Körösvidék, 1921 (2. évfolyam) január-március • 1-68. szám

1921-01-14 / 10. szám

B€őrsövSsiék Békéscsaba, 1Q21. január 14. vallomásból! Az ember megdöbbenve áll az „ember" előtt aki ilyen borzalmas mélyre tudott siilyedni. Van tehát olyan salakja is a társadalomnak, amely magát az élő embert csak valami értéktelen holminak tekinti szemben a reá aggatott rongyokkal. Van, akit az önzés, a kapzsiság, az anyagiság már annyira hatalmába ejteti, hogy nem lát értéket a lüktető, eleven, kacagó életben, csak a csipkében, selyemben s az azért kapható vérfoltos pénzben! És még vannak, akik ellenségei annak, aki igy beszélt, igy könyörgött, igy tanított: „nem több-é az élet, hogysem az eledel és a test, hogysem az öltözet?!" Ilyen borzalmakat látva, nem érzi mindenki, nem érti minden becsű' letes ember, hogy csak egy célunk lehet mindenütt, sajtóban, társadalmi, állami életben egyaránt: visszavezet rí\ a lezüllött embereket a Názáret ihez, hirdetni és diadalra juttatni a kereszténységet?! 9 békéscsabai főkapitányság ügye , Egyik helybeli laptársunk Balla Aladárnak, városunk képviselőjének nyilatkozata alapján megírta, hogy a csabai főkapitányság ve-etésében nyolc napon belül változás következik be, amennyiben a belügyminiszter dr. Debreceny Lajos előbbi főkapitányt a csabai rendőrség élére ismét visszahelyezte s erről szóló leiratát már meg is küldte a szegedi kerületi főkapitánysághoz. Dr. Kungl Károly mostani főkapitány pedig más helyen fog rangjának megfelelő beosztást kapni. Ezzel a hirrel kapcsolatosan hivatalos helyről azt a felvilágosítást kaptuk, hogy a főkapitányi állásban történt személyváltozásról hivatalos körökben : a szegedi kerületi főkayitányságon és a belügyminisztérium rendészeti főosztályában semmit sem tudnak. Mimim közigazgatási bizottságának ülése Békésvármegye közigazgatási bizottsága csütörtökön, január 13-án délelőtt ülést tartott, melyen a sorsolás utján megüresedett tagságokat választás utján betöltvén, magát újra megalakultnak nyilvánította és albizottságait is megalakította. Az alispán a közállapotokról és a közellátási viszonyokról szóló jelentését terjesztette elő, mely szerint az ujabb lisztkontingens szétosztása megtörtént, a gabonabeszolgáltatás pedig folyamatban van az egész megye területén. A jelentés beszámol arról is, hogy a Védőligák Szövetsége által vasárnap, 16-án rendezendő szoborleleplezésí ünnepélyen Békésvármegyét a megyebeli nemzetgyűlési képviselők fogják képviselni a törvényhatóság felkérése folytán. A megye területén levő összes hatóságok megkapták már az utasításokat a leleplezés napjának ünnepélyessé tétele ügyében. Ladics László az alispáni jelentés felolvasása után kéri, hogy a jövőben a közigazgatási bizottság üléseinek a tárgysorozatát idejében kézbesítsék ki a bizottság tagjainak, hogy a tárgyalás alá kerülő ügyekről idején értesüljenek. Dr. Török Gábor (Békés) visszautasítja azt az állítást, mely szerint Békésen a gabonabeszolgáltatás nem folyik kellő eredménnyel. Hivatalos adatokat olvas fel, melyek szerint a Békésre kirótt összesen 118 waggonnyi gabonából eddig 74 waggon búzát, 4 waggon rozsot, 5 waggon árpát és mintegy negyed waggon kétszerest szolgáltattak be. Ezen felül van még az a mennyiség, melyet vetőmag céljára foglaltak le és gyűjtöttek össze, ugy, hogy a gabonabeszolgáltatás ügye Békésen is körülbelül olyan állapotban van ezidőszerint, mint a megye többi községéiben. Ezért nem tartja indokoltnak, hogy Békésnek a beszolgáltatandó gabonakontingens leszállítása iránt beadott kérelmét visszautasították. A tüzifainségről szólva afeletti csodálkozásának ad kifejezést, hogy a törvényhatóság megengedte, hogy a gerlai uradalom 10 waggon tűzifát adjon el Jászberénynek akkor, amikor Békésmegye területén iskolákat és hivatalokat csuknak be a tüzelőhiány, miatt. Intézkedést kér az eilen, hogy az ellátatlanok és a közalkalmazottak továbbra is a jelenlegi teljesen élvezhetetlen kenyérlisztet kapják. Felmutat egy darab hatósági lisztből sütött kenyeret, melyhez minden további magyarázat feleslegesnek bizonyult. Ladics László az útlevél kiállítással kapcsolatos hivatali személyzetszaporitás ellen szólott. Az alispán azonnal válaszolt minden felszólalásra. Kijelentette, hogy a békési gabonabeszolgáltatás ügyére vonatkozólag tudomásul veszi a dr. Török Gábor által elmondottakat és az ügyet megvizsgálja. Neki és a GOK-nak az a legfőnb törekvése, hogy a katonaság általi rekvirálást minden eszközzel elkerülhetővé tegye. A kenyérliszt minőségének javitása érdekében lépéseket tesz. Az utlevélügyekbó! folyó munkatöbblet ellátására csak egy napidíjas felfogadását javasolta, amit feltétlenül szükségesnek tart. A főispán kijelenti, hogy a gerlai uradalom által eladott 10 waggon fa elszállítását megakadályozta. „Hiszek egy Istenben, hiszekegy basábau, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában! Ámen" Ha mm és eladni akar, hirdessen a Rfirösvidélen! Ábrahám Ferke tagad Budapest, január 13. A rendőrség a Szolnokról felutazott csendőrökkel karöltve nyomoz a szolnoki leánygyilkosság ügyében. A kis áldozat kilétét még nem sikerült megállapítani. Ábrahám Ferke az ujabb szembesítések után is konokul tagad. Erdélyi Zoltán megszökött Budapest, jan. 13. Zsarolás miatt tartóztatták le tegnap Barta Jenő volt károlyista államtitkárt, dr. Eráélyi Zoltán rendőrkapitányt és Schaffer volt városi tisztviselőt. Az eljárás folyik ellenük. A ma kiadott rendőrségi jelentés szerint Erdélyi egy őrizetlen pillanatban megszökött ma délután 2 órakor a főkapitányság fogdájából. Katonai özvegyek drágasági pótléka Budapest, jan. 13. A hivatalos lap holnapi számában fog megjelenni az a honvédelmi miniszteri rendelet, mely rangosztályba sorozott katonai nyugdíjas özvegyek és havidijasok drágasági pótlékának kulcsát a X. fizetési osztálynak részére 275, a IX-VIII. részére 250, a VII—VI. részére 200, az V. részére ,175, a IV. részére 100, a III—I. részére pedig 80 százalékra emeli fei. Kombinációk az uj francia miniszterelnök személyéről Páris, január 13. A Leygues kormány lemondása óta több ellentétes kombináció van forgalomben a megalakítandó kormány névsorát illetőleg. Némelyek szerint Poincare foglalja el a miniszterelnöki széket. Ezzel szemben Viviannit, a nagy nacionalistát is emlegetik, mint az uj kormány megalakitóját. Az én Szecskó István bátyám Irta: Gajdács Pál VII. A kisepert mozsártörő Az én Szecskó István bátyám nemcsak másokkal, de sokszor a maga háza népével is dévajkodott. Igy egyebek között egyszer éppén karácsony előtti napokban, tehát akkor, midőn a mákos galuska, meg mákos patkó erányában legnagyobb szükség van reá, elveszett a mozsártörő, amely tudjuk, vasból van s rendes körülmények között legalább is tíz fontot nyom. Keresik, keresik mindenütt, tűvé teszik érte az egész házat, a mozsártörő csak nincsen sehol. — Hát bizony ti azt nyilván kísepertétek s most ott valahol a szemétdombon kacagja a ti keresésteket, — szólal meg az öreg, midőn látja a nagy keresést. — Ugyan ne bomoljon kigyelmed, — szól haragosan a Zsusza néni, — nem gombostű az, hogy kiseperjük. — Én mégis csak a mondó vagyok. Nézd meg csak Mari lányom. Richtig, csakugyan ott volt a mozsártörő a szemétdombon. Persze az öreg a világért sem mondta volna, hogy előtte való este ő tette ki oda. Azóta Boldogfalván szállóigévé lett, valahányszor valami nagyobb tárgy elvész- a házban s hiába keresik : — Nyilván kisepertétek, mint Szecskóék a mozsártörőt. * De kár, hogy az a [sok jóizü móke már mind ott pihen Boldogfalva elsóvégi tametőjében. Dehogy pihen, dehogy pihen! Más becsületes halandó legalább akkor hallgat már, ha rtöbbé nem halandó, hanem halott már, az én Szecskó István bátyám meg még a sirból is feljárogat mókázni. Az öreg még tíatála után is kegyetlenül becsapott egy embert, az az egy ember pedig — én vagyok. Képzeljék csak tisztelt olvasóim, a minap megjelent előttem — álmomban s iny szól hozzám, de a lehető legnagyobb komolyság hangján (már tudniillik amily komolyan egy halott csak beszélhet), sőt viaszsárga arcán a bünbánatnak s azon szent elhatározásnak a kifejezésével, mintha mindazt, amit életében másoknak a rovására elkövetett, énrajtam akarná egy csapással jóvá tenni, — tehát emigyen szóllott hozzám : — Szép öcsém ! te ur vagy, mert urak a papok, de én még nagyobb úrrá teszlek. Odalent a sirban álmodtam három számot, tedd meg a lutriba, tégy rá legalább 50 forintot s oly gazdaggá leszel, hogy még a dédunokád is négyes fogaton fog járni temetni s kolledálni. Ezzel felmutat egy ménkű nagy fekete táblát, melyen otromba nagy írással, feh&r krétával e három szám volt felírva : 6, 16, 61. Hogyne hittem volna tehát az öregnek, mikor olyan nyavalyás képet vágott hozzá, mint akit bordazuzásig megegyengettek. Igaz ugyan, hogy ugy tetszett, mintha a félbajugza alatt egy kis mosoly vonult volna el, amikor elfordult tőlem s igaz ugyan, rhogy életében talán csak egy kis kétkedéssel fogadtam volna az ő jóakaratját, de igy, mihelyt felébredtem, rögtön sietek a Lázár recipiált polgártárshoz, az én kereskedelmi- s pénzügyminiszteremhez, kérek kölcsön tőle 50 forintot s azonnal beteszem az egészet a legközelebbi húzásra a brünni lottón. Hát képzeljék, — most persze mind azt hiszi, hogy én azt mondom, hogy azokból a számokból egyetlen egy sem jött ki, — dehogy egy se, de hogy egy se . . . kijött az mind a három ... de felfordítva igy 19, 91, 9. Hát a vén kalefaktor nem felfordítva, azaz felsövégével le s az alsóval fölfelé tartotta felém a fatális táblát? Azért néztem én azután a 9-et 6-nak, a 91-et 16-nak s a 19-et 61-nek. Hogy a sistergő istennyila ! . . . óh jaj, Isten bocsá .. . majd hogy ki nem szalajtottam valami rettenetes átkot a számon. De valóban esz a méreg, ha rá gondolok, mert valamennyi között, akiket valaha rászedett, én vagyok a legalaposabban becsapva. Azok, akiket életében felültetett, alkalomadtán mindazt visszafizethették neki, ha tudták, de én hogyan adjam neki viszsza a kölcsönt? De nem is bánt már rnost, hogy neki miként, hanem a Lázár zsidómnak hogyan fizessem vissza az 50 forintját. Le is mondtam én már (mert nem is keresztényi dolog) a bosszúról, de azért a minap, mikor éppen a szomszédjának, néhai Fekete Ferkónak Bandi unokáját temettem s éppenséggel oda István bátya sirja mellé (szegény Bandi gyerek, neked sem irigylem a szomszédságodat) s mikor az István bátyám sötét fejfájára esett a tekintetem, nem állhattam meg egy megjegyzést. Ugyanis valami siheder, valami piktorcse-mete az István bátya fejfájára fehér krétával egy nagy kulacsot, egy nagy pipát s egy nagy dohányzacskót pingált, mintha mondta volna : — Igyék kend István bá, azután gyújtson rá! Ezt látva mondom, nem állhattam meg, hogy meg ne jegyezzem : — Hej, ha az a fiatal mázoló azokat a symbolumokat legalább felfordítva s üreseknek pingálta volna, akkor legalább helyettem ált volna bosszút az öregen i (Folyt, köv.)