Körösvidék, 1920 (1. évfolyam) szeptember-december • 126-226. szám

1920-12-15 / 213. szám

Békéscsaba, 1920. december 303. Csütörtök /. évfolyam 225. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békéscsabán, Szent István-tér 18. szám A szerkesztőség telefon száma: 60 Független keresztény politikai napilap Előfizetési árak: Egy hóra 25 K, negyedévre 70 K, félévre 130 K. Egyes szám ára 1 korona 50 fillér Régi nevek tűnnek elébünk, ha olvassuk az uj kormányalakítás körül folyó tárgyalásokat. Nevek, melyeket akkor ismertünk, amikor még valójában boldog volt a magyar, amikor csak ellenzéki, kákán is csomót kereső „bus hazafiak" ajkán élt az „elnyomatás, rabság, nyomorúság" és ezer egyéb „nemzeti fájdalom". Régi nevek, amelyeknek hallása akaratlan és abba az — akkor meg nem becsült — világba vezet vissza, amikor még teljes rend és fegyelem volt ebben az országban, amikor még Marchegtől Brassóig, Munkácstól Fiúméig száguldott a magyar vonat, abba a világba, amikor volt kenyér, zsir, tüzelőfa minden házban, ahol dolgoztak. Régi nevek, — melyeket azon a szomorú októberi napon olyan nagyon szivből átkozott egy hosszú aknamunkával félrevezetett ország nagy többsége, — olyan jó hallani, olvasni titeket most, amikor megalázva, kifosztva, koldusszegényen nyomorgunk egy elvesztett ország romjai felett. Most, amikor már teljesen lerongyolódtunk, amikor elfáradt a legdühösebb ajakon is a nagyok átkozása, most, amikor már tisztán látjuk, hogy a régi nevek birtokosainak elűzésével a régi jó világot üztük el magunktól nagyon messze — most a bünbánatnak megújhodást váró remegő reménységével olvasunk benneteket. És én tudom, hogy még azok is benső örömmel látják feltűnni a régieket, akik még acsarkodnak ellenük vagy azért, mert tudják, hogy önző álmaik a régi nevek hatása alatt eloszlanak, vagy mert köpenyegforgatásnak gondolják, ha megtapsolnák azokat, akiket egyszer sárral dobáltak. Igen, mert az eimult idők szomorúan igazolták, hogy az uj nevek, az uj emberek nem váltották be hozzájuk fűzött reményeinket. Az ujakban csalódtunk, nem csoda, ha reményünk utolsó szálai a régiekhez vezetnek vissza. Nem akarunk igazságtalanok lenni. Tudjuk, hogy az ujak sokkal nehezebb időben vállalkoztak a kormányzásra, mint elődeik. Elismerjük azt is, hogy dolgoztak, akartak sok szépet és jót — de szomorúan kell megállapítanunk, hogy a nehéz idők nagy küzdelmeit nem tudták diadalmasan megharcolni. Jöjjenek hát a régi nevek. Nagy munka vár reájuk — ezt bizonyára ők tudják legjobban. Régen csak vezetniük, ma alkotniok kell. Régen csak arra kellett vigyázniok, hogy a nagy állami gépezet kerekei közé, piszok, por, az üzemet veszélyeztető veszedelmes anyag ne kerüljön ; ma egy tönkretett hatalmas gépet kell uj, eleven mozgásba hozniok. Régen, ha hibáztak, csak egy fényes állást veszítettek ; ma, ha még sokat hibáznak egy haldokló nemzetet veszítenek el örökre. Nagy, súlyos felelősségű a munka, melyre vállalkoznak, de a jutalma is méltó ehez. Régen a jól betöltött kötelességnek csak egy királyi köszönet volt az eredménye; ma, ha jól betöltik hivatásukat, egy feltámadt, halottaiból uj életre ébredt ezeréves nemzet soha el nem muló hálája lesz gazdag jutalmuk. . Jöjjenek hát a régi emberek s ha működésükben a régi erélyt, a régi becsületet s munkájuk - nyomán a régi eredményeket látjuk, akkor a magyarság a régi tisztelettel fogja övezni személyüket. V. K. Még mindig válságos a helyzet Telekinek nem sikerült eddig a kormányalakítás A szabadkirály választók nagy kisebbsége (Saját tudósítónk telefonjelentése) Budapest, dec. 14. A politikai válság, amely tegnap délben már megoldottnak látszott, még mindig húzódik s általában a politikai helyzet súlyosnak mondható. Teleki vállalkozása nem megy simán, habár a legsúlyosabb politikai egyéniséggel : nagyatádi Szabó Istvánnal sikerűit is megegyeznie. Teleki kabinetalakitását erre a megegyezésre alapította. Ha a tárgyi nehézségek megoldattak is, a személyi kérdéseket még Szabóval sem sikerült tisztázni. A párt több vezető tagjánál pedig még nehezebb helyzet előtt áll a dezignált miniszterelnök s itt több komplikáció fordulhat elő. A szabadkirályválasztók csoportja nem elégszik meg a királyság kérdésének elvi kormánnyilatkozattal és parlamenti bizottság kiküldésével való megoldásával. Szerintük ezt a kérdést most azonnal, teljes egészében meg kell oldani, mert mindennapi késedelem az ellenkező álláspontot erősítené. Telekinek sikerült megnyugtatnia a párt nagy többségét, ugy hogy zajosan tüntettek a dezignált miniszterelnök mellett. Ekkor tűnt ki a szabad királyválasztók csoportjának abszolút kisebbsége. A párttagok gazdasági, katonai és pénzügyi kérdésekben nem emeltek semmi kifogást és megbarátkoznak a tárcanélküli minisztériumok és politikai államtitkárságok megszűnésének gondolatával is. A szabad királyválasztók semmi engedményre nem kaphatók eddig s igy valószínűleg szakadásra kerül a sor. Gratz Gusztáv a külügyminiszterséget nem vállalta el; ugyancsak visszautasította ezt a tárcát Bethlen István gróf is. Teleki tehát valószínűleg magának tartja meg a külügyek intézését. Teleki ma tovább folytatja kormányalakítási megbeszéléseit s ha estére sikerül a kabinetet összehozni, ugy a pártértekezlet elé megy és kifejti kormányzati programmját, valamint közölni fogja a vitás kérdések megoldását is. A keresztényszocialistáknak az a csoportja, mely Haliért vallja egyetlen vezéréül, ma délelőtt értekezletet tartott, melyen Haller Istvánon kivül még mintegy husz képviselő volt jelen. Az értekezleten elhatározták, hogy ha Teleki Haller nélkUl alakitana kormányt, ellenzékbe lépnek. Nyugatmagyarországügyével foglalkozva kimondották, hogy a nemzetiségi minisztérium megszüntetését bizonyos külpolitikai okok következtében nem tartják kívánatosnak. A keresztényszocialistáknak ez a csoportja azzal vádolja meg Telekit, hogy kaszinópolitikát akar űzni. Hangoztatja, hogy bízik erejében, amelynél fogva Teleki kormányalakítási tervezete meghiusul Haller mellőzése esetén. A radikális szabad királyválasztók az ellen tiltakoznak, hogy Sréter István volt honvédelmi miniszter kimaradjon az uj kormányból. Leendő belügyminiszterként ma is Bethlen István grófot emlegetik. A Perényi és Ráday-féle kombináció végleg lehetetienné vált. Vass József kultuszminiszterségét bizonyosnak tartják. Ha Rubinek Gyula nem vállalná el a kereskedelemügyi tárcát, arra dr. Kenéz Bélának van legtöbb kilátása. * Gróf Teleki István ma délben hosszas kihallgatáson volt a kormányzónál, majd nagyatádi Szabót kereste fel, akinél szintén hosszabb ideig tartózkodott. Szakadás a svájci szocialista pártban Bern, dec. 14. A svájci szociáldemokraták 350 szavazattal 213 ellen kimondották, hogy nem csatlakoznak a harmadik internacionáléhoz. Ez a párt baloldali elemeit kiválásra birta. A különváltak külön tömörültek és minden közösséget megtagadtak a párt középpontjával. Sztrájkolnak a cseh kommunisták Bécs, dec. 14. Prágával még mindég nincs telefonösszeköttetés. A cseh lapok hirei szerint a felfordulás egyre növekszik és ma már Csehországnak csaknem minden nagyobb városában proklamálták az általános sztrájkot. Prágában és Brünnben csak részleges a sztrájk. A szociálisták békéltető kísérletei meghiúsultak a kommunistákkal szemben. Rab Ákos alezredest felmentették Budapest, dec. 14. A hadosztálybíróságon Rab Ákos alezredes pőrében felmentő Ítéletet hirdettek ma ki, minthogy bebizonyosodott, hogy Rab alezredes a vörös hadseregben minden erejével a nemzet és a haza érdekét szolgálta. Terhelő vallomások Babarczy ellen Budapest, dec. 14. Báró Babarczy bűnügyének főtárgyalása során ma a tanúkihallgatások folytatódtak. A tanuk csaknem kivétel nélkül báró Babarczy ellen vallottak. Holnap hangzanak el a perbeszédek s az ítélet kihirdetésére is valószínűleg holnap kerül a sor. D'Annunzió meg akarja buktatni Giolittit Róma, dec. 14. D'Annunzió minden eszközzel azon fáradozik, hogy Giolittit megbuktassa. Végső célja a rapallói egyezmény revíziójának kierőszakolása, amelynek során Fiumét az olaszok által akarja annektáltatni. Cork pusztulása Dublin, dec. 14. Cork városának több részét felgyújtották az angol rendőrök s amint ismeretes, a tüz oltását megakadályozták, ugy, hogy a város csaknem teljesen elpusztult. Leégtek az összes corki nagykereskedők házai, a középületek (a városháza is) és sok más épülettömb. A teljesen elhamvadt épületek száma háromszáz és a tüz által okozott kár meghaladja a hét milliárd fontot.