Körösvidék, 1920 (1. évfolyam) június-augusztus • 50-125. szám

1920-06-11 / 58. szám

Békéscsaba, 1920. junius 11. Péntek /. gV/ö/yg/ft 58. szám. Független keresztény politikai napilap Előfizetési árak: Egy hóra 25 K, negyedévre 70 K, félévre 130 K. Egyes szám ára 1 korona 50 fillér magyarra az egész nemzet hittel, reménységgel tekint. Hpponyi Albertről nem is képzelhetünk mást, mint azt, hogy bölcs, öntudatos képviselője lesz a nemzeti és keresztény eszmének, Nemcsak hirdetni fogja azokat az elveket, amelyek nélkül az újjáépítés eredményes munkája el sem képzelhető, hanem bölcsen, távol minden túlzástól, megvalósíthatatlan szélsőségtől, de annál céltudatosabb, annál kitartóbb erővel fog dolgozni az uj Magyarország felépítésén. El sem tudjuk képzelni, hogy ő mást akarjon, mint nemzeti és keresztény Magyarországot, melyben diadalmaskodjon a magyar nemzeti gondolat a kormányzat egész vonalán s amelyet áthasson a tiszta erkölcsű, nemes vallásossága, minden gyűlölettől ment, de a krisztusi etikát annál szívósabban védő és megvalósító keresztény eszme. Ilyen kormányt várunk és remélünk. %en kormányt vár az egész nemzet. Mert már belefáradtunk a forradalmak zűrzavarába, az ideget pusztító izgalmakba. Nyugalmat, békét, tökéletes belső rendet áhítozunk, hogy a normális viszonyok csendjében teljes erővel küzdhessünk a jobb jövőért, a keresztény, nemzeti Magyarországért, hogy egész hitünkkel, minden lelkesedésünkkel dolgozhassunk régi, ezeréves határaink visszaszerzésén. T\zt az uj kormányt, mely ezzel a céllal jön, mely ezt a munkát becsületes őszinteséggel, vasszorgalommal, sziklaszilárd akarattal munkálja, azt a becsületes, magyar, keresztény kormányt egy emberként fogja támogatni ennek a gyalázatba jutott, de hitében, reménységében el nem csüggedt nemzetnek minden derék polgára. A zsidokfcfdes a nemzetgyülesen. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békéscsabán, Szent István-téí 18. szám A szerkesztőség telefon száma : 60 Kormányválság előtt áll újra Magyarország. Hgyonzafclatott, széttépett, a megpróbáltatások özöne alatt gyötrődő nemzetünk ügyeinek intézését újra más kezek ragadják magukhoz, hogy uj szellemet, uj erőt vigyenek bele közéletünkbe, bennünk pedig uj reménységet ébresszenek a szebb jövő iránt. Mindig megrázkódtatással jár egy állam életében a kormányválság, mert többékjsvésbbé kizökkenti a rendes, nyugodt kerékvágásból az alkotó munkát. Épen ezért sohasem kívánatos, hogy változzék a vezető körök tábora. A legideálisabb volna, ha szakadatlanul folyhatna egy irányelvü, derék kormány áldásos működése. Természetesen ez csak akkor volna elérhető, ha csupa ideális, hatalmas szellemi erejű, nagyon jóindulatu s a kor kívánalmait min^ dig megértő férfiak biztos keze, tiszta agya vezetné közügyeinket. De ez elképzelhetetlen. Boldogok lehetnénk, ha legalább 8—10 esztenáeig láthatnánk közmegelégedésre országunk élén egy nemes, jó kormányt. Fájdalom, nem ezt tapasztaljuk. Épen tzekben a legsúlyosabb, legválságosabb időkben látunk leggyorsabban felemelkedni, meg újra lebukni neveket, embereket, akiknek a rövid szereplése alig egyéb, mint kísérletezés ott, ahol pedig kiváltképen a mai időkben nagyon is komoly munkára volna szükség. Most is újra bukik a kormány. Sajnálnunk kell-e a távozókat ? Ha a minisztérium bemutatta volna tetterejét, működési energiáját, ha valami nagy tervek, szebb j&vővel biztató eszmék képviselőit láttuk volna soraikban, ha — főként — akaratot, nagy tehetséget, erőt és meghátrálást nem ismerő alkotó készséget árultak volna el, akkor valóban tragikusnak mondanánk ezt az ujabb zökkenést, amely nemzetünk már évek óta nagyon göröngyös uton döcögő szekerét éri. H régieket azonban nincs mit sajnálnunk- Nem mondjuk, hogy nem volt bennük jóakarat, nemes szándék, hiszen nagyszerű elveket hiráettek, de nem láttuk sehol az erőt, melytől a nemes tervek megválósitását bizton várhattuk volna. Keserűen tapasztaltuk, hogy az ország nagy, egyetemes érdekeinek határozott, energikus megoldása helyett kicsinyeskedtek, személyeskedtek s még a maguk legszűkebb körében sem tudták megteremteni azt a harmóniát, amely nélkül alkotó munka el sem képzelhető. Nem sajnáljuk a régiek távozását, mert az ujak élére a központi hírek szerint olyan férfiú áll, akire, mint régi politikusra, hatalmas tudásu egyéniségre, izzó lelkű, bölcs Budapest, junius 10. Rakovszky István elnök megnyitója után napirend előtt Róbert Emil interpellál és indítványt nyújt be az országos gazdasági tanácsok létesítése tárgyában. Ma még nincs meg az összefüggés a gazdasági szervezetek között. Ezért kellenének a tanácsok. A nemzetgyűlés az indítványt elfogadta és annak tárgyalását e hó 12-én kezdi meg. Ezután Ereky Károly, a zsidókérdés megoldásáról beszélt. A kormánynak azért kell mennie, mondta, mert nem tudta képviselni a teljes keresztény irányzatot. A zsidók 40 év alatt ugy beleették magukat az ország testébe, hogy ma a földbirtokok kétharmad része, a kisgazdák 90 százaléka és a sajtó szinte teljesen zsidó. A háború alatt 50 ezer zsidógyerek ült a központokban. A zsidópékek ma több hitelt kapnak, mint a keresztények,--ezért ezek nem is nyitják fel üzleteiket. Sándor Pál: Nem kell mindent a zsidókra kenni! Bárczy István: Megint a zsidók! Ereky: Bizonyosak. A zsidó mindent kisajátított magának. R szénbizottságokba möst 75 százalék zsidót választottak be. Ugy történik télen majd a fűtés, ahogy a nagybankok akarják. Bárczy: Mindenkinek egyformán kell fűteni! Ereky: Ha itt megj foznak két zsidót Amerikában már magyar pogromról beszélnek. R magyar helyzetnek a külföld előtt való ismertetésére valóságos irodák létesültek. Látjuk aztán, hogy a gyáva, bőrét féltő faj hogyan informálja a külföldet. R zsidók borítottak itt fel mindent. Budapest, junius 10. Haller István közoktatásügyi miniszter, a keresztény nemzeti egyesülés pártjának elnöke nyilatkozott azokról a körülményekről, melyek elkerülhetetlenné tették a kormányzó pártoknak (a ker. n. egyes. — és a kisgazdapártnak) szövetkezését. Elmondta, hogy a vidéket állandóan izgalomban tartja két sajnálatos körülmény. Akik a vidéken jártak az utóbbi időkben, tapasztalták, hogy lépten-nyomon brutalitásokat és eléggé el nem ítélhető eröszakosBárczy: Dehogy a zsidók! Ereky: Statárium ide nem elég. Ne a negyvenkilós zsidók csinálják a sajtót! Amig a románok bejöttek ide, antiszemiták voltak, később a zsidók megfőzték és lepénzelték őket. Sándor Pál is azok közé tartozik, kik oly jóban voltak a románokkal! (Éljenzés, taps: igaz, ugy van!) Indítványt terjeszt be, melyben a zsidókérdés letárgyalását kéri. A nemzetgyűlés az indítványt elfogadta. Szünet után a Ház a közalkalmazottakról szóló törvényjavaslat tárgyalására tér át. A nemzetgyűlés utasítani fogja a kormányt, hogy kontingálja az államtitkárok és miniszteri tanácsosok számát. Pallavicini őrgróf szólal fel és Rupert Rezső tegnapi beszédével foglatkozik.. Rupert azt mondta, hogy a keresztény nagybirtokosok épp oly kapzsiak, mint a zsidók. Pallavicini izgatásnak minősiti Rupert szavait. Pflieqer Miklós: Nem kell grófi uralom! Pallavicini: Miért jönnek a kisgazdák közé olyanok, kiknek a földhöz semmi közük. Rakovszky: Én tegnap végighallgattam Rupert beszédét, de nem találok benne semmit, amit izgatásnak lehetne nevezni. Korányi a pénzügyi helyzetről beszált a tisztviselők pénzbeli segítésével kapcsolatban. Ezután az ülést bezárták. Legközelebbi ülés ma délelőtt lesz. ságokat követnek el felelőtlen emberek, rendesen katonaruhába öltözött egyének, akik céltudatosan fordítják viselkedésükkel a közönség hangulatát a hadsereg ellen. A másik izgató körülmény az, hogy a demokratikus politikai irányt képviselő két párt aláásására egyesek erős arisztokratikus és feudális agitácíót fejtenek ki. A két demokratikus kormányzó párt felismerve a veszé'jt, mely létét fenyegeti, elhatározta, hogy minden támadással A kormanyzópartok szövetsége.