Körösvidék, 1920 (1. évfolyam) szeptember-december • 126-226. szám

1920-12-29 / 224. szám

Békéscsaba, 1920. december 29. Csütörtök /. évfolyam 225. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békéscsabán, Szent István-tér 18. szám A szerkesztőség telefon száma: 60 Független keresztény politikai napilap Előfizetési árak: Egy hóra 25 K, negyedévre 70 K, félévre 130 K. Egyes szám ára 1 korona 50 fillér Szociális politika „A keresztény nemzeti újjászületés korszakában nem is lehet más, mint szociális pénzügyi politikánk". Ezt irja Prohászka Ottokár, a nagy székesfehérvári püspök egy keresztény napilap karácsonyi vezércikkében. E kijelentését mint egészen természeteset hangoztatja. Nem is lehet kétséges senki előtt, aki a kereszténységnek legelemibb elvét, tanítását ismeri, hogy a keresztény politika csak szociális politikát jelentheti. Mégis örömmel olvassuk a főpásztor irását, mert az az érzésünk, hogy nem lehet eléggé hangsúlyoznunk a keresztény irányzatnak a szociális fejlődéssel való harmonizálását. A nagy tömeg, főként a munkásság azért mutatott s mutat még ma is tartózkodó magatartást a keresztény irányzattal szemben, mert beleoltották már jó előre s titkon oltogatják ma is azt a teljesen téves felfogást, hogy a munkásságnak nem lehet érdeke a keresztény irány diadalrajutása. Belenevelték a munkásságba azt a hazug gondolatot, hogy ő csak ugy lehet boldog, ha szakit apái keresztény hitével s izzó nemzeti érzésével és odaszegődik a szabadgondolkozók (értsd istentagadók) táborába, hogy azokkal versenyt fújja a világmegváltó internacionálét. A keresztény irányzatnak meg kell cáfolnia ezt az idegenektől táplált s már-már a magyar munkásságnak lelkében is meggyökeredzett otromba elméletet. Meg kell értetni, hogy a nemzeti gondolatnak nem lehet célja az, hogy a nemzet dolgozó zömét, a munkásságot koldusbotra juttassa, ellenkezőleg minden törekvése kell, hogy odairányuljon: felemelni, megerősíteni a magyar munkásságot s ezzel erősíteni a nemzetet. Hiszen a legnagyobb hazafiatianság volna, ha politikánkkal elkeserítenénk azt az osztályt, amelynek munkakedvétől és teljesítőképességétől függ elsősorban jövőnk. Igenis a nemzeti politikának szent kötelessége a nagy munkásrétegek támogatása, hogy azok lássák, érezzék, hogy itt jó dolguk van s szeressenek, akarjanak magyar munkások lenni. Meg kell értetni azt is minden dolgozó emberrel, hogy a keresztény irányzat sem lehet ellensége a dolgozó tömegnek. Hiszen az az eszme, amelyet a názáreti Jézus hirdetett egyenlő mértékkel mér mindenkinek. Ha tehát ez igazán diadalmaskodik, csak enyhülhet az ellentét, amelyet eddig támasztottak a társadalmi rétegek közt. Ha a keresztény irányzat elitéli a piaci uszítók rendbontó üzelmeit, sőt azt erőszakkal is elfojtja, ez nem a dolgozók érdeke ellen van. Békességgel, jóakarattal több és jelentősebb eredményt lehet elérni, mint gyűlölködést szitó frázisokkal. De hogy mindezt megértse a munkásság, szükséges, hogy ne csak szavaljunk nekik, hanem szociális intézményekkel javítsunk sorsán. — Szükséges, hogy a pénzügyi politika hathatósan javitson elsősorban a szellemi munkások, a hivatalnoki kar helyzetén, amely némán, jajgatás nélkül, bár súlyos nyomorban tölti be tisztét, hazafias kötelességtudással. Ha ebben az irányban haladva, tényleg szociális politikát csinál a keresztény nemzeti újjászületés, akkor semmi okunk nincs félni az előbukdácsoló liberalizmustól, mert az ilyen keresztény-nemzeti irány diadalát nem állithatja meg semmi. V. K. ítélet a népbiztosok bünperében Vántust, Bokányit, Ágostont és Haubriohet kötéláltali halálra, Bajáklt, Dofosákot, Ny isitort, Kalmárt, Kelent és Szabadost életfogytiglani fegyházra ítélték Budapest, december 28. A népbiztosok négy és fél hónapig tartó bünpörében dr. Stocker Antal kúriai biró ma délelőtt egynegyed 10 órakor hirdette ki az Ítéletet, mely Vántus Károly szakszervezeti titkárt, Haubrich József, Okányi Dezső, Bajáki Ferenc, Dofcsák Antal és Nyisztor György munkásbiztositópénztári tisztviselőket, dr. Ágoston Péter ügyvédet, Kalmár Henriket, Kelen Józsefet és dr. Szabados Sándort bűnösnek mondja ki: felségsértésben, mert résztvettek a forradalmi kormányzótanács március 28-iki és április elsejei ülésén, melyen az alkotmány megdöntését mondták ki; lázadásban, mert résztvettek azokon a gyüjtőfogházi megbeszéléseken, melyek a március 21-iki eseményeket készítették elő, továbbá mert tevékeny munkát fejtettek ki a vörös hadsereg felállításában és a túszok szedésében. Ezenkívül Bajáki Ferenc bűnös 49 rendbeli, Dofcsák 29, Kelen 2, Szabados 5 rendbeli gyilkosságban mint felbujtó, Haubrich pedig gyilkosság megkísérlésére való felbujtásban. A gyilkosságra való felbujtási azáltal követték el a vádlottak, hogy résztvettek a forradalmi törvényszékek felállításában, melyek halálos ítéleteket hoztak és résztvettek a katonai forradalmi törvényszéknek, valamint a vészbíróságnak a felállításában, a dunántuli ostromállapot kihirdetésében és Szamuelly kiküldésében. Mindezeken felül bűnösök pénzhamisítás elkövetésében is, minthogy három és félmilliónyi hamis bankót hoztak forgalomba. Vántus Károlyt, Bokányi Dezsőt, Ágoston Pétert és Haubrich Józsefet összbüntetésképen kötéláltali halálra, Bajáki Ferenczet, Dofcsák Antalt, Nyisztor Györgyöt, Kalmár Henriket, Keien Józsefet és Szabados Sándort összbüntetésképen életfogytiglani fogházbüntetésre itéli. Pénzhamisításért még külön 1000— 1000 korona pénzbüntetést, Szabadosra külön 4000 korona pénzbüntetést szab ki, Az indokolást olvassa fel az ítélet kihirdetése után Stocker, melyben öt pontba foglalva tárgyalja a proletárdiktatúrát: 1. pont: Politikai forradalom volt-e a proletárdiktatúra vagy nemzetközi lázadás ? 2. pont; Kik voltak a vezetői, idealisták-e vagy önző akarnokok ? 3. pont: Mi volt a törekvésük ? 4.pont: Hazafias célt szolgáltak-e ? 5. pont: Mily részük volt elitélteknek a diktatúra létrehozásában és ténykedéseiben ? A kérdésekre a köztudat, a tanúvallomások és az írásbeli bizonyítékok alapján a józan ész és a jogi hozzáértés a következő feleleteket adja : A proletárdiktatúra lázadás volt, szereplői nem voltak eszme harcosai, hisz saját vallomásuk szerint valamennyien a diktatúra ellen küzdöttek. Hazaiias célt nem szolgálhatott, mert maga Kun Béla kijelentette, hogy proletárnak nincs hazája. A vörös hadsereg nem a meglévő területek megvédésére létesült, hanem a diktatúra eszméjének minél szélesebb körökre való kiterjesztése volt a célja. Az orvosi szakértők megállapítása szerint elitéltek teljes mértékben urai voltak akaratuknak, mikor bűntetteiket elkövették. Az ítélet kihirdetése és az indokolás felolvasása után a fegyházbüntetésre ítélteket átadják az ügyészségnek, mig a halálra ítéltekhez kérdést intéznek, hogy akarnak-e kegyelmet kérni. Mind a négy elitélt „igen"-nel válaszol s védőik bejelentik, hogy Írásban fogják kegyelmi kérelmeiket benyújtani. Franciaország a német ellenforradalom ellen Genf, dec. 28. A népszövetségben sok szó esik 'Németország leszereléséről. Az angolok azt hiszik, hogy Franciaországnak az a célja a bajorok és a poroszok teljes leszerelésével, hogy ne csak a német birodalmat tegye harcképtelenné, hanem fegyverezze le a német ellenforradalmat is, minthogy nagyobb biztonságban érzi magát a belső bajokkal küzdő forradalmi Németországgal szemben. Lloyd George takarékoskodik London, dec. 28. Lloyd George tényleg is megkezdte már az angol pénzügyek feletti ellenőrzés gyakorlását. Első ténykedése az volt, hogy a hadsereg és a flotta által benyújtott költségvetést azzal utasította vissza, hogy az abban felsorolt kiadásokat feleösszegre kell leszállítani. A franciák magukra hagyják az angolokat Berlin, dec. 28. A franciák azzal akarják az angolokat a jóvátételi kérdésben németellenes állásfoglalásra kényszeríteni, hogy Kemal pasával szemben teljesen magukra hagyják őket. Ez az angol-francia ellentétek kiujulására adott okot.