Körösvidék, 1920 (1. évfolyam) június-augusztus • 50-125. szám

1920-08-14 / 112. szám

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békéscsabán, Szent István-tér 13. szám A szerkesztőség telefon száma: 60 Független keresztény politikai napilap Előfizetési árak: Egy hóra 25 K, negyedévre 70 K, félévre 130 K. Egyes szám ára 1 korona 50 fillér Világosság az orosz kérdésben Irta: Farkas István A Körösvidék az ország összes lapjai közül elsőnek fedte fel a ke­leti titkot és első volt, mely meg­mondta, hogy a Kelet uj csodája nem vörös rém, hanem egy xerxesi felvonulás a Nyugat ellen. Azóta a magyar külpolitikai életben ez az eszme uralkodik és a nép, mely már előre rémeket látott, megnyugodott az orosz kérdésnek ilyetén beállítá­sában. Ma abba a szerencsés helyzetbe kerültem, hogy a kérdésre vonatko­zólag olyan magasrangu egyénekkel tárgyalhattam, kiknek személye, leg­utóbbi külföldi szereplése föltétlenül biztos garancia és igazolás arra, amit a Körösvidék hasábjain már régebben megállapítottam. A lengyelek a központi hatalmak által kiküzdött és az entente altal nagylelkűen odaadományozott újjá­születés után fényes egyenruháju, délceg és vitéz hadsereget állítottak fel, melylyel könnyen foglaltak el az oroszoktól háromszor akkora terüle­tet, mint a mekkora maga Orosz-Len­gyelország volt. Azt hitte akkor egész Európa, hogy a bolsevizmus és a vesztett háború végleg legyőzte az oroszokat. Azonban történnek napjainkban is csodák. Azt látjuk, hogy az évekig tartó vörös uralomtól pusztuló, teljesen elzárt, az Európában és Ázsiában egyaránt diadalmaskodó ántánttól halálra keresett és kínzott Oroszor­szág hatalmas, jól felszerelt, fegyel­mezett és kitűnően vezetett hadsere­get küld harcba, mely északon már a német határon áll, délen oláhországig szorította vissza az ellenséget, átlag 150 kilométerrel tolta előre magát és elkülönítve a lengyel ellentállást, Varsó alá érkezett. Bresztlitovszk, Bródy elesett és maholnap Lemberg is erre a sorsra jut. Itt emberfeletti munkának kellett végbemennie és hogy az orosz had­sereg ezt a sikert elérje, tömeges német szellemi segítségnek keltett közreműködnie. A hadmüveletek szak­szerű külső és belső vezetése oly el­sőrangú stratégákra és diplomatákra enged következtetni, mint amilyenék a háborúkban mindenkor és minde­nütt egyedül a németek voltak. A helyes külpolitika szenzációja a japá­nokkal való együttműködés és az ukránok sakkbantartása. Azzal, hogy . az oroszok a német határt Danzig­nál elérték, megteremtették a köz­vetlen árukicserélhetőségi viszonyt. Délen Besszarábia és Bukovina ha­tárán állanak az oroszok, de nem lépik át a határt addig, mig a len­gyelekkei nem végeztek. Ezt a had­müveleii sikert ugyancsak a néme­tek javára lehet elkönyvelni. Legfontosabb harcvonalnak a len­gyel határt választották és erejüket itt is szerencsésen tagozva, a főerőt a Polesje—Pripja-mocsarak—varsói szakaszára vetették. És ez a tagozó­dás mindenképp a német határ mi­előbbi elérését célozta. A kisebb erő­vel a mellékesnek látszó lembergi vonalat támadták. Mindkét szakaszon sikeresek voltak a harcok. A régi orosz területek újból Oroszországéi lettek és a lengyeleknek békét kel­lett kérniök. Hogy ez az orosz hadsereg bol­seviki-e vagy nacionalista,' erről po­zitívumokat csak most tudtunk meg. Az óriási orosz néptömeg minden­esetre csak nemzeti eszmékkel moz­gathatóegységesen. Kétségtelen azon­ban, hogy a nemzeti jelszavakkal (területi integritás védelme stb.) moz­gósított tömegekben egyes vezetők, csapatok, esetleg nagyobb kötelékek a bolsevizmus fanatikusai, de ezek oly elenyésző számban vannak jelen, hogy számításba egyáltalában nem vehetők. Végtelenül fontos azonban, hogy a hadsereg tele van németek­kel, különösen a vezetést a németek teljesen kisajátították maguknak, tény pedig az, hogy a tömegekben bámu­latosan fejlődött ki az állam iránt érzett hűség, hazaszeretet, önfelál­dozás és tervszerű működés érzete. Az irányvonal nagyjában ez: a né­metek Oroszországban befolyást akarnak szerezni és ezáltal uralni fogják az orosz kereskedelmi piacot.. Meg fogják törni az oroszok kárára talán érdemtelenül nagyranőtt Len­gyelországot, melynek az oroszok ántánt parancsra, akár mi Erdélyt, fogcsikorgatva engedtek át értékes és óriási területeket, melyekkel né­pességüknek javát és bányáiknak óriási százalékát vesztették el. Most pedig térjünk át a minket magyarokat érdeklő pontokra. Mihelyt az oroszok a lengyelekkel végeztek, oláhországra kerül a sor. A móc istenitélet a jövő hónap derekáig okvetlenül lesújt és ott elsősorban Besszarábiának az uk­rán szovjetköztársaság részére való visszaszerzése lesz a főcél. Az oláh hadsereg (?) az oroszokat még kevésbé tudja feltartóztatni, kü­lönösen ha egyidőben nyugat fe­lől is védenie kell magát, mert az oláh nemzeti lelkesedés ma már nulla. Wrangel tábornok krimi offenzí­vája sikerének titka az, hogy az oroszoknak a déli harctér egyelőre teljesen mellékes és ott az ántánt beavatkozás is teljesen szétfoszlik az óriási területéken. Hogy pedig nagyoláhia a bekövetkezendő táma­dás súlya alatt összeroppanik-e, nem tudhatjuk, de erősen sejtjük. Ha oláhország előre lemondana Besszarábiáról, esetleg megerősít­hetné magát Magyarország felé és még egy ideig talán védeni tudná Erdélyt. Külpolitikánkn ak oláhországgal, Csehországgal szemben már most kellene erős nyomással területi en­gedményeket kicsikarni és Bulgáriá­val a közös ellenség (oláhország) ellen érdekközösségre lépnie. Vég­következtetés tehát, hogy az orosz hadsereg sikere, — egyelőre mind­egy: bolseviki-e az a hadsereg vagy nem — reánk nézve végtelenül hasz­nos és az entente béketákohnányát ugyancsak ropogtatja. Bátran el­mondhatjuk, hogy az egész offen­zíva a franciáknak és angoloknak szól és ezzel magyarázható ennek a két országnak hatalmas és titkos katonai készülődése. íme: igy harcol a német a tőle ellopott területekért. Tanulhatunk tőlük és akkor látjuk majd, hogy mi is az az igazi hazaszeretet. Mert ma még Magyarországon ezt na­gyon kevés ember tudja. Tanuljunk, lássunk és okuljunk: ez a mai kor irányelve. A iengyeiek&t sorsukra bízták Az ántánt nem segíti őket. — Francia-angol mozgósítás ? — Lloyd George beszéde. Lloyd George, napok óta bejelentett beszédét tegnap mondta el az angol alsóházban. A beszéd tárgya a lengyel kérdés volt. A széleslátó­körü politikus kijelentette, hog., Lengyelországot sorsára kell biz ni és az oroszok ellen gazdasági blokádot kell elrendelni. A szövet­ségesek nincsenek abban a helyzetben, hogy jelen­leg csapatokat nélkülözhetnének. Az antant Lengyelországot nem segítheti emberi erővel azért sem, mert Németország útját állja minden ilyen mozgalomnak. Asquit ellenezte Lloyd George javaslatát és hangoztatva azt, hogy Lengyelország függetlenségére a világ béke érdekében szükség van, kö­vetelte, hogy a szövetségesek azonnal indítsanak csapatokat a lengyel frontra. A furcsa helyzetet megvilágítja a Grázer Tagespost egyik legutóbbi száma, mely megirja, hogy a francia-angol mozgósítás küszöbön áll és a ka­tonai mozgolódás Németországban is észlelhető. Ez lehet a tényleges oka annak, hogy a szövetségesek nem akarják Lengyelországba küldendő haderejüket esetleg elszakítani a főerőktől. Híradások az őrtoronyból. Békéscsaba, 1920. VIII. 13. Kiutasítottak között. Az a gyönyörűséges népfaj, amely­nek palántái mint entente-missióbeli tagok háborítatlanul járnak-kelnek, flörtölnek, zsuroznak ma is kizsa­rolt hazánkban anélkül, hogy akadna elvétve legény, aki egy kis tisztes­séget oltana bele ezekbe a gaz, ronda oláh fattyakba, — a tegnap megint 59. családot tett hajlékta­lanná. kergetett világgá. Közöttük töltöttem ezeknek a nyomorultaknak egy pár órát s a szomorú beszélgetés során azt az inpressiót szereztem, hogy az er­délyi rémuralom nap-nap után el­viselhetetlenebbé teszi a magyar­ságnak ottani helyzetét. Ujabban felhagyott ugyan a keleti bocskoros francia a botozgatással, de az a megszámlálhatatlan sok piszkosság, alávalóság, amelyben testvéreinket részesiti, immár oda vitte az elke­seredett sziveket, hogy azok készek leszámolni hóhérjaikkal és pedig a közel jövőben még akkor is, .ha ennek a leszámolásnak borzalmas következményei lennének. Egy bá­nyamérnök például előadta, hogy a petrozsényi munkásokat heteken át nem fizették, s amikor azök korgó gyomorral nem akartak a föld mé­lyén a salaknak szenet termelni, beterelték, miként gulyás szokta a csordát, egy hatalmas patakba s arra kényszeritették a szegény jaj­embereket, hogy két órán keresz­tül éltessék »Romania mare-«t. Egy másik előkelő ur remegve beszélte el, hogy három hónap alatt 36 la-, kásból kergették ki, alig hogy uj kiutalt helyét elfoglalta, berendezte, délután már megjelentek a pribékek és újra lerequirálták a nagylelkűen odaadományozott istálló féle asilu­mot. Misem természetesebb, ilyen körülmények között az Erdélyben való megmaradása a magyaroknak lehetetlen. Ezért van eltelve mind... mind a leghatártalanabb gyűlölet­tel, bosszút szomjaz valamennyi és amikor csak kelet felé fordítja a tekintetét, szint változtat az arca s ökölbe szorul a két keze. Ott... arra felé neki még tarto­zása maradt vissza. Ahogy én is­merem a testvéremet, esküszöm, hogy meg is fogja fizetni a vér-adós­ságot. Meg kell hogy fizesse és vissza kell hódilsa hazáját, mert itten nincsen maradása. A -utca egyik ház­tulajdonosa például menekült lakó­ját épen ugy kinoz7a, mint odaát az oláh. Ez ellen tiltakozunk. Mert ehez a földhöz, az itt termett bú­zához s a Magyarország szivében felépített házakhoz nekünk is jus­sunk van. A székelyek vére patak­számra ömlött addig, mig a ­utcai hős őrizte a millióit. Nem a

Next

/
Thumbnails
Contents