Körösvidék, 1921 (2. évfolyam) január-március • 1-68. szám

1921-01-05 / 3. szám

Békéscsaba, 1921. január 5. Vas

árna

p II. évfolyam 12. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békéscsabán, Szent íitvAa-tér 18. szára A szarkaeztőség telefon szá®a: 60 Előfizetés; árak: Egy hóra 35 K, negyedévre 100 K, félévre 200 K. — Egyes szá« ára 2 korona 9z üzleti tisztességről A békeszerződés kötelez bennünket, hogy az üzleti tisztesség védelméről törvényt hozzunk. Mint értesülünk, a keriskedelmi minisztériumban már el is készült a törvénytervezet, melynek szakaszai a más törvényben el nem helyezhető üzleti visszaélések megtorlására módot nyújtanak. Sajnálatos, hogy egy világégésnek kellett elkövetkezni, egy trianoni megaláztatást kellett elszenvedni a nemzetnek, arnig 'eljutottunk oda, hogy az üzleti tisztességet megvédelmezzük. Sőt egy gyilkos béke feltétele volt annak törvényes Diztositása, hogy a tisztességtelen kereskedelemmel szemben megvédelmezzük az üzleti tisztességet. És vájjon miért nem igyekeztünk ezt a természetes erkölcsi követelménykép jelentkező törvényt már réges-régen megalkotni? A felelet adva van, ha körülnézünk a kereskedelem, tehát az üzleti élet körében, adva van a zsidóságnak abban a büszke hangoztatásában, hogy a magyar kereskedelmet a zsidóság teremtette meg s adva van az elmúlt liberális korszak évtizedes korrupt, nemzetellenes irányában, amely csak önző egyéni és kaszt-érdekek, sőt speciális faji érdekek szerint igazodott törvényalkotásai során. S ez a kiméletesliberális politika odavezetett, hogy a puritán erkölcsű német vagy angol kereskedőcégek nem mertek magyar kereskedőkkel üzleteket kötni, mert nálunk — tisztelet a kivételeknek — üzleti politika volt a hitelezési csalás, a hamis bukás. Számtalan kereskedőház — köztük, elismerjük, zsidó kereskedőcégek is — küzdenek hosszú évek óta az iránt, hogy a tisztességes kereskedelemből a nem odavaló elemek kirekesztessenek. De küzdelmük hiábavaló volt, mert a liberalizmusnak sokkal távolabbfekvő céljai voltak, semmint az ilyen általános tisztességre törekedett volna, mint az üzleti tisztesség. A liberalizmusnak szüksége volt arra, hogy a magyarság- hiteie minél lejjebb szálljon, még azon az áron is, ha a liberalizmus zászlóvivői közül követel áldozatokat. A zsidóság egyetemes érdeke nem engedte, hogy a liberális korszak a tisztességes üzletet törvényben megvédelmezze: ez megdönthetetlen tény. S ha pedig valaki a liberalizmus és a zsidóság azonosságában kételkednék annak figyelmébe ajánljuk Szatmári Mór önvallomását : A zsidóság a liberalizmus hive — mert mindent neki köszönhet. Nemcsak érzelmei és felfogása, de érdekei is hozzáfűzik. Helyes. Ezt aláírjuk mi is. Következtetésünket erősiti meg ez a vallomás s csak annyi hozzátenni valónk van, hogy mi is mindent a liberalizmusnak — a zsidóságnak köszönhetünk. Nyugatmagyarország ügye Az elszakitásról tárgyalni még nem időszerű A kormány semmi hivatalos jegyzéket nem kapott Budapest, jan. 4. Hivatalosan megcáfolják azt a hirt, mintha cseh csapatok készülnének bevonulni Nyugatmagyarország területére. Ez a minden ténybeli adatot nélkülöző hir szemenszedett valótlanság. Az dntdnt jegyzéke nem kiürítést követel, hanem a békeszerződés életbeléptetését követő átadási módozatokról tárgyal. A magyar érdekek megfelelő védelmére egyébként a kormány az összes szükséges intézkedéseket megteszi. Budapest, jan. 4. A politikai élet homlokterében Nyugatmagyarország elszakirásának kérdése áll. Több képviselő a Ház azonnali összehívását szorgalmazta, ez a törekvés azonban meghiusult, miután bizonyos körök kormdnybuktató kísérletnek minősítették. Egyébként sem volna értelme a nemzetgyűlés összehívásának, mert a kérdés csak zárt ülésen volna tárgyalható. Ma minisztertanács volt, melyen megjelent Meskó államtitkár is és kérte a miniszterrlnőktől a nemzetgyűlés összehívását. Teleki kijelentette, hogy a kormányhoz hivatalos értesítés nem érkezett s igy érdemben nem is foglalkozhatík a kérdéssel. Ma este informálni fogja a pártot a vártértekezleten. A kormány mindenesetre csak a hivatalos aktus után foglalkozik hivatalosan a kérdéssel. Nyugatmagyarszág kiürítéséről szó sem lehet, mert erre csak a ratifikálásnak három nagyhatalom által való elfogadása után és pedig a ratifikálási jegyzőkönyvek kicserélését követő hat hónap múlva kerülhetne a sor. E pillanatban tehát semmi veszedelem nincs. Meskó Zoltán kijelentette, hogy a kormány ujságközlemények nyomán semmit sem tehei. A nemzetgyűlés összehivása elmarad. Éhínség a felvidéken Sátoraljaújhely, jan. 4. A statárium kihirdetése következtében előállott forgalomzavar miatt az élelmiszerkészletek teljesen kimerültek és az egész felvidéki lakosság ellátása megbénult. Most már nemcsak a falvak lakossága, de a városi polgárság is Ínségben van. Tehetős emberek rettenetes küzdelmet folytatnak, hogy egy-egy kilo kukoricaliszthez hozzájussanak. A lakosság között végtelenül elkeseredett a hangulat. Ezt a tudósítást fedi az a hir, hogy a ruthén lakosság fellázadt a cseh uralom ellen. Főtárgyalás a Tisza-pörben Budapest, január 4. Még e hónap végén kitűzik a Tisza-pör főtárgyalásának időpontját. Ezt megelőzőleg döntenek a lefolytatott nyomozás adatai alapján afölött, hogy Friedrich István ellen szükséges-e vádirat benyújtása. Benes — a magyarországi forgalomról Páris, jan. 4. Benes, cseh külügyminiszter a Chicago News tudósítója előtt ugy nyilatkozott, hogy szerinte a gazdasági és kereskedelmi forgalom teljes megindulása hozza magával a béke megerősödését. Csehország tárgyalásai Lengyelországgal már megindultak s Magyarországgal már annyira haladtak, hogy előreláthatólag februárban megnyílik a forgalom. Japánok és mogyopoh; Irta: Dr. Rell Lajos Abban a szent harcban, amelyet nemzetünk folytat régi történelmi határainak s egységének visszaállítása érdekében, minden nemes fegyvert előszedtünk, amelyet vérző igazságunk jajkiáltása tanácsolhatott. Hivatkoztunk az ezer évig tartó osztatlan birtoklás tényére, az emberi műveltség érdekében tett felülmúlhatatlan -szolgálatainkra és szenvedéseinkre, kulturánk fensőbbségére, a régi Magyarország területén lakó népek anyagi és szellemi érdekeire, a természet parancsszavára s az emberi jogra és igazságérzetre . . . Mindhiába: Trianonban nem birák, de hóhérok ültek ! Majd a vallásfelekezeti együttérzéshez fellebbeztünk s a világ protestáns népeinek mély részvéte s a pápai nuncius bátorító szavai a reménynek egy-egy ködbeveszett sugarát szabadították föl leikünkben. Egy fegyvert azonban még nem igyekeztünk erősen megragadni, kihasználni: azt, amelyet a rokoni érzés ereje nyújt felénk. Igaz ugyan, hogy európai rokonaink, a finnek, bár miveltség dolgában az első helyen állanak, csekély számuknál fogva; a törökök meg viszonyaik ziláltsága miatt nem szolgálhatnak biztos támasztékul, de hiszen ezeken tul sem „testvértelen ága nemének" a magyar. A turáni rokonság fenséges gondolatát, mely az utolsó néhány év alatt vert gyökeret a turáni fajú nemzetek szivében, nekünk, kik e fajnak legnyugatibb, műveltségben legrégibb s jelenleg legszerencsétlenebb előőrse vagyunk, szívvel-lélekkel kell ápolnunk. Az európai fajok gőgös mámorukban nem akarnak megérteni bennünket, nem akarják fölismerni európai érdekű hivatásunkat, méltányolni szent igazunkat, sőt nem átallják, hogy hazánk nagy részét Balkánná süllyesszék. Ne keressük hát kegyeiket s az erkölcsi igazság rendjébe vetett erős hittel fordítsuk szemünket Kelet felé: ex oriente lux! Igen, Kelet felől jő számunkra a világosság . . . A Szibériából hazatérő magyar hadifoglyok elragadtatással szólanak arról a páratlan figyelemről, jóindulatról, amelyben a japánok részesitik véreinket. Minden japánt, legyen bár közkatona vagy magasrangu tiszt, tüzesen' áthat a turáni gondolat s elevenen él benne a rokoni szeretet nemzetünk iránt. Ha megtudta a foglyokról, hogy magyarok, azonnal hozzájuk csatlakozott s karját karjukba öltve magyarázta a rokonságot. A rendkívüli lelkiismeretességgel őrködő japán katona szigorú arca azonnal megenyhült, midőn rákiáltva az előtte elmenőre, azt a feleletet kapta : magyar hadifogoly. Mikor elindult a fogolyszállitó hajó — beszéli egyik most visszaérkezett