Körösvidék, 1920 (1. évfolyam) szeptember-december • 126-226. szám

1920-10-07 / 156. szám

Békéscsaba, 1920. október 7. Csütörtök I. évfolyam 162. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: » 3ékéscsabán, Szent István-tér !8. szám A szerkesztőség telefon száma: 60 Függőt len keresztény politikai napilap Előfizetési árak: Egy hóra 25 K, negyedévre 70 K, félévre 130 K. Egyes szám ára 1 korona 50 fillér a már az, amif,Szovjetoroszországban történik. A lengyel hadsereg ál­landó előrenyomulása, az orosz nagy városokban fel-fel ütő ellen­forradalmak, a déli hadsereg fegy­verletétele, mind azt jelzi, hogy már meg vannak számlálva a bol­sevik Oroszország napjai. Talán már csak napok kérdése, hogy be­járja az egész világot egy szikra­távirat, amely jelezni fogja, hogy Oroszország történetének egy fe­jezete ismét lezáródott. Egy szo­morú, vörös, véres, nyomorra! és szenvedéssel teljes fejezet. Régen várjuk már ezt a távira­tot, amelyről biztosan tudtuk már régen, hogy el kell jönnie. Mert amint nálunk megbukott a bolseviz­mus, ugy másutt is meg Jkell an­nak buknia. Nem állhat fenn egy olyan eszme, amely megakaszt minden fejlődést, megszüntet min­den termelő munkát s megállást, visszafejlődést parancsol az előre törtető emberiségnek. Az emberiség még haladni, fej­lődni akar. Még minden téren meg­oldatlan problémák előtt állunk, amelyeknek megvalósításához, meg­oldásához ambíció, kitartó, megfe­szített munka, nagyon fokozott ter­melés kell. A bolsevizmus pedig — világosan látjuk — nemcsak az ambíciót öli meg csirájában, ha­nem egyenesen megakasztja a ter­melő munkát s általános jóiét he­lyett sohasem képzelt általános nyo­morúsággal sújtja az emberiséget. A bolsevizmus szerencsétlen elmé­letének kigondolói tán' tudósok, de az életet egyáltalában nem ismerő rajongók voltak, akik az íróasztal mellett szépen elgondolták azt, ami talán álomban szép, de a valóság­ban kivihetetlen dőreség. Az eszme keresztülhajtói, gyakorlati megvaló­sítói pedig közönséges gonosztevők voltak, az emberiség legelvetemül­tebbjei, akik jól tudták, hogy nyo­morba és gyalázatba vezetik a népek millióit, de egyéni érdekeik, hata­lomvágyuk, féktelen önzésük semmit sem tartott elég drágának. Gyalá­zatos uralmuk megtartására össze­szövetkeztek a söpredékkel, gyilkol­tak, raboltak, gyújtogattak, hogy még legalább egy kis ideig dőzsölhes­senek. A természeten azonban nem lehet erőszakot venni. A gonoszság örökké nem uralkodhatik, az igazságtalan­ság trónja nagyon ingatag, a gazság orgiái előbb-utóbb elülnek s emlé­küket gyalázat és megvetés temeti el örökre. Igy volt ez mindig s igy lesz ezután is, mert a történelem felett az erkölcsi igazságszolgáltatás szelleme lebeg. Ezért kellett elbuknia a magyar népköztársaságnak s ezért fog el­pusztulni az orosz szovjet is. Nem az oláhok verték le a vörösöket, az oroszokat sem a lengyel haderő semmisiti meg. Ezek csak gyarló eszközök. Az intéző hatalom az örök Igazság, amely nem türi, hogy az erkölcstelenség és gazság támasz­tékaival alakuljon egy állam ott, ahol erkölcsi alapokra fektetett birodalom állott évszázadok óta. Ezért kell elpusztulnia a nyomort és gyalázatot termő orosz szovjet­nek, hogy átadja helyét egy a régi történeti alapokon nyugvó, de az uj idők kívánalma szerint demokrati­kusabb jövendő Oroszorországnak. V. K. Az oroszok &-án Srják alá a lengyel békét Bécs, okt. 6. Moszkvából érkezett szikratávirat szerint az oro­szok e hó 8-án aláírják a lengyelekkel Rigában meg­állapított békeszerződést. Magyar képviselők utja Belgrádba Szerb cáfolat az osztrák hazugságokra Budapest, okt. 6. Ismeretes, hogy a képviselők egy csoportja magánjellegű látogatást tervezett Jugoszláviába s ezzel kapcsolatban a bécsi sajtó hazug híresz­teléseket keltett szárnyra, melyek szerint a szerb kormány nem fogadta el a látogatást. Szerb diplomáciai körök most hivatalosan kinyilatkoztatták, hogy a bécsi lapok ezen híresztelése teljesen alaptalan valótlanság, Rubinekéket pedig értesítették, hogy látogatásukat szívesen várják Belgrádban. Károlyi Mihály már M-ben előkészítette a kommünt A nagy szélhámos amerikai utja — A bridgeporti diadal Békéscsaba, okt. 6. Kezembe került egy 1914. április 6-iki Amerikai Magyar Népszava. A lepedőszerű hatalmas napilapot az Amerikában megmiliiomosodott Berkó D. Géza szerkeszti Newyork­ban és tudomásommal a szerkesztő jelenleg már amerikai nyelven csi­nálja lapját „The Oldest Hungárián Daily Newspaper" címen. A lap fent említett száma oldala­kon át publikálja Károlyi Mihály gróf amerikai szereplését. A nagy szélhámos annakidején a Maureta­nián ment át és a clevelandi Har­lem River Parkban 3000 magyar előtt beszédet mondott. A beszéd­ből a következő reszleteket szakí­tom ki, annak céljából, hogy lássuk, hogy a „gróf" már akkor élt-halt a bolseviki eszmékért: Amerikai utam megmagyarázására az az óriási politikai harc szolgál, mely most folyik Magyarországon. Ez a harc hazámat két részre osztja az egyik a hivatalos parlamenti többség, melyet a vesztegő pénz hozott össze s amely a valóságban nem egyéb vak és szolgai eszköz­nél Ausztria kezében; a másik párt, a kisebbség mögött, áll az ország közvéleménye, de ezt elfojtja az erőszak. Azért jöttem önök közé, — mon­dotta többek között — hogy meg­ismertessem önökkel az otthoni szomorú, áldatlan viszonyokat. A szabadságot, az alkotmányt odahaza bűnös kezekkel tiporták le. Tisztelt [Polgártársak 1 Kétségte­len : önök nem örömmel jöttek ide, nem örömmel hagyták ott a szép Magyarországot, melyet megtanul­tak szeretni, hol az anyjuk dalát hallották, önök mind csak nehezen, sok keserűséggel szánhatták rá ma­gukat arra, hogy otthagyják azt a drága ősi földet, önök nem azért jöttek el, mert kedvük volt, hanem mert a sors, különben nem is a sors, hanem az otthoni intézmények kergették ki önöket az országból. Szabadság, a nemzeti fejlődés, a nemzeti érdekek lábbal taposása az, ami kizárja Magyarországban a vagyonosodásnak, a gazdasági fej­lődésnek lehetőségét, azt amely min­den müveit államban megvan. Az kergette ki önöket, mert a mun­kást nem becsülik otthon ugy meg, mint itt. Én nekem még lesz alkalmam önökhöz szólni, lesz alkalmam ki­fejteni azt, hogy tulajdonképpen mi történik Magyarországon, bár önök úgyis tudják, hogy az utolsó hóna­pok során a Tisza-rendszer (Le vele) micsoda garázdálkodást vitt végbe otthon. Magyarország fölött a hatalmat egy olyan parlamenti többség tartja a kezében, amely erkölcstelen, gonosz eszközökkel jutott felszínre. (Közbe­kiáltás: Panamákkal!) Igenis, jól jegyezte meg a közbeszóló: pana­mákból épült fel és ez a többség ki akarja szolgáltatni Magyarországot Ausztriának. A Bach-korszakot akarja feltámasztani! Mert van egy ember ennek a többségnek az élén, aki ugyan magyar, mégis a legkárhoza­tosabb módon és fegyverekkel dol­gozik a magyar nemzet megrontásán, Magyarország tönkretételén. (Abzug Tisza! Le vele!) A bevezetés után Károlyi Mihály gróf nagy részletességgel és időn­kint kitörő szenvedélyességgel vá­zolta a magyarországi politikai hely­zetet és Tiszáék rémuralmát és újra kitört a taps, amikor arra mutatott ra, hogy a huszadik században jo­gokat kell adni az államot fenntartó polgároknak, de Magyarországon eddig szinte tökéletes művészettel csak papiroson tudtak jogokat adni, de azok megtartásáról sohasem gon­doskodtak. •••••••ím 3 főispán a kormányzónál Beszámolt megyéje közállapotáról fSaját tudósítónktól.) Budapest, okt. 6. Dr. Egán Imre békésmegyei fő­ispán két nappal ezelőtt a fővá­rosba jött és ma kihallgatáson je­lent meg a kormánzó ur Ófőméltó­ságánál. A főispán a vármegyében nyert tapasztalatairól tett reális és kime­rítő jelemést. A majdnem három­negyed óráig tartó kihallgatás folya­mán a kormányzó a legkegyesebb, jóindulatáról biztosította a főispánt, ki dolga végeztével, e hét végén szándékozik visszatérni megyéjébe, hogy munkáját megkezdje. Október 6. megünneplése Békéscsabán. Az aradi tizenhárom halálának évfordulóján, f. hó 6-án délután 3 órakor lélekemelő ünnepet rende­zett Békéscsaba város közönsége a Kossuth-szobor előtt. Már a kora délutáni órákban özönlött a közönség a Kossuth­térre. Felvonultak az összes isko­lák tanáraik, tanítóik vezetése mel­lett. A nagyközönség is hatalmas tömegben jelent meg, ugy, hogy több ezer főre rúgott a kegyelettel ünneplők tábora. Az ünnepet a Szózat eléneklése vezette be. Ezután Tarcsafalvy La­jos százados lelkész lépett a szo­bor elé s hatalmas, minden lelket mélyen megrázó szónoklatot mon­dott. Szavai egy nemzetét forrón sze­rető lélek súlyos vádjaiként zuhog­tak a hallgatóságra. Kegyetlen erő­vel vádolta a haza népét, mely el­ernyedt és nem tudta megakadá­lyozni a vörös uralom piszkos hul­lámainak hazánkon való áthöm­pölygését, sem pedig a bocskoros

Next

/
Thumbnails
Contents