Körösvidék, 1920 (1. évfolyam) szeptember-december • 126-226. szám

1920-12-15 / 213. szám

Békéscsaba, 1920. december 303. Csütörtök /. évfolyam 225. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békéscsabán, Szent István-tér 18. szám A szerkesztőség telefon száma: 60 Független keresztény politikai napilap Előfizetési árak: Egy hóra 25 K, negyedévre 70 K, félévre 130 K. Egyes szám ára 1 korona 50 fillér Régi nevek tűnnek elébünk, ha olvassuk az uj kormányalakítás körül folyó tárgya­lásokat. Nevek, melyeket akkor is­mertünk, amikor még valójában bol­dog volt a magyar, amikor csak el­lenzéki, kákán is csomót kereső „bus hazafiak" ajkán élt az „elnyo­matás, rabság, nyomorúság" és ezer egyéb „nemzeti fájdalom". Régi ne­vek, amelyeknek hallása akaratlan és abba az — akkor meg nem be­csült — világba vezet vissza, ami­kor még teljes rend és fegyelem volt ebben az országban, amikor még Marchegtől Brassóig, Munkácstól Fiúméig száguldott a magyar vonat, abba a világba, amikor volt kenyér, zsir, tüzelőfa minden házban, ahol dolgoztak. Régi nevek, — melyeket azon a szo­morú októberi napon olyan nagyon szivből átkozott egy hosszú akna­munkával félrevezetett ország nagy többsége, — olyan jó hallani, ol­vasni titeket most, amikor megalázva, kifosztva, koldusszegényen nyomor­gunk egy elvesztett ország romjai felett. Most, amikor már teljesen le­rongyolódtunk, amikor elfáradt a leg­dühösebb ajakon is a nagyok átko­zása, most, amikor már tisztán látjuk, hogy a régi nevek birtokosainak el­űzésével a régi jó világot üztük el magunktól nagyon messze — most a bünbánatnak megújhodást váró remegő reménységével olvasunk ben­neteket. És én tudom, hogy még azok is benső örömmel látják feltűnni a ré­gieket, akik még acsarkodnak elle­nük vagy azért, mert tudják, hogy önző álmaik a régi nevek hatása alatt eloszlanak, vagy mert köpe­nyegforgatásnak gondolják, ha meg­tapsolnák azokat, akiket egyszer sár­ral dobáltak. Igen, mert az eimult idők szomo­rúan igazolták, hogy az uj nevek, az uj emberek nem váltották be hoz­zájuk fűzött reményeinket. Az ujak­ban csalódtunk, nem csoda, ha re­ményünk utolsó szálai a régiekhez vezetnek vissza. Nem akarunk igazságtalanok lenni. Tudjuk, hogy az ujak sokkal nehe­zebb időben vállalkoztak a kormány­zásra, mint elődeik. Elismerjük azt is, hogy dolgoztak, akartak sok szé­pet és jót — de szomorúan kell megállapítanunk, hogy a nehéz idők nagy küzdelmeit nem tudták diadal­masan megharcolni. Jöjjenek hát a régi nevek. Nagy munka vár reájuk — ezt bizonyára ők tudják legjobban. Régen csak ve­zetniük, ma alkotniok kell. Régen csak arra kellett vigyázniok, hogy a nagy állami gépezet kerekei közé, piszok, por, az üzemet veszélyeztető veszedelmes anyag ne kerüljön ; ma egy tönkretett hatalmas gépet kell uj, eleven mozgásba hozniok. Régen, ha hibáztak, csak egy fényes állást ve­szítettek ; ma, ha még sokat hibáz­nak egy haldokló nemzetet veszíte­nek el örökre. Nagy, súlyos felelősségű a munka, melyre vállalkoznak, de a jutalma is méltó ehez. Régen a jól betöltött kö­telességnek csak egy királyi köszö­net volt az eredménye; ma, ha jól betöltik hivatásukat, egy feltámadt, halottaiból uj életre ébredt ezeréves nemzet soha el nem muló hálája lesz gazdag jutalmuk. . Jöjjenek hát a régi emberek s ha működésükben a régi erélyt, a régi becsületet s munkájuk - nyomán a régi eredményeket látjuk, akkor a magyarság a régi tisztelettel fogja övezni személyüket. V. K. Még mindig válságos a helyzet Telekinek nem sikerült eddig a kormányalakítás A szabadkirály választók nagy kisebbsége (Saját tudósítónk telefonjelentése) Budapest, dec. 14. A politikai válság, amely tegnap délben már megoldottnak látszott, még mindig húzódik s általában a politikai helyzet súlyosnak mondható. Teleki vállalkozása nem megy simán, habár a legsúlyosabb politikai egyé­niséggel : nagyatádi Szabó Istvánnal sikerűit is megegyeznie. Teleki ka­binetalakitását erre a megegyezésre alapította. Ha a tárgyi nehézségek megoldattak is, a személyi kérdése­ket még Szabóval sem sikerült tisz­tázni. A párt több vezető tagjánál pedig még nehezebb helyzet előtt áll a dezignált miniszterelnök s itt több komplikáció fordulhat elő. A szabadkirályválasztók csoportja nem elégszik meg a királyság kér­désének elvi kormánnyilatkozattal és parlamenti bizottság kiküldésével való megoldásával. Szerintük ezt a kér­dést most azonnal, teljes egészében meg kell oldani, mert mindennapi késedelem az ellenkező álláspontot erősítené. Telekinek sikerült megnyugtatnia a párt nagy többségét, ugy hogy zajosan tüntettek a dezignált minisz­terelnök mellett. Ekkor tűnt ki a szabad királyválasztók csoportjának abszolút kisebbsége. A párttagok gazdasági, katonai és pénzügyi kér­désekben nem emeltek semmi ki­fogást és megbarátkoznak a tárca­nélküli minisztériumok és politikai államtitkárságok megszűnésének gon­dolatával is. A szabad királyválasztók semmi engedményre nem kaphatók eddig s igy valószínűleg szakadásra kerül a sor. Gratz Gusztáv a külügyminiszter­séget nem vállalta el; ugyancsak visszautasította ezt a tárcát Bethlen István gróf is. Teleki tehát valószí­nűleg magának tartja meg a kül­ügyek intézését. Teleki ma tovább folytatja kor­mányalakítási megbeszéléseit s ha estére sikerül a kabinetet össze­hozni, ugy a pártértekezlet elé megy és kifejti kormányzati programmját, valamint közölni fogja a vitás kér­dések megoldását is. A keresztényszocialistáknak az a csoportja, mely Haliért vallja egyet­len vezéréül, ma délelőtt értekez­letet tartott, melyen Haller Istvánon kivül még mintegy husz képviselő volt jelen. Az értekezleten elhatá­rozták, hogy ha Teleki Haller nélkUl ala­kitana kormányt, ellenzékbe lépnek. Nyugatmagyarországügyével fog­lalkozva kimondották, hogy a nem­zetiségi minisztérium megszünteté­sét bizonyos külpolitikai okok kö­vetkeztében nem tartják kívánatos­nak. A keresztényszocialistáknak ez a csoportja azzal vádolja meg Tele­kit, hogy kaszinópolitikát akar űzni. Hangoztatja, hogy bízik erejében, amelynél fogva Teleki kormányala­kítási tervezete meghiusul Haller mellőzése esetén. A radikális szabad királyválasz­tók az ellen tiltakoznak, hogy Sré­ter István volt honvédelmi minisz­ter kimaradjon az uj kormányból. Leendő belügyminiszterként ma is Bethlen István grófot emlegetik. A Perényi és Ráday-féle kombiná­ció végleg lehetetienné vált. Vass József kultuszminiszterségét bizo­nyosnak tartják. Ha Rubinek Gyula nem vállalná el a kereskedelem­ügyi tárcát, arra dr. Kenéz Bélának van legtöbb kilátása. * Gróf Teleki István ma délben hosszas kihallgatáson volt a kor­mányzónál, majd nagyatádi Szabót kereste fel, akinél szintén hosszabb ideig tartózkodott. Szakadás a svájci szocialista pártban Bern, dec. 14. A svájci szociál­demokraták 350 szavazattal 213 el­len kimondották, hogy nem csatla­koznak a harmadik internacionálé­hoz. Ez a párt baloldali elemeit ki­válásra birta. A különváltak külön tömörültek és minden közösséget megtagadtak a párt középpont­jával. Sztrájkolnak a cseh kommunisták Bécs, dec. 14. Prágával még min­dég nincs telefonösszeköttetés. A cseh lapok hirei szerint a felfordu­lás egyre növekszik és ma már Csehországnak csaknem minden na­gyobb városában proklamálták az általános sztrájkot. Prágában és Brünnben csak részleges a sztrájk. A szociálisták békéltető kísérletei meghiúsultak a kommunistákkal szemben. Rab Ákos alezredest felmentették Budapest, dec. 14. A hadosztály­bíróságon Rab Ákos alezredes pőré­ben felmentő Ítéletet hirdettek ma ki, minthogy bebizonyosodott, hogy Rab alezredes a vörös hadseregben min­den erejével a nemzet és a haza érdekét szolgálta. Terhelő vallomások Babarczy ellen Budapest, dec. 14. Báró Babarczy bűnügyének főtárgyalása során ma a tanúkihallgatások folytatódtak. A tanuk csaknem kivétel nélkül báró Babarczy ellen vallottak. Holnap hangzanak el a perbeszédek s az ítélet kihirdetésére is valószínűleg holnap kerül a sor. D'Annunzió meg akarja buktatni Giolittit Róma, dec. 14. D'Annunzió min­den eszközzel azon fáradozik, hogy Giolittit megbuktassa. Végső célja a rapallói egyezmény revíziójának ki­erőszakolása, amelynek során Fiumét az olaszok által akarja annektáltatni. Cork pusztulása Dublin, dec. 14. Cork városának több részét felgyújtották az angol rendőrök s amint ismeretes, a tüz oltását megakadályozták, ugy, hogy a város csaknem teljesen elpusz­tult. Leégtek az összes corki nagy­kereskedők házai, a középületek (a városháza is) és sok más épület­tömb. A teljesen elhamvadt épüle­tek száma háromszáz és a tüz ál­tal okozott kár meghaladja a hét milliárd fontot.

Next

/
Thumbnails
Contents