Körösvidék, 1920 (1. évfolyam) szeptember-december • 126-226. szám

1920-12-07 / 207. szám

Békéscsaba, 1920. december 7. Csütörtök /. évfolyam 225

. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békéscsabán, Szent István-tér 18. szám A szerkesztőség telefon száma: 60 Független keresztény politikai napilap Előfizetési árak: Egy hóra 25 K, negyedévre 70 K, félévre 130 K. Egyes szám ára 1 korona 50 fillér Teleki lesz az uj miniszterelnök 7 Ujabb kihallgatások a kormányzónál Budapest, dec. 7. A kormányválsággal kapcsolatos kormányzói kihallgatások sorát tegnap Andrássy Gyula és Apponyi Albert kihallgatása rekesztette be. Az eddigi jelek szerint valószínűleg továbbra is Teleki Pál grófot fogja miniszterelnökké dezignálni a kormányzó. A kihallgatásokon megjelent vezérek kifejtették, hogy milyen sorrendben kívánják a királykérdés napiredre tűzését. Gazdasági kérdéseken kivül szóba került három minisztérium (kisgazda, nemzetiségi és népjóléti) megszüntetése is. Szó van arról, hogy a pénzügyminiszter továbbra is megmarad székében, ellenben valószínűnek látszik Csáky külügyminiszter feftétlen távozása. Legnagyobb akadály a válság elosztásában a kormányzópárt kebelében támadt több súlyos ellentét. Ma délután Sokoröpátkai Szabó háromnegyedórás audencián volt. Utána ismét Telekit hallgatta ki a kormányzó. A kormányválság megoldása most már csakis azon múlik, hogy Teleki elvállalhatja-e a kabinetalakitást. Amennyiben vállalja, feltétlenül ő lesz az uj miniszterelnök. Teleki e kérdésben attól teszi függővé elhatározását, hogy sikerül-e a kormányzópárt kebelében lévő ellentéteket elsimítania. Rz ellentétek nemcsak alkotmányjogi kérdésekben merültek fel, hanem különösen súlyos természetűek a rekvirálás kérdésében is. Gömbös Gyula nyilatkozata a politikai helyzetről Miért volt szükséges a béhe ratifikációja? - Kik lehetnek a mi szövetségeseink 7 fl királykérdés — Hell-e félnünk az orosz'bolsevizmustól? Abból az alkalomból, hog^ Gömbös Gyula nemzetgyűlési képviselő, a MOVE elnöke körünkben járt, felkerestük a nagynevű és széles látókörű politikust, kérve őt, nyilatkozzon azokban az ügyekben, melyek különösképen érdeklik a nagyközönséget. őméltósága lekötelező szívességgel fogadott s a Körösvidék olvasói számára az alábbi nagyon érdekes és nagyjelentőségű kijelentéseket tette. A béke becikkelyezés e „Ratifikációra szükség volt, mert az erőviszonyok mérlegelése ezt eredményezte. Az entente teljes egészében (nagy és kis entente) egy blokkot jelent a ratifikáció kérdésében s igy ha ellentálltunk volna, az egész ententével álltunk volna szembe. Hangsúlyozni kivánom, hogy a béke becikkelyezése nem jelent megalkuvást. Külpolitika A ratifikációval kapcsolatban számítunk a forgalom megnyitására, kiküldheti ük követeinket, konzulainkat s ezzel magunk juthatunk abba a helyzetbe, hogy Magyarországról az egész világot informáljuk s a való helyzetet feltárjuk, mert eddig ez informálást kizárólag az internacionálisan megszervezett zsidóság végezte a mi kárunkra. Hogy melyik állammal fogunk szorosabb viszonyba kerülni, azt ma nem lehet megállapítani. De világos, hogy jövő céljainkat szemelőtt tartva, a közvetlen szomszédaink és viszont azoknak szomszédai lesznek azok, akik külpolitikai kalkulációnkban tekintetbe jönnek. A távoleső nagyhatalmak (Anglia, Amerika, Franciaország) barátsága inkább platonikus jellegű. .Jó, ha biztosítva van, de nem nagy baj, ha nincs." Belpolitika „Belpolitikánkhoz az a megjegyzésem, hogy ez teljesen a külpolitikai célokhoz alkalmazkodjon. Legfontosabb feladatok közé sorozom a szociális békét biztosító törvények alkotását, melyek közül a legfontosabbat, a földbirtokreformot a nemzetgyűlés már meghozott. Azt hiszem, a Ház legközelebb már ipartörvényekkel is fog foglalkozni, melyek az ipari munkásságot védik a tökével szemben, természetesen anélkül, hogy a gazdásági fejlődést megakasztanók. A két legfontosabb alkotmányozó, a nemzetgyűlés hatáskörébe tartozó kérdés az alkotmányjogi és választójogi probléma. A királykértlés Mint ismeretes, a magyar nép zöme önálló és független nemzeti királyság mellett van. Ezt vallja a nemzetgyűlés túlnyomó többsége is. Anélkül, hogy a király személyének kérdésével már most foglalkoznánk, a kormányzópárt többsége határozottan állást foglalt e kérdésben és a pragmatica sanctiot megszűntnek tekinti. Nyílt titok az is, hogy az u. n. szabad ktrályválasztók uralják jelenleg a helyzetet. A Kovács J. Istvánféle ivet tudvalevően 204 képviselő közül körülbelül 110 irta eddig alá. Ezek az u. n. szabadkirályválasztók — amint előbb is emiitettem — a király személyének kérdését nem tartják aktuálisnak ; hívei a jelenlegi helyzetnek. A nép szuverenitási jogát szemelőtt tartva kívánják: az alkotmány megváltoztatását, a kétkamarás rendszer életbeléptetését s a többségnek a királyság kérdésében is döntési jog bizsitását. Bár a magyar nemzetnek szuverén joga és teljesen belügye a király személye kérdésének elintézése, jelenlegi erőviszonyainkra való tekintettel mégis respektálni kell az entente azon kívánságát, mely szerint IV. Károly nem jöhet vissza Magyarország trónjára. Ebből kifolyólag — mert teljes szuverénitással akarunk dönteni e kérdés fölött — a szabad király választók számára, szemben a puccsistákkal, csak az lehet a helyes kiút, melyet mindig vallottunk: a jelenlegi kormányrendszer mellett kitartani, a királyt akkor választani, amikor annak ideje elérkezett. E kérdést fel kellett vetnünk a párt keretein belül, mert az utóbbi időkben a nemzetgyűlés nyugalmát e kérdés tisztázatlan volta fu.öslegesen zavarta s mert akartuk, hogy a nép tisztán lássa, hogy az ő akaratát kívánjuk érvényesíteni." Az orosz kérdés Azon megjegyzésünkre, hogy a nagyközönséget állandóan nyugtalanítják az Oroszországban legutóbb lefolyt események, Gömbös Gyula a következőket mondta: „Az orosz kérdést illetőleg az a felfogásom, hogy az orosz ellenforradalom azért nem jutott diadalra, mert az entente nagyhatalmak e kérdést ne;n tették őszintén magukévá. Félnek u. i. a nagy orosz nemzet nemzeti rekonstrukciójától s félnek attól, hogy a rekonstruált orosz nemzet segitő kezet nyújt a porbasujtott Németországnak s épp ezért inkább tovább játszanak a tűzzel, a bolsevizmussal. A Kárpátok és a Visztula vonala mindenesetre az a határ, ameddig a bolsevizmus terjedhet. Mi magyarok és lengyelek minden küriilmények közt fegyverbarátok leszünk a viiágot bontó ideák leküzdésére. Miután az orosz hadsereg nem rendelkezik a modern technika minden vívmányával, legalább nem állandóan, ha jól előkészülünk, mint a lengyeleknek Varsó alatt, nekünk is sikerülni fog bármilyen rohammal szemben helytállanunk." A nagyon értékes nyilatkozatot a fentiekben igyekeztünk szórói-szóra ugy leközölni, ahogyan azt Gömbös Gyula előttünk megtette, aki nagyon megtisztelő érdeklődéssel viseltetett a „Körösvidék" iránt. 9 Felvidéken Irta: S. J. Valamikor, nem is olyan régen, még harmadfél évvel ezelőtt is, oly könnyű szivvel, oly gondtalanul ültem vonatra, ha Eperjesre akartam menni, mint mikor az ember egyik testvérétől a másikhoz készül. Újra látni a kedves, otthonias, barátságos kis várost, odon stilusu hazait, viszontlátni jó barátaimat, kedves kartársaimat, újra részesévé lenni a kulturális életnek, amely a város minden rétegét átszőtte hímes szálaival és amely Eperjest annyira kitüntette a holt szellemű alföldi városokhoz képest. Maradt-e még valami a megbecsülhetetlen emlékek közül? Van-e még valami nyoma az egykori elevenségnek? Siessünk a kérdésre megadni a feleietet: nincs. Aligha lehet találóbban jellemezni az ottani állapotokat, a lakosság lelke mélyén gyökerező fájdalmat, mint jó háziasszonyom szavaival, aki szinte sirva mondta mindjárt találkozásunk első perceiben: „Faluvá tették ezt a szép várost!" Pedig ő még nem is tartozik a nagyon tanult asszonyok közé. Ezt kiáltja beszédes némaságával a város külső képe, ezt a járókelő emberek arca, ezt a középületek és üzletek cseh feliratai. Amiben itt egykor az élet lüktetése gyökerezett, a magyar kulturát a csehek egyszerű hatalmi szóval némaságra Ítélték. A Széchenyi-kört elhallgattatták, az iskolákat eltótositották. Ma Eperjesen, a hol körülbelül 35 különböző fokú magyar iskola volt, az egy evangelikus főgimnáziumon kivül magyar tanítás egy iskolában sincsen, ott is különös kegyelemből ideiglenesen csak a hat felső osztályban, de a magyar tanítást azokban is évről-évre fokozatosan megszüntetik, ugy hogy hat év múlva Eperjesnek egy iskolájában sem hangzana magyar szó, ha — a csehek nemcsak terveznének, hanem végeznének is. De amikor a csehek a magyar kulturának, a Magyarországhoz való tartozandóságnak még az emlékeit is igyekeznek ki-