Körösvidék, 1920 (1. évfolyam) szeptember-december • 126-226. szám

1920-10-07 / 156. szám

2 Kör ős vidék Békéscsaba, 1920. október 3. ellenség beőzönlését arra a földre, amelyet a Tizenhárom vére ázta­tott. Lelkes, izzó szavakkal hir­dette, hogy uj hitre, uj erőre, uj munkára van szükségünk, minden magyar szivnek lelkes összekapcso­lódására, hogy ne legyünk az utol­sók a nemzetek közt. Mert minden nép szabad, a szerb, a cseh, az oláh, csak mi vagyunk rabok. De fűzzön össze bennünket a vértanuk életét kioltó hóhérkötél, forrasszon egybe az ő kiomlott vérük és ak­kor, de csakis akkor remélhetjük, hogy újra szabadok leszünk. Nem is lehet ez másként, mert „kik sza­badon éltek, haltak, szolga földben nem nyughatnak." össze kell hát fognunk. Ha sebzettek is vagyunk, de oroszlánoknak kell lennünk, amely vagy elpusztul, vagy lerázza magáról és elsepri orvgyilkosait. A hatalmas, mély megilletődéssel fogadott beszéd után Máthis János erdélyi menekült elemi iskolai igaz­gató szavalt el egy gyönyörű alkalmi költeményt, mely a közönség őszinte lelkesedését vivta ki. A Himnusz eléneklésével végző­dött a felemelő ünnep, melynek távozó közönsége virágözönnel árasz­totta el a Kossuth-szobrot. •BiaBiaiiilHniiiiaotBeBuBi A „Körösvidék" gabonagyüjtésének eddigi eredménye. Nyilvános nyugtázás és köszönetnyilvánítás XIX. Mitykó András 2 kg., Hrabovszki Pál 2 kg., Úrban Mihály 25 kg., Flender Mátyás 2 kg., Antovszky András 6 kg., Csieryyik Mátyás 2 kg., Medovarszky Jánosnó 100 kg., Tyetyák Jánós 25 kg., Botyánszky Mihály 3 kg., Máté István 3 kg., Melis János 3 kg., Andó Ádám 8 kg", Zsilák U. Mihály 13 kg., Filadelfi Ádám 16 kg., Botyánszky Mihály 6 kg., Kraszkó János 12 kg., Gvebnár György 13 kg., Szaszák András 25 kg., Hugyecz János 24 kg., Suhajda András 9 kg., özv. Kvasz Mátyásné 6 kg., Matuska János 54 kg., Botyánszki György 3 kg., Varga Mihály 10 kg., ifj. Fáji János 12 kg., Gyux'kó Mihály 18 kg., Pováysay Mátyás 3Í kg., Médovarszki Fái 3 kg., Polyák János 7 kg., Varga Mátyás 19 kg., Gaj­dács György 127 kg., Andó György 2 kg., Prisztavok Endre 4 kg., Botha Já­nosné 3 kg., Lázár György 3 kg., Bencsó János 21 kg., Adamik András 2 kg., Sztankó Mihály 2 kg., Petrovs/.ki György 7 kg., Krizsan István 10 kg., Janyik Má­tyás 4 kg., Kokavecz György 10 kg., Boncsik György 8 kg., Bagyinka Pál 12 kg., Kovács János 9 kg., Palyusik Mátyás 10 kg., Krizsan Pál 18 kg., Bán­szki György 51 kg., Boer Pál 10 kg., Kovács Pál 9 kg. HÍREK Kicsire nem nézünk! Csak bátran előre 1 Mit nekünk a tífuszjárvány ? 1 Oda se neki! Csak nem fogunk megijedni? Aki netalán mégis félne, tanuljon hidegvérüséget rendőréktől, akiktől nyugodtan locsolhatta végig még tegnap (szerdán) délután 2 órakor is egy olyan ... hogy is hivják kocsi... az Andrássy-utat a Debreczeny­patikáig, ahol is kényelmesen be­fordulva, az Orosházi-ut felé foly­tatta útját. Szirté öröm volt nézni a jóképű gyepmesterlegényt, aki félrecsapott kalpaggal trónolt a helyzet magas­latán és ámbár tehette volna, nem énekelte, hogy: „Szagos tesz az utca, merre-merre-merre [járok ... Ez még hagyján! Csak azt az 5—6 döglött libát irigy­lem, amelyik már hetek óta zavar­talanul sütkérezik a Weisz-féle istálló mentén a Kinizsi- és Irányi-utca közötti sikátorban 1 De mit is beszéltem én félelemről ? Hiszen legfeljebb ijedelemről lehet szó, amely csak r illanatokig tart és aztán nyomtalanul eltűnik. Bizonyí­ték erre az a rengeteg életbiztosítás, amit ma is és a járvány óta Csabán a különböző intézeteknél kötöttek és . . . legnagyobbrészt nem törlesz­tettek. A biztosító társaságok jót moso­lyognak a markukba és arra kértek meg bennünket, hogy irjuk meg, hogy a biztosítás, ha csak meg­kötik s nem fizetik, még nem biz"­tosit a tífusz ellen. Mi jók vagyunk s nemcsak ezt közöljük olvasóinkai, hanem azt is, hogy akkor sem biz­tosit a biztosítás, ha fizetik. Egyetlen segítség a hidegvér, azt pedig csakis rendőréktől lehet ta­nulni. — A MOVE hölgyek figyel­mébe. Vasárnap, f. hó 10-én, a közművelődés háza nagytermébe ismeretterjesztő gyűlés lesz a MOVE hölgytagjai számára. A megjelenés a hölgytagokra nézve kötelező. Ezen­kívül azonban kívánatos volna, hogy mentől szélesebb körben fejtsen ki tevékenységet minden MOVE hölgy aziránt, hogy mentől többen jelen­jenek meg a nem MOVE tag höl­gyek köreiből is a gyűlésen, mely­nek célját és tárgyát idejében fog­juk ismertetni' — Nemzetközi bank Svájcban; Mint a népszövetség titkársága közli, Svájc a brüsszeli pénzügyi konfe­renciának javaslatot tett a nemzet­közi pénzügyi nehézségek nagy­arányú megoldására. Eszerint svájci frankokra szóló nemzetközi kötvé­nyeket kellene kiadni, miáltal a va­lutanehézségeket mindenütt ki le­hetne küszöbölni. A tervezet szerint Svájcban nemzetközi bankot kel­lene létesíteni, amely a világ vala­mennyi államának hadiadósságait rendezné. — A duna-adriai vasút. Szto­janovics szerb pénzügyminiszter a minap beutazta az országot és meg­látogatta a cattarói öblöt is. Bel­grádba visszatérve közölte a nála megjelent újságírókkal, hogy Catta­róból nagy kereskedelmi kikötőt fognak építeni és ugyanakkor meg­kezdik a Duna-Adria vasútvonal épitését, amelynek tervei már telje­sen elkészültek. A vasút Belgrádból a Száva mentén megy Obienován, Sabácpn, Macsván keresztül a Drina mentén Boszniába és Montenegrón keresztül Cattaróba. — Európa gazdasági helyze­tének rendezése. Az angol pénz­ügyi és gazdasági vezető férfiak október első napjaiban Londonba naggyülést hivtak össze, amelyen Európa gazdasági helyzetének sza­nálását fogják megbeszélni. A kon­ferencián a Magyarországi Szövet­kezetek Szövetségét Bernáth István dr. egyetemi tanár fogja képviselni. — A Tokaj—rakamazi vasúti hid helyreállítása. Mint ismeretes, a Tokaj—rakamazi vasúti hidat a diktatúra idején felrobbantották. Ez rendkívül megnehezíti a Tiszántúl­lal, különösen Debrecennel való for­galmat, minek következtében a hid kiemelési munkálatait már régebben megkezdették. A napokban bizott­ság tekintette meg az eddigi mun­kálatokat s ennek véleménye alap­ján remélhető, hogy a vonatok a hidon átmehetnek. A munkálatokat azután is, a teljes restaurációig foly­tatni fogják. — Nyilvános nyugtázás. A kö­tegyáni ifjúság táncmulatságot ren­dezett, melynek tisztajövedelmét fe­lerészben a Nemzeti Hadsereg ja­vára fordította. A hozzánk bekül­dött 700 korona adományt rendel­tetési helyére juttattuk. — Tényleges, nyugdíjas, hadi­rokkant tisztek és altisztek, ille­tőleg tisztek és altisztek özvegyei és árváinak jegyhez kötött élelmisze­rekkel való elláthatása érdekében minden beállott növedék és fogya­ték f. hó 7-ig és ezután minden hó 5-ig ide bejelentendő. M. kir. kato­nai állomásparancsnokság 557. káp. szám. — Football-mérkőzés volt Bé­késen vasárnap délután a |mező­berényiek és a Békési A. K. kö­zött. A játék igen egyszerű volt. Kombinált alakzatokat csak a he­rényiek mutattak néhány esetben. A békési csapaton meglátszott, hogy nem elég gyakorlottak a mezőny­játékra. Ennek dacára az első fél­idő 39. percében Ráfúj Andornak sikerült egy goalt lőni a berényi kapuba, biztosítván ezzel a győ­zelmet Békés javára. A BAK ka­puja többször komoly veszélyben volt, többi közt a második félidő­ben egy 11-es miatt is és hogy egy goalt sem kapott, az a kapus — Nagy Jenő — ügyességén mult. A végső eredmény 1 : 0 és a kor­nerarány 5 : 1 BAK javára. — Nyugtázás és köszönet­nyilvánítás. Gróf Széchenyi Antal a békési Ker Nőegyletnek tisztelet­jegy megváltása cimén utólagosan ÍÖÖ koronát küldött. Miért ? Kedves Tylos Barátom ! Engedd, hogy kifejezzem, misze­rint büszke vagyok arra, hogy „Napló­töredék" cimü kis filozofiai érteke­zésed szerény lapom hasábjaira ke­rült. Érték ez és ez az érték egy napra a cikk megszületése után az embereké lett. Az erkölcstelenség századának sima tükrébe követ dob­tál és a vergődő gyürük eljutottak oda, ahol tisztára kell mosni az er­kölcsi érzéket. Értekezésedet im foly­tatom és felteszem a kérdést, melyre egyúttal feleletet is adok: Miért ? Miért élünk oly időkben, mikor a feltűnés, nagyzási vágy, gyermeki romlottság és végtelenül bűnös sza­badelvüség lett úrrá a kontinense­ken ? Miért látjuk napról-napra, hogy az emberek csak akkor imponálnak, ha belső értéküket drága ruhába bujtatják? Hogy a nők divatot mu­togatni járnak a templomba és nem imádkozni ? Hogy a kávéházak, mu­latók tele vannak fiatal gyerekekkel, kik müveletlenségükben megtalálják imponáló vágyuk teljesedését és akik­ből tökéletesen kiveszett a tisztelet érzése ? Miért éljük át a kort, mikor a tisztességes emberek szinte ügyet­lenül, nehézkesen, majd hogy meg nem vetve helyezkednek el a társa­dalomban és ott is pipogyáknak, eszellősöknek tűnnek fel csupán azért, mert undorodnak a piszoktól, mely­ben jelenleg forog a föld ? Miért, hogy az ideális ember ma bolond­nak számit, mert nem hajszolja az aranyat ? A társadalom ma mindent befo­gad, csak a lángészt nem. Épp Boscar Wilde irja „Intentions" (1890) cimü könyvében, hogy a mai társadalom­nak épp oly fontos a bűnös semmi­tevés, mint az alkotó munka. Az ér­vényesüléshez épp oly fontos az öl­tözék, a fölény, a demagóg szemte­lenség, akár a pénz és a tudás. Az utóbbi az előbbi nélkül nem bol­dogul. Ha utánanézek, a legelientétesubb felfogású íróknál megtalálod ennek magyarázatát. Cicero vagy Balzac, Flaubert vagy Berlioz, Byron vagy Madame de Sévigné egyformán igy öntik ércbe azt az eszmét: az ember már leélte a fokozás minden korát. Egy periódus várható még: a nő uralmának korszaka. És ez az ura­lom rettenetes lesz. Ebben a kor­szakban nem számit már a belső érték. A test győzedelmeskedik a lé­lek ellen és néhány évszázad múlva ott lesz az ember, ahova H. G. Wells tette egyik örökbecsű regényében : A világegyetemben. Kiszáll a földről, mely kevés teret ad a Hatalomnak. Erőtlen bábbá fejlődik vissza az ős­kor rettenete és helyette a gépek él­nek fantasztikus, boldog, c világfenn­tartó életet. És mindenek uralkodója a sárgára-pirosra festett, majdnem ruhátlan köztulajdon : a nő, akit ak­kor már csak a „mely" jelző illet­het meg. Hiszen már ma is közvetlenül en­nek a korszaknak kapuja előtt ál­lunk. A nővilág ma azért szereti Rous­seaut, mert bűneit nem pap, hanem a világ előtt vallotta be. A nimfák, melyeket Cellini öntött bronzba, vagy a Zöld Perseus, aki Florenc piacán azt a halálos ijedelmet mutatja a Holdnak, mely valaha kővé mereví­tette, Mona Lisa, aki egy egész szá­zadnak élőképe még keretes halott­ságában is: nem nyújt annyi élve­zetet a azoknak, mint Cellini ön­életrajza, melyben a renaissancenak ez a legelső gonosztevője, a maga élete ragyogásának és gyalázatának történetét beszéli el. A littiemorei bazilikában Gilbert egy mondását láttam kőbe vésve. „Az emberiség a XX-ik századig szenvedett. Ezt fogja kiheverni a to­vábbi századokban." íme, ez a je­lentéktelen angol filozopter talán épp oly igazságot mondott, akár egy Archimedes. A mai általános gondolkodás egy progresszív ideál, mely a személy­telen haladást tűzte ki céljának. Es amikor — engedd meg — egyúttal cáfolni merészelem azt, hogy az élet­től való erőszakos megválás a tehe­tetlenség következése, kitérek arra is, hogy Oscar Wilde nem is nevez­hető a Modernizmus apostolának, hanem talán „a bün tökéletes, per­verz ismerőjének". Az öngyilkosság jellege és Wilde minden irása egybe­vág. Oscar Levy, az egyetlen intelli­gens nietzscheista igy jellemzi az ön­gyilkosság fogalmát: ha a végtelen erkölcsi züllés párosul a legnagyobb bátorsággal, kész az öngyilkosság terve". Vessük össze most már cikkjeink értelmét: Korunk végtelenül romlott. Napjainkban pedig kétségbeejtő az a rombolás, amit a háború nevelte, korán, tehát bűnösen élő és tökéletlen fiatalság csinál az erkölcs életében. Nem sülyedünk önző, egoisztikus, magunk imádó dicsérésébe, mikor ezt megállapíthatjuk azoknál, akiket nemrég pólyákban hordoztak és akik ma az utca vagy a budoirok csil­lagai vagy a járdák hős lovagjai. Egy az előnyünk és ez uralja egyelőre a világot: az, hogy ezeket nem vesz­szük komolyan. F.

Next

/
Thumbnails
Contents