Körösvidék, 1921 (2. évfolyam) január-március • 1-68. szám

1921-01-14 / 10. szám

Békéscsaba, 1921. január 14. Vas

árna

p II. évfolyam 12. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békéscsabán, Szent István-tér 18. szám A szerkesztőség telefon száma: 60 Független keresztény politikai napilap Előfizetési árak: Egy hóra 35 K, negyedévre 100 K, félévre 200 K. — Egyes szánt ára 2 korona 9 Magyar Történelmi Társulatnak Széchenyi Gladys grófné 600,000 koronát, Teleki Tiborné és Károlyi Lajosné grófnők 200,000 koronát adományoztak, egy fiatal főúr pedig 200,000 koronát juttatott a Magyar Tudományos Akadémiához, hogy lehetővé tegyék a tudományos kutatás és termelés folytatását és éríékes szerzők müveinek kiadását, amire tudományos intézeteink vagyoni ereje a megváltozott viszonyok mellett elégtelen. Zielinszky Szilárd műegyetemi tanár ugyan e célra 300,000 koronát gyűjtött össze a magyar mérnökök körében. A műveltség olyan hatalom, amelyet sem megszállással, sem kirablással, sem bilincsbeveréssel, sem semmiféle fegyverrel és hadsereggel elrabolni, legyőzni, megsemmisíteni nem lehet. A magyarságnak azok teszik tehát a legnagyobb szolgálatot, akik áldozatkészségükkel biztosítják a magyarság szellemi és műveltségi túlsúlyát a balkáni leigázókéval szemben, mert bármily kíméletlen eszközökkel sanyargatják is telhetetlen szomszédaink elszakadt véreinket, ezt a magasabb műveltségűnket tőlünk el nem vehetik.És kik azok, akik a magyarság legerősebb hatalmát fenntartani, a művelődés folytonosságát biztosítani sietnek ? Grófnők, grófok és a szellemi főnemesség képviselője egy egyetemi tanár, a magyarsag társadalmának vezető osztályai a főúri osztály. De hol maradnak az iparbárók, a Weisz Manfrédok, a hadimilliomosok és pénzóriások, akik méltatlankodva tiltakoztak, amidőn az ÉME nyiltan hirdetni kezdte, hogy nincs-zsidó vallású magyar, csak Mózes hitű zsidó. íme ezekben nem éled fel a magyar faj szeretetének szikrája, mert nincs; ezekben hiányzik a magyarság jövőjének biztosítását legtöbb kilátás reményével kecsegtető tevékenység megértése, ezekben nincs meg a magyarsággal teljesen összeforrt történelmi és faji kapcsotatból fejlődött kifinomodott érzék, hogy ott áldozzanak, ahol abból semmi közvetlen vagy közvetett üzleti haszon nem kínálkozik. Okulhatnak ebből mindazok a magukat magyaroknak és keresztényeknek valló tekintélyek, akik még mindig támogatják a liberalizmust. És okulhat ebből mindenki, aki a zsidó sajtó és zsidó izgatás befolyása alatt megmerte támadni a főnemesség és a történelmi osztályok tekintélyét, szükségességét és létjogosultságát. Ma, amikor a keresztény és a kisgazda kurzus jegyében élünk, kérdezzük : szabad-e csak egy újjal is hozzányúlni ahhoz a főúri osztályhoz, amely történelmi hivatását és vezető szerepét miot mindenkor, ugy most is a magyarság talán legrettenetesebb válságában ilyen mélyen átérezni és betölteni tudja; akkor, amidőn sem a pénzarisztokrácia, sem a tehetős polgárság, sem a kisgazdatársadalom kebelében nem látjuk még csak borongó sejtését sem annak a megértésnek, hogy milyen áldoza;okat kiván a mai kor a nemzet és a magyar faj megmentésére. Szabad-e megbontani a nemzetnek egyik olyan ősrégi alapokon felépült oszlopát, amelynek helyébe nincs mit állítani, ha az ledől ? Hol van még az az idő, amikor azt az erős fajszeretetet, azt az évszázadok folyamán kifejlődött és kifinomodott érzéket, azt a történelmi hagyományok légkörében kiművelt lelki nemességet és erkölcsi tisztaságot, azt a mély vallásos érzést, amely főúri osztályunk jellemvonása, helyettesíteni tudja a magyar társadalomnak valamely más anyagilag kellő erővel rendelkező osztálya ? Amig a nemzetnek azt a támaszát, melyet a főúri osztály képvisel, más ugyanoly erős oszloppal pótolni nem lehet; amig az uj oszlopot ugyanoly teherbíró sziklaszilárd anyagból felépíteni nem tudjuk: addig azt meggyengíteni nem szabad, hanem ellenkezőleg, meg kell erősíteni, meg kell támomogatni, hogy annál biztosabban megbírja a rettenetes csapások súlya alatt roskadozó épületét ennek a szétszakgatott, kifosztott, agyonsanyargatott magyarságnak. Ne akarja tehát a ma felkarolt kisgazdatársadalom lerángatni a főúri osztályt az őt történelmi múltja és kötelességtudó jelenje alapján megillető magasabb polcáról a magas sorábá, mert amit ezáltal a nemzettől elvesz, azt visszapótolni nem tudja. Viszont nem akarjuk ezzel azt mondani, hogy a magasabbra helyezett társadalmi osztály ne keresse a közeledést ahhoz a kisgazdatársadalomhoz, amelyet a nemzet ma arra hivatott vezetői a magyarság anyagi és erkölcsi gerincévé kiépíteni tűzték ki feladatukul. A főúri osztály ne legyen szűkkeblű azoknak az erkölcsi javaknak osztogatásában sem, melyek évszázados kiváltságos helyzete révén kincseivé váltak. A főúri osztály akkor tölti be igazán magasztos hivatását, ha nem csak anyagiakban áldoz a nemzet oltárára, de két kézzel ad abból az erkölcsi tőkéből is, amelyet az egész magyar társadalom közkincsévé tenni a nemzet jövőjének biztosítása érdekében elmulaszthatatlan kötelesség, hogy minden egyes magyar ember lelkében éppen olyan elevenen éljen az a tudat, hogy a magyarság kötelez, mint amilye* begyökeresedve él a a főúri osztály lelkületében az az érzés, hogy a nemesség kötelez. Korszakalkotó uj találmány A levegő mint hajtó erő Megszűnik a szénhiány Egy olyan uj találmányról kapunk hirt, ami ha a gyakorlatban megvalósítja a hozzáfűzött reményeket, egy csapásra megoldja Csonkamagyarország tüzelőanyag kérdését. A legutóbbi párisi kereskedelmi kiállításon mutatták be Escafre szellemes találmányát a szélturbinát, amely 300 lóerő kifejtésére alkalmas és már egészen gyenge szellő működésbe hozza. A szélturbina a vízturbinák elve szerint van szerkesztve és nem jelent kevesebbet, mint hogy az egész Magyar alföld Ingyenes hajtóerővel rendezhető be, ami megoldaná az Alföld iparának kérdését és lehetővé tenné a mezőgazdaságban a gépek szinte korlátlan használatát. Reméljük, hogy kiváló szakembereink tanulmányozni fogják sürgősen az uj találmányt és a vidékünkről lassankint végleg eltűnő szélmalmok helyét rövidesen a szélturbinák százai fogják elfoglalni. Keresztényszocialistát! pártérteftezlete Budapest, január 13. A keresztényszocialista képviselők ma este értekezletre gyűltek össze, melyen a napi aktualitásokon kívül a párt és szakszervezetek összműködésének lehetővé tételét tárgyalják meg. A párt keresi a szakszervezetekkel való kapcsolatot, melyek kifogásolják a párt eddigi működését és radikálisabb tevékenységet követelnek a munkásság érdékeinek védelme ügyében. A keresztényszocialista szakszervezetek vasárnap délelőtt nagygyűlést tartanak, melyen gazdasági és politikai kérdések kerülnek szóba. A ma esti pártértekezlet egyik programmpontjátképezia nemzetiségi képviselők ügye is. Bleyeréket tudvalevőleg Szmrecsányiék akarják megnyerni maguknak. Hallerék ezzel szemben, hogy megtartsák maguknak a nemzetiségi képviselőket, elhatározták, hogy a nemzetgyűlésen kivánni fogják a nemzetiségi minisztérium visszaállítását. GONDOLATOK * * * Szeged város nagyon megelégelte a szénhiányt s hogy eddigi szenvedéseiért is kárpótolja magát, most egyszerre egy egész — szénbányát le akar kötni magának. Nem fáj kevesebbre a foga, mint arra, hogy szénbányáink egyikének egész évi terméshozamát megvásárolhassa. Ötletnek igen nagyon egészséges, de csak Szeged szempontjából. Nem gondolja Szeged, hogy szegény megnyirbált országunknak nincsen annyi bányája, mint ahány a széninséget szenvedő városa s hogy ilyenformán lelkiismeretlen, önző szándék, amellyel foglalkozik? Reméljük, hogy a szénügyek kormánybiztosa még Szeged városánál is ravaszabb lesz. * Üzleti fogás. Nagy dolog a cukor manapság. Mindent szívesen adnak érte, különösen azok, akik régóta nélkülözik. Ezt a nagy cukorinséget haszn llta fel a minap egy kereskedő polgártársunk (természetesen Izrael fiai közül való) a Felsővégen jó üzletkötésre. Valahonnan szerzett nyers cukrot, olyan jó ragadós, illatos fajtát. Igen, de ép akkortájt volt érkezendő a jó minőségű hatósági" cukor. Félhetett hát derék polgártársunk, hogy nem tudja kellő haszonnal eladni silány portékáját. De mire való a jó üzleti trükk? Még a cukorkiosztás előtt szépen megvizitelgette a szikszavai gazdaasszonyokat s titokzatosan megsúgta nekik, hogv nem igaz az egész hatósági cukor hirből egy szó sem. A polgármester nem kap egy deka cukrot sem, ellenben az ő boltjában van még egy kevés sárga cukor s abból szívességből hajlandó adni a mamókának kilónként 200 K-ért. De siessen szomszédasszony, mert csak néhány napig kapható a finom édesség. Természetesen bedűltek a szikszavai asszonyok s elhordták a cukrot 200 K-ért. Mikor megjött a hatósági cukor, akkor néztek nagyot a becsapott asszonyok, akik igy a cukorra spórolt pénzüket nyers, büdös cukorba fektették be, ahelyett, hogy jobb minőségű, olcsóbb hatósági cukorra tartogatták volna. Hát nem ügyes az a szikszavai bótos ? De azért Isten ments' hozzányúlni az ő piszkos kis üzelmeikhez ! — mert ez mindjárt antiszemitizmus. * A finom ruha. Az egész közvéleményt izgalomban tartja az a borzalmas gyilkosság, amelynek egy kilenc éves kisleány lett áldozata Szolnokon. Megcsípték a gyilkosokat. És ami a vallatásnál kisült, az nem kevésbé irtóztató, mint maga a gaztett. Az egyik bűntárs azt vallotta, hogy a gyilkos azért oltotta ki a kisleány életét, mert a rajta levő ruhát és cipőt vagy ezer koronára értékelte s azt akarta megkaparintani. Micsoda rettenetes lelki sivárság, micsoda végtelen züllés, mily nagyfokú gazság vigyorog ki ebből a /