Körösvidék, 1920 (1. évfolyam) szeptember-december • 126-226. szám

1920-12-14 / 212. szám

2 Körös vidék Békéscsaba, 1920. december 300. Badicsék el akarnak szabadni Belgrádiéi Belgrád, dec. 13. Amint ismeretes, a jugoszláv kormány tárgyalásokat kezdett az uj választások megtörténte után a horvát parasztpárt vezető egyéniségeivel, akik mögött igen hatalmas erő áll. A tárgyalások még nem vezettek semmi eredményre, mert a Radicspárt hajthatatlan. Zágrábban egymást érik az igen népes és nem egyszer tüntetésszerü politikai gyűlések, melyek résztvevői valamennyien Horvátországnak Belgrádtól való függetlenitését követelik. Szünetel i MÁV személyforgalma Budapest, dec. 13. Hivatalosan jelentik, hogy a karácsonyi és újévi munkaszünet miatt, melyet a szénbányák is megtartanak, előreláthatólag december 23-tól 27-ig és december 31-től január 4-ig a MÁV személyforgalma minden viszonylatban szünetelni fog. Itt emiitjük meg, hogy a MAV igazgatóságának közlése szerint a borszállítást december 14., 15. és 16-ikára teljesen beszüntették. Nikita győzött Montenegróban Bécs, dec. 13. Laibachból jelentik a beldrádi kormány ellenkező állításai ellenére, a montenegrói választások Véres összeütközések között folytak le. Ennek dacára Nikita hivei a mandátumoknak több mint felét elhódították. A prágai események Bécs, dec. 13. Prágában megismétlődtek a véres összeütközések, csak valamivel kisebb arányokban. Igy is sok ember megsebesült. A kommunisták sztrájkmozgalma csak részben járt sikerrel. A „Pravo Lidu" azt irja, hogy a kommunisták a polgárháború felidézésével tönkre teszik a köztársaságot és felhívja a munkásságot, hogy nyugodt magatartásával akadályozza meg a további vérontást. Interpellációk az ir kérdésről az angol alsóházban London, dec. 13. Az ir kérdés még mindig megoldatlanul nehezedik Angliára. A kormány nem tett lényegesebb engesztelő lépéseket a sinnfeinokkal szemben, igy a hangulat még egyre fenyegető. Az alsóházban ma több interpelláció hangzott el, melyek mind a békés megoldást sürgették. Gseh-Orosz titkos katonai konvenció Bécs, nov. 13. Előkelő diplomáciai forrásból közlik, hogy az orosz ellenforradalmi szervezeteknek sikerült megszerezni annak a titkos katonai konvenciónak az okmányát, amit Kramars kötött a csehek nevében a bolsevista Oroszországgal, Lengyelország ellen. Az okmányt már el is juttatták az ententehoz, ahol az mély hgnyomást keltett. Különösen a francia kormányt érintette kínosan, az ügy és ennek tulajdonitható, a csehek elleni bizalmatlanság erős megnövekedése. Ausztria helyzete tarthatatlan Az osztrák külügyminiszter kérelme az antanthatalmakhoz Bécs, december 13. Ausztriában a konszolidáció érdekében a keresztényszocialisták fejtenek ki legnagyobb munkásságot. Legújabban (főként az elnökválasztási küzdelmek óta) a nagynémetek is minden erejükkel hozzájuk csatlakoztak. A rendes közállapotok megteremtését azonban mindennél veszedelmesebben hátráltatja az élelmiszerhiány, amely főként Bécsben állandóan izzásban tartja az elégedetlenséget. Tegnapig a helyzet annyira súlyosbodott, hogy a kormány már csaknem teljesen reményét vesztette. A külügyminiszter az osztrák kormány nevében kérelemmel fordult minden antantállamhoz, mélyben kifejti, hogy Ausztria helyzete a jelenlegi viszonyai szerint tarthatatlan és előre nem látható következményekkél járhatna, ha nem sietnének azonnal támogatására. Az antanthatalmak -már is foglalkoztak az osztrákok kérelmével és Bécsben a legmesszebbmenő támogatásra számítanak. Felvidéken Irta: S. J. (Folytatás.) Adóterhek. Mire, mire nem, elég az hozzá, hogy a cseh köztársaságnak rengeteg pénzre lehet szüksége. Az adóknak olyan sokfélesége van ottan, hogy a pénzügyi tisztviselők maguk mondják, hogy az adók tömkelegében ők is gyakran eltévednek. Hitelt érdemlő ember, egy kassai magyar kereskedő mondta nekem, hogy nem kevesebb, mint 47-féle adót ismer. Az adók sokféleségéhez képest az adótárgyak is sokfélék és pedig nem fényűzési cikkek, hanem oly fontos, nélkülözhetetlen élelmicikkek is mint a liszt. Ennek kilogrammja után szeptember hó 1-től visszamenőleg három K adót vetettek ki minden fogyasztóra. Mivel pedig ott még mindig érvényben van a jegyrendszer, a hatóságoknak módjukban van megállapítani, ki mennyi lisztet fogyasztott. Sajátságos módját eszelték ki a házbéradó felemelésének és nem is kismértékű felemelésének. Elrendelték, hogy minden lakó 100 százalékkal több házbért fizessen. Még hagyján, ha a felemelt házbért, vagy legalább nagyobb részét a háztulajdonos kapná. De nem! A 100 százalékos többletnek 80 százaléka az állami pénztárba fizetendő be és csak 20 százaléka illeti a háztulajdonost. Mostanában beszéltek ott arról, hogy az ablakok után is adót vetnek majd ki éspedig a nagyobb utcákra nyilók után 20 K-t, a kisebb utcákra nyilók után 10 K-át ablakonkint. Az iskolák. Sürgős dolguk volt a cseheknek az iskolák elcsehesitése és eltótositása. Olyan égetően szükségesnek tartották ezt, hogy csak nagyon sok utánjárással sikerült pl. azt kieszközölni Prágában, hogy a kollégiumi főgimnáziumban minden átmenet nélkül el ne törüljék a magyar nyelvű tanítást. Mennyire mohón kívánták szándékukat végrehajtani, azt jellemzően példázza a hírhedt Stefanik mondása, aki kijelentette a pedagógusok előtt (persze németül, habár magyarul jól tud): „Vegyék tudomásul az urak, hogy mi itt mindent elmagyartalanitunk és mindent eitótositunk!" Az eltótositásban aztán annyira mentek, hogy a sárosmegyei magyarságot egyszerűen elsikkasztották, persze papiroson. Statisztikailag kimutatták, hogy Sárosinegyében egy lélek nem sok, de annyi sincsen magyar, mert aki magyarnak vallja magát, az nem más, mint elmagyarosodott tót. Nesze neked, hires sárosi dzsentri, nesze nektek, odaszakadt vérbeli magyarok! Ennél a hamis okoskodásnál fogva magyar iskolát nem is tűrnek meg, de ezzel az erőszakfos eljárásukkal is, mint sok mással, maguk ellen zúdítják a tót nép haragját. Nem egy helyen hallottam, hogy a tót szülőket hatósági intézkedésekkel kellett kényszeríteni, hogy gyermekeiket beírassák az iskolába. A cseh tanításnak igy is nagyon kevés foganatja van, mert a gyermekek nem akarnak csehül tanulni. Hiába igyekeznek bennük a csehek maguk iránt szimpátiát, ragaszkodást kelteni, már a kisgyermekek közt is süket fülekre találnak. A tót himnusz. Az evangelikus főgimnázium növendékei példásan viselkedtek és lélekből, gyönyörűen énekeltek meghalt tanáruk temetésén. Kapja magát az intézetnek egyik tót tanára, megdicséri és egyúttal megkéri őket, hogy majd az október 28-iki cseh nemzeti ünnepen is olyan szépen énekeljenek. Elérkezik a nagy ünnep napja, a szent pillanat, feláll egy cseh tanár, megkezdi a „Hej Slováci"-t és el is énekli a nagy sokaságban egyedül. Egy sem akadt a fiuk közt, aki csak egy hangot is kibocsátott volna száján. Ellenben a magyar himnuszt az első, parányi biztatásra tele szivvel, tele torokkal énekelnék — mondta nekem valaki, aki jól ismeri a fiuk lelke mélyén rejtőző indulatokat — de az okosság parancsolja, hogy ennek elejét vegyék, mert — nem szabad. Tőzsde. Valuták: Lei 780—785, Márka 808 -823, Fonf 2080—2085, fr. Frank 3400—3450, Sv. Frank 9000—9200, Dollár 580—583, Napoleon 1700-720, Lira 2000—2050, Rubel 324—317, Sokol 682—692, Kor. Dinár 1490— 1430, Fr. Dinár 1415—1400, Léva 640—680, Jugoszláv 150—160, Arany 1730—1725, bécsi kifizetés 96—101. Lengyel márka 110—115, Zürichben a magyar koronát 1 30-al jegyezték. Devizák: Amsterdam 5176—5180, Német 830—850, Olasz 2070—2130, Prága 680—700, Sveici 7600—8300, Bécsi kifizetés 98—102, Koppenhága 7300—8350, Stokholm 9800—11000, Krisztiánia 7300—8350, Szokol 3800 —3907, Szófia 520, Zágráb 360 —390, Bukarest 820—830, Newyork 638, Varsó 115. Csonka Magyarország — nem ország, Az integritás és a belső rend Teljes két éve már, hogy a háborút befejeztük és a hosszú két év alatt belső viszonyaink, gazdasági életünk és megélhetésünk nem hogy javult volna, hanem rosszabbodott. Az ország politikai helyzete rosszabb ma, mint volt bármikor a háború és a háború elvesztésének tudatában eltöltött utolsó hónapok alatt. Nem szorul bizonyításra, hogy valamely ország ugy kül-, mint belpolitikai helyzete gazdasági állapotától függ, hogy eredményes politikát kifelé és céltudatos berendezkedést befelé csak az adott gazdasági korlátok között és aszerint lehet csinálni. Magyarország területe, mint gazdasági egység, ezeré\*ss szerves fejlődés kijegecesedése volt, amely a maga egyöntetűségével, egy cél érdekében történt állandó együttműködésével az állami élet összes reális biztosítékait nyújtotta Nemcsak a hegyek és a vízrendszer beosztása, valamint ezeknek megfelelően az erdőségek, bányák, gyógyfürdők, városok elhelyezése és a forgalom irányai, hanem a modern kultura összes vívmányai : országutak, a kiépített hajózási utak és vasutak egyenes leszármazói voltak természetadta viszonyoknak. A gyárak elhelyezése is a gazdasági élet ilyen kifejlődése alapján ment végbe. A belföldön található nyersanyagok feldolgozása a legfőbb fogyasztási centrumok, az alföldön kiépült városok gyáraiban lörtént. Importunk mindig kedvező összhangban állt az exporttal. A megszállások ezt a gazdasági egységei felbontontották. Vasutainkból csupa vak vonalat csináltak. Vízi utainkat sem lehet kihasználnunk. Szenünk, fánk nincsen. Városainkat elrabolták. A megszállás sok milliárdnyi kárt okozott. Nyersanyagaink nincsenek. A munkanélküliség, a waggoníakók folytonos szaporodása, a rettenetes lelki állapot, amelyben a megmaradt ország lakosságának a kétharmadrésze él, a munkás- és tisztviselőnyomor: mind a régi határokat sírja vissza. Gazdasági állapotunk súlyos biiincseket rak a kezeinkre és nincs hatalom, amely azokat széttörhetné. Hogy volna tehát a kormány, az államhatalom, a politika, mely csak következménye a mindenkori gazdasági állapotnak, képes és hivatott arra, hogy a legfőbb tétel : a gazdasági élet rekonstruálása nélkül rendet, nyugalmat, megelégedést szerezzen a lakosságnak? Fizikai lehetetlenség valutát javítani, belső rendet és eredményes külpolitikát csinálni, munkát, egészséget, fejlődést teremteni, amig életünk legfontosabb kelléke : a régi határok hiányoznak. Meddő és kilátástalan nélkülök minden próbálkozás. Nincs és nem is lesz addig sem rendje, sem nyugalma, sem jóléte az országnak — de : egész Európának sem! —• amig a normális élet régi alapfeltételét, területünk egységét vissza nem kaptuk. Kerekes v. alezredest elitélték Budapest, dec. 13. Kerekes József vezérkari alezredest, aki a kommün alatt a proletárparancsnokképzőt a Ludovikában megszervezte, rangfosztásra, a hadseregből való elbocsátásra, rendjeleinek elvesztésére es a 11 havi vizsgálati fogságon kivül még 3 havi fogságra ítélte. Kerekes fellebbezett.