Körösvidék, 1920 (1. évfolyam) szeptember-december • 126-226. szám

1920-12-25 / 222. szám

Békéscsaba, 1920. december 25. 2 Körös vidék is fásultan bámuljuk a karácsonyfákat, nem látva azokon mást, mint festett diót, papirdiszt s nem érezzük meg a ragyogó fáról felénk áramló, minket kereső krisztusi szeretetet ?... Nem ! Hiszen ez a közöny örök, feltámadásnélküli halálunk volna! V. K. Keresztény sajtó A sajtó óriási hatalmát legérthetőbben a háború bizonyította be. Nemcsak mi, a legyőzöttek, de a győző hatalmak is nem egyszer elismerték már, hogy a népek óriási küzdelmét nem a fegyverek döntötték el, hanem a kitűnően megszervezett sajtó-propaganda. Az angol Northklife, a propaganda minisztere nemcsak az ellenséges sajtót ragadta irányító kezébe, de tervszerű tudósításaival ránehezedett a semleges sajtóra is, sőt befolyásolni tudta a szövetségesek hírlapirodalmát, különösen pedig a mi destruktív kezekben lévő sajtónkat, úgyannyira, hogy ezek dicsekedhetnek hadban álló hadseregünk szétbomlasztásának rettenetes következményekkel járó sikerével. A forradalom és annak kommunizmussá fajulása is ugyanennek a sajtónak átkos munkája. A határozott irányban következetesen kitartó sajtó sohasem téveszti el hatását az újságot olvasó, legtöbbször önálló állásfoglalásra képtelen közönség legnagyobb részére. Minthogy pedig az áldatlan állapotokat és Hazánk pusztulását nem annyira az intézményekben levő hibákban, mint inkább az egyéni erkölcsök elfajulásában kell keresnünk, kiváló előrelátásról tett tanúságot annak felismerése, hogy a sajtót a keresztény erkölcsök alapjára helyezve, keresztény kezekbe kell ragadni és ennek segítségével a közönség széles rétegeire erkölcsnemesítő befolyást gyakorolni. Ezt a célt tűzte maga elé a Központi Sajtóvállalat megalapításakor s talán sok szenvedéstől, sok nyomortól és sok nagy veszteségtől megóvtuk volna szerencsétlen hazánkat, ha a keresztény sajtó idejében kibonthatta volna szárnyait és megkezdhette volna magasztos hivatásának teljesítését. Ez azonban, sajnos, elmaradt s a Központi Sajtóvállalat csak a kifosztott, meggyalázott, agyonsanyargatott, megcsonkított kis Magyarország ujjáteremtésének nagy munkájába állhatott be a nemzet szolgálatába. Hogy ebben az időben kivette részét a munkából és érezteti hatását .a rend helyreállításának nehéz feladatában, azt senki le nem tagadhatja. De ha úttörő munkáját állandó hatásúvá, befolyását a megtévelyedett és erkölcseikben meglazult tömegekre igazán eredményessé akarja tenni, ugy igyekeznie kell minden eszközzel 'hatalmát ugy megszerveznie, hogy az a Northklife sajtó mintájára minden keresztény alapokon álló sajtóvállalatot magához kapcsoljon, azokkal szoros összeköttetést létesítsen és azok munkájába egységes irányt honosítson meg. A keresztény sajtó magasztos hivatását csak akkor töltheti be teljes egészében, ha abban minden széthúzás, minden ellentét eleve ki van küszöbölve, ha feladatát egységes szervezettel, közös irányítás mellett céltudatosan ugy folytatja, hogy az alapelvekben soha a legkisebb eltérés elő ne fordulhasson Amidőn ismételten rámutatunk az egységes szervezettel dolgozott háborús sajtó végzetes eredményekkel járt munkájára, nélkülözhetetlen szükségét hangoztatjuk annak, hogy ak összes keresztény sajtóvállalatok nje csak Csonkamagyarországon, de ae egész világon teremtsék meg mielőbb azt a kapcsolatot, amely valamely közös Szerv révén valamennyinek tevékenységét egységes irányelvekre fekteti és akkor nem lesz az a hatalom, mely a keresztények millióit még egyszer rablók éhes karmainak szabad prédájára tudja tenni. t ' mmmmmammmmmmmmmpmmmammmmmk A magyar nép tragikuma A nagy, történelmi események nem múlnak el sohasem nyomtalanul/*' Nehéz megállapítani, hogy van-e logika, következetesség az események között, de azt meg lehet állapítani, hogy tanulság van bennük. 1914 óta az események kavargó, zűgó'főrgetegében élünk. A magyar '«enitet, miként a múltban, miként fajának egész történetében, most sem maradt közönbös. A világtörténelem nágy küzdelmében, nagy kérdéseinek elintézésében a kilencedik évSzázadtól kezdve faji számarányának s az egyetemes emberi kulturának tartózó' kötelességének jóval felüli mértékben ott találjuk csaknem mindig a magyart. Szinte végzete e népnek, hogy akarva, nem akarva, belekapcsolódott mindig a világ nagy. eseményeinek, a világ nagy erőfeszítésének sodrába. És mindig bizonyos megható tragikum volt ennek a kis népnek becsületes, hősies gavallér szereplése! Kitartott most is a világháborúban esküje mellett. Lovagias, önfeláldozó, a végletekig. Egyéni, önző célja nincs a . háborúban, hasznot nem remél tőle, de azért nem csügged, ,nem lesz áruló. A vele fegyverközösségben élő s küzdő bajtársakat becsüli, mig árulók nem lesznek; mint árulókat megveti, lenézi. Nem hisz a németnek, nem bízik benne, nem sokat, nem sok jót remél tőle, de kitart mellette, mert a szövetségi eskü erre kötelezi. A cseh, szerb, román a császár leghívebb katonájának vallja magát; de áruló lesz a legelső kínálkozó alkalommal. Tragikus sorsában sem hagyta él az Isten sohasem ezt a népet. ; § hinnünk, biznunk kell most is rendületlenül, hogy nefn hagy el bénriiínket ezután sem. Kijátszottak, félrevezettek, becsaptak bennünket, ,de hitünket, r-eményünket s erőnket meg nem törhették. Lehettek s Voltak ís hibái e népnek, de hibáiban is itféltóság.os, tisztelétreméltó tudott maradni. Életerejének fölöslegét szívesen, szinte könnyelműén dobta más népek segítségéül, de mindig egy magasabb erény szolgálatában; évszázadokon keresztül saját testével védte a nyugati fajok s államok népeit kelet pusztításától. Pedig "milyen könnyen dobhatta volna magát oda a töröknek, mint rokon fajú népnek s ment volna a törökkel együtt, mint a németek napfordulati rémével is, akit Eisen Berchtának neveztek s aki eredetileg ragyogó istennő volt és csak később lett ijesztővé. Az emiitettem báb összefüggésben van a téli napfordulat alk?lmával régente szokásos tűzrakással, melynek nyomait az Erdélyben itt-ott szokásos karácsonyi fatuskó-égetésben s némely dunántuli részeken divatozó tuskó-vontatásban keresik, amelyről Csokonai is megemlékezik Dorottya cimü költeményében s amely valószínűleg az óesztendőt jelképező báb elégetésének emlékét őrizi. A naptárból íme a népmese birodalmába jutottunk, tehát megtettük azt az utat, amelyen a népek alakító képzelete szokta szállítani az eseményeket s a történelmi személyeket a valóság birodalmából a képzelet bűvös-bájos országába s ahová került a magyar mitológia igen sok csillogó maradványa. R. L. £ • A kétszázéves Csaba Talán sokan nem is tudják, hogy a Körösök vidékének legnagyobb városa, Békéscsaba tulajdonképen csak 200 esztendőre tekinthet vissza. Igaz, hogy ezen a helyen, ahol ez a virágzó város fekszik, már évszázadokkal ezelőtt is volt helység, de az ellenségnek gyakori pusztítása nem engedte azt fejlődni ugy, hogy nagyobb jelentőségre nem tudott emelkedni. Hogy az ős Csaba mikor alapitódott s milyen körülmények közt jött létre, azt mindezideig nem sikerűit kikutatni, de az bizonyos, hogy már az Árpád-házi királyok idejében megvolt, mint magyar helység. Egy 1235-ből fennmaradt okmány emliti, hogy Zod és Benő csabai lakosok lopás gyanúja miatt a nagyváradi tüzesvas és forróviz kezelő bíróság elé kerültek, hol ártatlanságuk beigazolódott. Különben ása tások is azt bizonyítják, hogy a XIII. században virágzó helység volt Csaba. Egy másik okmány 1450-ből arról számol be, hogy egy kalandor, valami Fekete, vagy Szerecseny György nevü Csaba faluban helyezte el hadseregét s innen járt rabolni. Gyulát egy izben el is foglalta, de Hunyadi János visszafoglalta tőle a várat s e csatában Szerecseny elpusztult. Az 1561. évből való egyik akta meg arról panaszkodik, hogy csabai földesurak vagy hanyagok, vagy nagyon szegények, mert mig más vidék pontosan beszolgáltatta a reá kivetett adót, addig „Csotía omnia restat" (Csaba az egésszel hátrálékban maradt.) A hanyag, vagy szegény urak pedig — kik a legrégibb ismert birtokosai a városnak — Székely Miklós és Márton, Abrahamffy Boldizsár és István, Zterzenkovits Mátyás, Tursi István és Nagy Bálás voltak. Ebben a korszakban volt Csabának megerősített kastélya is, melyet Abrahamffy Imre bírt, de mivel ő János Zsigmondnak volt hive s a vidéket János Zsigmond számára akarta elfoglalni, a gyulai várkapitány, Magócsi Gáspár 1556-ban reátört, véres csata után elfóglaltS a kastélyt, Abrahamffyt megölte s ugy a csabai, mint a közel fekvő Megyer nevü kastélyt porig leromboltatta. Ennek emléke még ma is megvan a Kastély elnevezésben, ahogyan Csaba egy részét máig is hivják. A török hódoltság idején az itt székelő basák annyira tönkretették a várost, anynyira megnyomoritották a lakosságot, hogy 1716-ban Csabán már csak 22 magyar, reformált vallású családot, mintegy 100 lelket találtak, kik marhatenyésztéssel foglalkoztak, földalatti kunyhókban laktak s itató kutjuk ott volt, ahol most az evang. nagytemplom áll. A huszonkét magyar családnak akkor összes vagyona volt 12 ökör, 20 tehén, 2 lő, 12 sertés, 11 köböl őszi vetés, 23 köböl buza, 12 köböl árpa, 5 köböl köles és készpénzben 12 forint. Bizony nagy sivárság és nyomorúság honolt itt, amidőn 1717-ben három felföldi evang családfő Duna MitnáróJ, Szekerka Hradistyéről és Valent Csallóról vallási ül. dőzés miatt ide menekült s a szegedi kamarai igazgatónál engedélyt kért a letelepülésre. Amikor nemcsak engedélyt kaptak, hanem szabad vallásgyakorlatot is, visszamentek az örömhirrel rokonaikhoz s a következő tavasszal csak ugy rajzott le a felvidéki evangelikus tótság Csabára. Mikor leérkezett a vándorok zöme, a kamarai mérnök házhelyet mért ki számukra. De megvették a bevándorlók az itt lakott magyarok kunyhóit is, akik aztán Dobozra, Békésre és Gerlára mentek maaz oláh, szerb elpusztítani a nyugati keresztyén kulturát. Idehaza uralkodó családja félreérti megsérti s mégis ha bajba kerül koronás királya, sikra száll érte,' mert ezt kívánja, ezt parancsolja a magyar lovagias becsület. ÉUiyomott, szenvedő népekkel mindig együtt érzett s neki mégis mindig s mindenütt csak irigyei s ellenségei vannak. A magyar faj tragikuma ime most is teljesedett. De itt van a karácsony, a hitnek, bizodalomnak, reménységnek ünnepe. Megszületik a magyar nép megváltója, akiben ki. töltetik majd a szentlélek, aki felmégyen a mennyekbe sülend az atya istennek jobbjára s eljövendő lészen ítélni elevenek és holtak felett, Ez az ítélet nagy s igazságos ítélet leendl'Már kezdjük látni a magyar égboltozaton a csillagokat, melyek megmutatják az utat a megváltó születési helye felé. A tragikus sorshoz méltó hit, remény, szeretet, soha'el nem csüggedő erő és akarat lebegje körül a megváltás nagy eszméjét, a megváltó s apostoli munkatársaínak személyét! Faragó László. Kis budapesti szótár (Ha majdan megírják az utolsó tizenöt év történetét, a kutatóknak és búvároknak bizonyára külön kis szótárra lesz szükségük, hogy tegnapi újságjaink és más egyéb történelmi kútfőink burkolt, célzatos tolvajnyelvét megértsék. A leendő történésznek sietünk segítségére, mikor most sebbel-lobbal összeállítjuk az alábbi kis budapesti szótárt. • Mert senkise higyje, hogy a szavak, melyekét a 'szótárban lelünk, pontosan és változatlanul jelentenek egy nyelvet. Azok folyton mások és mások, nőnek, vagy senyvednek, mint a palántált, igazi" értelmüket föl kell fedni, különben a jóhiszemű kutató még eltévedhetne. Kezdjük el): Liberális: Valaha ezt a megtisztelő jelzőt báró Eötvös Józsefre alkalmazták, ki annak idején elsőül szólalt fel börtönrendszerünk enyhítése érdekében s emberies nemesgyar testvéreikhez, itt hagyva Csabát teljesen a tótoknak. Feljegyzések szerint az akkor itt levő legszebb házat a Bohus Monyis család vette meg 30 vonásért, vagyis harminc forintért. Igy alakult meg 1718. tavaszán a mai Csaba, amely azóta rohamosan fejlődött s a környék legnagyobb városa lett. Midőn Haruckern János György 1720-ban szolgálataiért a császártól megkapta egész Békésmegyét a csabai tótokat meghagyta lakhelyeiken, sőt vallásszabadságot is biztosított nekik. Meg is szervezték mindjárt egyházukat, építettek vesszőfonatból, sárral kitapasztott imaházat s lelkészt választottak. Ekkor a város tiszta evangelikus volt. A római katholikusok csak 1750. táján vándoroltak ide, ahol az uradalom külön házhelyeket jelölt ki nekik. Innen van, hogy a katholikus lakosság zöme ma is egy külön részen lakik a szarvasi uti kereszt környékén. Csaba azóta hatalmasat fejlődött. Vallásos, szorgalmas népe jó módhoz jutott, a munkássága és becsületessége az Alföldnek egyik legvirágzóbb városává tette helységünket. Népe mindig hazafias volt. Szívesen tanulja a magyar nyelvet s hazájával szemben hűségesen teljesiti kötelességét. Mert ha nyelvében még nagy részt tót is, érzésében hü polgára a Magyar Hazának. Megmutatták ezt a csabaiak a világháborúban is, hiszen az egész ország tudja, hogy a túlnyomórészt csabai fiukból álló 101-es ezred büszkesége volt a hadseregnek.