel s hittel tekintünk. Tudjuk, hogy meghallgatja vészkiáltását a müveit világ. Amit a zsidó-hóbort elpusztított, azt a keresztény szeretet fel fogja támasztani. Fog még zúgni a száz aranytornyu Moszkva száz harangja ünnepi zsolozsmára, bűnbánó imádságra, hálaadó himnuszra gyűjtve a felszabadult orosz népet. És akkor, azok a harangok nemcsak az oroszok uj hajnalhasadásá* fogják hirdetni, de hisszük, hogy kongásuk temetni is fog, temetni fogja örök időkre a zsidók uralmát. IS volt külügyminiszter szemléje a gyulavidéki demarkációs vonalon Gyula, julius 23. Gróf Csáky Imre volt magyar külügyminiszter, dr. Cholnoky Jenő egyetemi tanár, a gróf titkára és a külügyminisztérium egy megbízottja tegnap Gyulára érkeztek. A volt külügyminisztert, aki a demarkációs vonal mentén levő községeket látogatta meg, dr. Daimel Sándor alispán fogadta. A határra dr. Vangyel Endre főszolgabíró kisérte el, hogy az esetleg szükséges felvilágosításokat közölje vele az erőszakos határ tarthatatlanságára vonatkozólag. Ma Gyulaváriba, majd onnan Elekre utazott tovább gépkocsin a volt külügyminiszter és kísérete. Kik tudósították a bécsi magyarellenes sajtót? Letartóztatott „magyarországi" njságirois — ü iiíwális s&jié díszei Budapest, julius 23. Több izben megemlékezett a Körösvidék is arról a titokzatos hírszolgálatról, amellyel a bécsi magyarellenes sajtó Budapesten rendelkezett. Megdöbbentő volt az, hogy például a nemzetgyűlés zárt üléseiről a Bécsi Magyar Újságnak, a megszökött kommunisták lapjának, a Jövő nek, Lovászy magyarfaló bécsi lapjának pontos, de természetesen kiszinezett és elferdített tudósítása volt. A rendőrség lázasan kutatott a budapesti hazaáiuló társaság után, mig végre a nyomozás eredménynyel járt. Letartóztatták Bánócy László hírlapírót, a Vígszínház rendezőjét, Szász Zoltán hírlapírót, a „Pesti Hírlap" munkatársát, Gergely Győzőt, i „Népszava" munkatársát, Kovács György orvostanhallgatót, akik a két bécsi ko mmutiísta újságot budapesti hírekkel látták el. Szász Zoltán teljes névaláírással is küldött cikkeket a bécsi hazaáruló lapoknak, amelyekben hallatlan perfidiával rágalmazta meg a keresztény Magyarországot. A díszes társaságot, kiknek működése a nyomozati adatok szerint a tanácskormány viszszaállitására irányult, átkísérték az ügyészséghez. Ezzel kapcsolatos az is, hogy Persián Ádámot és Rejöá Alpárt a rendőrség szintén őrizetbe vette. Persián, Károlyiék kormánybiztosa, a Polgárok és Munkások pártjának egyik oszlopa, Rejöd pedig Giesswein „pártjának" igazgatója. Mindketten hazaárulás alapos gyanúja alatt állanak, mert a kisantant államaival tartottak fenn szoros összeköttetést. Nincs elég elitélő szavunk, felháborodásunk határt nem ismer, mikor azt keli látnunk, hogy magukat magyarnak hazudott újságírók kaphatók ilyen aljas hazaárulásra. Ezt a lelkiismeretlen elemet nevelte ime a volt szakszervezet, a „Magyarországi", tehát még nevében sem magyar Újságíró Egyesület, amely reprezentánsa akar lenni a magyar újságírásnak. A tisztességes újságírók érdekében megtehetné a belügyminiszter, hogy belenézzen ennek az Egyesületnek a konyhájába, amelyben még mindég túlságos számarányban vezetnek, reprezentálnak a szászzoltánok, persiánok, bánóczik és társaik. Intő példa ez a keresztény újságíróknak, hogy mielőbb függetlenítsék magukat azoktól a „magyarországi" újságíróktól, akiknek soraiból ilyen „bécsi tudósítók" is kikerülhetnek s akik nem csinálnak lelkiismereti kérdést abból, hogy kit és milyen irányt szolgálnak, mert meggyőződésük árucikk csupán. Augusztus elsején kezdi meg működését a magyar jegybank Buáapest, julius 23. Rz Osztrák-Magyar Bank volt magyarországi fiókjai augusztus hó 1-én az uj, önálló Magyar Állami Jegybank kebelében folytatják tovább működésüket. R budapesti főiníézetet megbízta a pénzügyi kormány az uj 50, 20 és 10 koronás bankjegyek kibocsátásával. Rz uj 50 koronások már a jövö héten forgalomba kerülnek. Itt emiitjük meg, hogy az OsztrákMagyar Bank békéscsabai fiókjában is megtörtént az átalakulás és a fiók tisztviselői valamennyien a magyar jegybank szolgálatába állottak. Nagyatádi Szabó szabadságra megy (Buáapest, julius 23.) Nagyatádi Szabó István 3 hétre visszavonul gazdaságára. Távolléte alatt a földmivelésügyi miniszteri teendőket és a kisgazdapárt vezetését Mayer János államtitkár látja el.
