Körösvidék, 1921 (2. évfolyam) január-március • 1-68. szám
1921-01-05 / 3. szám
Kőrsővidék földink — magasrangu japán katonatiszt beszédet intézett foglyainkhoz s tele voltak nemzetünk ^ iránt való szeretettel és biztatással lelkes szavai... Ex oriente lux! Bünt követnénk el önmagunk iránt, ha hasonló meleg szeretettel nem viszonoznák a japánok lépten-nyomon megnyilatkozó rokonérzését. S necsak a vérség vonzalmával, hanem büszkeséggel is ragadjuk meg megértő kezüket: a turáni testvér ma oly független nagyhatalom, hogy kardja súlyosan esik a béke és háború mérlegére. És meg is érdemli, hogy Ázsia leghatalmasabb nemzetének tartsa az egész világ. Páratlanul tehetséges faj; mindég éber az érdeklődése, soha sem lankad szorgalma; bámulatosan rövid idő alatt elsajátította az európai műveltséget s egyéniségébe olvasztva azt, a maga lábán járó kulturát teremtett és anyagi téren is önállósította magát. Hajói ma büszkén ott ringatódznak a világ minden élénkebb kikötőjében, hogy hirdessék iparának, kereskedelmének életrevalóságát s ügyességét. S amit különösen kell hangsúlyoznunk ma: erkölcsi felfogása, becsületessége, kötelességtudása is kiemeli a népek közül . . . Ne szűnjünk meg tehát ápolni a japán—magyar rokonságot. Nehéz helyzetünkben a turánr faj legkeletibb sarja meg fog érteni bennünket, ha bizalommal föltárjuk előtte a velünk történt, páratlanul álló igazságtalanságot. A Területvédő Liga — mindnyájunk háláját kiérdemelve — megindította az atyafiságos közeledést ; de ez nem elég. Az egész magyarságot át kell hatnia a japánok iránti szeretelnek és nagyrabecsülésnek s ez érzelmeinknek kifejezést kell keresnünk, találnunk. Milyen szép volna például, ha Békéscsaba város képviselőtestülete a japánoknak a csabai hadifoglyok iránt tanúsított rokoni szeretetéért közgyűlésén köszönetet mondana, kifejezné irántuk való szeretetét és nagyrabecsülését s hasonló határozathozatalra kérné fel a vármegye összes községeit, magát a vármegyei közgyűlést s e határozatokat a japán nemzet tudomására hozná kormányunk utján. S még itt sem volna szabad megállanunk: a nemzetgyűlésen is kifejezést kellene adnunk a turáni érzésnek és gondolatnak s e célból vármegyénk minden választókerületének föl kellene kérnie képviselőjét, legyen a terv keresztülvitelének lelkes harcosa. Ex oriente lux! Ne feledjük el e régi szállóige igazságát; terjesszük, népszeriisitsük a turáni együttérzést s tegyük az oly sokszor emlegetett, megsiratott turáni átok helyébe. fi keresztenyszoGioIizmus diadala Németországban Több ííilnf két millió a nemet keresztényszocialista szervezetek taglétszáma Berlin, január 4. Németországban sokkal gyökeresebb ma a kereszténykurzus, mint nálunk. A német kereszténység csendesen, de céltudatosan dolgozik és munkájának szemmel látható eredménye van. Németországban már tul van a kereszténység a szervezkedés nehéz munkáján s harcos táborában nemcsak az értelmiség küzd, hanem a munkásság nagy része is, a zsidóság kizsákmányolása ellen. A német keresztényszocialista szakszervezetek ma már jelentékeny, súlyos szerepet töltenek be a német birodalom politikai életében és teljes diadalt arattak azokon a nemzetközi elemeken, melyeknek igáját oly sokáig hordták a keresztény munkásság tömegei. A keresztény szakszervezeteknek 1920. évről szóló beszámoló jelentése szerint Németországban a keresztényszocializmus zászlója alá tömörült munkások száma két millió és 372 ezer. Keresztény szabómunkások kongresszusa Ausztriában Bécs, jan. 4. Az ausztriai keresztényszocialista szabómunkások és munkásnők szövetsége 1921. január 8-án és 9-én tartja országos szövetségi közgyűlését, melyre Hollandia. Németország és Svájc keresztény szabómunkás szervezetein kivül meghívták a magyar keresztényszocialista szabómunkások és munkásnők szervezetét is. Lengyel tisztekbevonulása Varsó, jan. 4. Ma megjelent kormányrendelet az 1879—88. évfolyamú volt tiszteket azonnali szolgálattételre hivja be. Ujabb behívások Romániában Páris, jan. 4. A „Liberté" bukaresti táviratot közöl, mely szerint az oláh kormány eirendeite az 1913, 14. és 15-beli évfolyamok bevonulását, a vasutak személyzetét pedig mili'arizálta. Lengyelek az orosz veszedelemről Budapest, január 4. Gömbös Gyula nemzetgyűlési képviselő a kormányzópárt gyűlésén tartott beszédében nagy érdeklődéssel kisért nyilatkozatokat tett az orosz veszedelemről. A "Körősvidék" tudósítója a budapesti lengyel követség egyik tagjával folytatott beszélgetést ma, aki erre vonatkozólag a következő kijelentéseket tette : R lengyel—orosz béketárgyalások még tartanak. Idáig csak másodrangú kérdésekben jött létre megegyezés. Varsóban azt remélik, hogy a tárgyalások kielégítő ered^ ménnyel fognak tárni. R fegyverkezést és Lengyelország stratégiai kiépítését azonban szorgalmasan folytatják. Tanúkihallgatások Löw rabbi ügyében Budapest, január 4. Löw Immánuel szegedi rabbi felségsértési és hazaárulási pőrében tanuként hallgatják ki Huszár Károly volt miniszterelnököt, Milotay Istvánt, Vasek Ernőt, Lendvay Istvánt, Szabolcsy Lajost és Eckhardtot, a miniszterelnökségi sajtóosztály vezetőjét. Az én Szecskó István bátyám Irta: Gajdács Pál III. A vicispán rendelete. Még jóformán el sem terjedt a faluban annak a Ilire, hogy az én Szecskó István bátyám miként hozatta magát haza Kocsorháti Antal keresztkomájának a lovain, négyes fogaton, már az öreg ismét uj mókát követett eí, de most a másik keresztkomájának, Feledi Benkő Mátyásnak a rovására. — Adj Isten jó napot komám uram, hát mi jóban fáradozik kigyelmed ? — e szavakkal állít be egy napon Feledi Benkő Mátyásnak a tanyájára. — Hát ezt az apró jószágot etetném la! — feleli a keresztkoma. — Kár pedig abba a pulykába azt a drága szemet pocsékolni, ugy is ki tudja, ki mossa meg a lábát? Azt gondolom oda erányzok, komám uram is tudja már az újságot.. . — No, hadd halljam! — Hát a vicispán úrtól azon rendelet gyütt ki extra staféta hozta, ki is dobolták már a faluban, hogy miután pediglen, úgymond, országszerte nagu a panasz a pulykák erányában, nagyon pusztítván a lucernásokat, tehátian a pulykák két nap alatt elpusztitandók lévén, ki nem véve semminemű rendet vagy állapotot, mert máskülönban a zsandárok pusztítják el, azonkívül még meg is büntetendő lészen, aki a rendeletnek ellenszegül. Deliberatum ! Az ám ! — Tyüh! a nyüstjit neki, aki áldója van! Igazán? — Ugy éljek komám uram! — Pista fiam, fogd meg csak azt a kanpulykát! — mondja Feledi Benkő ura a fiának. — Add ide csak! Ezzel a nagy kanpulykát kezébe veszi, oda viszi a húsvágó tőkéhez, elővesz egy jól élesre köszörült szekercét s a gyönyörű szép kanpulykának a feje egy perc alatt elvált a törzsétől. — Estére szívesen látom komám uram egy kis pulyka pecsenyére, — mondja azután Szecskó István bátya felé fordulva. — Ha nem volnék alkalmatlan. — Hej dehogy is lesz alkalmatlan, komám uram, csak fáradjon áltai. Hét óra felé már az öreg kalefaktor ott volt Feledi Benkő uraméknál, ahol egy bográcsban kásalében ugyancsak rotyogott már a pulyka aprólékja, melle meg a háta, szóval a törzse pedig a kemencében étvágygerjesztően sistergett a tepsin. Valóságos lukuilusi vacsora lett belőle. Másnap Feledi Benkő Mátyás uram összefogdostatta mind a pulykákat s kocsin hazaküldte, hogy a hétfői piacon adják el, amit adnak érte. Feledi Benkő Mátyásné, amint fia haza hozta a pulykákat, összecsapta a kezeit. — Hát e már megint micsoda? — kérdi olyan hangon a fiától, hogy az csak annyit tudott hebegve kinyögni: Édes apám haza küldte a pulykákat, hogy kelmed édes anyám adja el, ahogy tudja. — Hm! egyéb bajotok nincsen!? Hát a kanpulyka hol van?—kérdi görbe szemet vetve a fiára. — Annak édes apám uram tegnap elnyisszantotta a nyakát s megettük. — Megettétek! ? Hm! megettéRckcscsűbgy 1921. jan uár 5. Magyar—bajor—osztrák központi dunai állam terve Berlin, jan. 4. A „Berliner Tagblatt" értesülése szerint Károly excsászár környezetéban egy katholikus bajor—magyar—osztrák központi dunai állam megépítéséről tárgyalnak, aminek eszméjét dr. Rikárd Zehutkauer, a freiburgi egyetem magyar származású tanára vetette fel, aki Károly excsászár politikai tanácsadója. GONDOLATOK * * * A Stefánia Szövetség. Csendben, de annál eredményesebben dolgozik a Nőegylet kebelében a Stefánia anya- és csecsemővédő Szövetség. Megalakulásától a mai napig végzett munkájáról szóló beszámolását lapunk tegnapi számában közöltük. Bizony a beszámoló azt is mutatja, hogy közönségünk nem méltányolja kellően azt a fontos nemzetvédelmi munkát, amit az egyesület végez, mert csak fillérek hullanak a jótékonyság bőségszarujából a csecsemő és anyavédelem szent céljaira. Még egy dolog van., ami megállított bennünket a jelentés olvasásakor és ez dr. Reisz Miksa működése. Meg kell előtte hajtani az elismerés zászlóját, aki érzésében annyira magyarrá tudott lenni, hogy ezt önzetlen, közérdekű munkásságával is igazolja. Tény, hogy a zsidóság között van értékes elem. Ez a ritkaság azonban éppen ugy céltáblája volt a radikális országveszejtők támadásainak, mint a kereszténység. A keresztény irányzat ka* telessége ezeket a zsidókat félretaszitottságukból a nemzeti munka előterébe állítani. Ezeknek a magyarrá iett zsidóknak egyik tipikus képviselője dr. Reisz Miksa is, a,ri a keresztény irányzatban is megtalálja az őt megillető munkahelyet. * tek ! ? Talán bizony Szecskó István komám uram is ott volt, mi? —• kérdi az asszony egyre mérgesebben. — De bizony ott volt, hiszen ő hozta azt az újságot, hogy kidobolták a vicispán ur parancsát, hogy minden néven nevezendő pulyka elpusztítandó lévén. — Hát titeket ne pusztítson el az Isten haragja? Pusztulsz vissza tüstént! Itt van az útravaló 1 s azzal jobbról-balrói ugy képen felejtette a 17 éves kamasz fiát, hogy annak csak ugy szikrázott bele mind a két szeme. — Most tehát egykettő! vissza! s ha a pulykáimnak baja lesz, megnyúzlak mindnyájótokat, mint valami szent Bertalant, aszondorn. Apádnak, annak a híresnek, meg mondd meg, hogy ha nekem nem kerít mentől előbb egy olyan kanpulykát, mint ez volt, ne várjon ki a tanyára, csak annyit mondok. No mit bámulsz, te mafla?! Pusztulj! Azt mondják, hogy Feledi Benkő Mátyás uram egy álló hónapig nem mert hazamenni a tanyáról s valahányszor látott messziről egy aszszonyt közelegni, mindannyiszor még a kánikulában is hideg razta ki. (Folyt, köv.)