Körösvidék, 1920 (1. évfolyam) június-augusztus • 50-125. szám

1920-07-10 / 82. szám

2 'Békéscsaba, 1920. julius 16. Pént

ek /. évfolyam 87

. szám

. Nyilatkozatot kivannak Bethlentől Budapest, julius 9. A pártok több dologról kívánnak véleménynyilvánítást gróf Bethlen Istvántól, mielőtt a miniszterelnöki széket elfoglalná. Ilyen nagyfontosságú kérdés például az, hogy hogyan vélekedik Bethlen a nagyatádi Szabó István által tervezett földbirtokreform javaslatról, milyen véleménnyel van a trón betöltése dolgában és végül hajlandó-e kabinetjében a kisgazdáknak adni a belügyi, a hadügyi és a földmivelésügyi tárcát. A kisgazdapárt miniszteri értekezlete Budapest, julius 9. A Simonyi-kormány volt kisgazdapárti miniszterei ma délelőtt fontos értekezletet tartottak, melyen nagyatádi Szabó, sokorópátkai Szabó, Rubinek, Emich és Ferdinándy Gyula vettek részt. Az értekezlet elhatározta, hogy a munkáskérdés rendezését a kisgazdapárt programmjába 2-ik pont képen veszi fel. Elhatározták azt is, hogy ha a fúzió ügyében a ma délután megtartandó közös értekezleten nem sikerül döntő megállapodásra jutni, a kisgazdapárt véglegesen elejti a fúzió kérdését. Az ellenbojkott is gyöngül Budapest, julius 9. Mióta a bojkotthoz csatlakozott államok nem ragaszkodnak a bojkott betartásához, magyar részről sem tartják be szigorúan az ellenbojkottra vonatkozó intézkedéseket. A bojkott kimondásakor 22 uszályhajót tartóztattak fel Esztergomban, melyek Jugoszláviából élelmiszert és nyersanyagot szállítottak Bécsbe. Ma reggel ugy határoztak a 22 megrakott uszályhajó sorsa fölött, hogy azok Bécsbe továbbitandók. Már elő is állították a vontató-gőzösöket, melyek az értékes szállítmányt rendeltetési helyére juttatják. Tőzsde. Valuták: Lei 370—385, Márka 437*5—455, Font 615—625, fr. Frank 1340—1360, Sv. Frank 2800—2950, Dollár 150—160, Napoleon 520—630, Líra 950—980, Rubel 260—270, Sokol 340—360, Kor. Dinár 850—860, Fr. Dinár 830—850, Léva 330—345, Jugoszláv 150—160, bécsi kifizetés 96—102." ' Devizák: Amsterdam 5500—5900 K, Német 432-5—452-5, Olasz 870—1000, Prága 350—365, Sveici 2800—2950, Bécsi kifizetés 96-5—100-5, Koppenhága 2450—2650, Stokholm 330—350, Krisztiánia 2550—2700, Szokol 3200—3500. , • iiiiiaiDBiiaiiBiiiiíiaBBaijstiaBBiii&B33 Magyar fiu éiete orosz fogságban (Levél) Irkutsk, 1919. december, Körülbelül 1 év óta nem jutnak tőlünk haza a levelek, igy kevés fogalmuk lehet az otthoniaknak ami életünkről. Egy éve, hogy asztalos műhelyt nyitottam s dolgoztam 14 emberrel, köz ben vettem annyi időt, hogy elkérgesedett ujjaimat ismét belegyakoroljam a hegedülésbe s ez szerencsém is volt, mert midőn mi magyarok a műhelyben eredményt értünk el, a fogolytáborbeli zsidók igyekeztek a vezetést magukhoz kaparitani, ami később sikerült is nekik s a tábor két részre oszlott. Egyik rész az uzsorás zsidókból, másik a kiszipolyozott munkásokból áilptt. Ez annyira elkedvetlenített, hogy felhagytam a munkával s elhatároztam kizárólag hegedűvel keresni meg kenyeremet. Előbb ketten fogtunk hozzá egy zongoristával, elég jól kerestünk, 6 hét rnulva sikerült már 12 tagu zenekart állítani össze a fogolytáborból, mely közkedveltségnek örvend ugyan, de el sem mondhatom, mennyi megalázást kell elszenvednünk, mig azt a sárdarabot megszerezzük, mit itt kenyérnek csufolnnk. Nem resteljük mi ezt, de mégis el vagyunk keseredve, hogy szolgai munkát kelt végeznünk. Hogy otthon mi lehet, nem tudjuk, de azt már kezdjük kétségbe vonni, hogy otthon szükségét éreznék annak a százezer jó magyar szivnek, mely itt szüntelenül a hazáért dobog! Kevés nemzete van a müveit Európának, mely bennünket lábbal nem taposott volna, de tűrünk, mint Krisztus tűrte a zsidók köpködését, mert célunkat el akarjuk érni, haza akarunk menni. Hogy elérjük-e ? nem tudom, mert idegeink gyalázatos állapotban vannak a folytonos munkától és töprengéstől. Én például d. e. fél 11-tói l-ig tanitom a zenekart, 1—4-ig hármasban játszom egy étteremben, 5—8-ig órákat adok, 9—12-ig a zenekarral játszom a tiszti étkezőben, azután...? alszom, ha tudok! Igy nem éhezem ugyan, de köpenyt még nem tudtam szerezni, pedig december van, jönnek a 40 fokos hidegek. Nagyon kérünk benneteket, vigyetek haza bennünket, de hamar, mert már nem bírjuk soká! Leközöltük a megható levelet, mely nagyon reálisan világítja meg azoknak sorsát, akiket a háború kegyetlenül eltépett évekre szeretteitől. Jellemző dolog, hogy még a fogságban is felidézték gálád viselkedésükkel a zsidók az ellenszenvet maguk iránt. Mig ott a közös nyomoruságban is kitört belőlük a kizsákmányolás átkos szelleme. Csak egy a vigasztaló, t. i. az, hogy jönnek haza fogjaink. A sok szenvedés után jól fog esni nekik kedveseik szeretete, mely tán' enyhíti majd hazafias fájdalmukat, amely kétségtelenül az első érzésük lesz, ha haza jönnek e letiport, szerencsétlen országba. • ••••aiiaiaiBDilRiBiaiiiBaRaBaBiiBnnB Aki a saját fiát akarta eiégetni. A kegyetlen apa bosszúja. — Összeégett gyermekek. Békéscsaba, julius 9. Csütörtökről péntekre virradó éjjel 1 óra tájban hirtelen kigyulladt Makovitzki András Kézai-utca 4. számú háza. A tüz bár nem harapódzott tovább és nagynehezen sikerült elfojtani, mégis tönkretett egy egész szobaberendezést. Az eset szenzációja az, hogy a tüzet szándékosan csinálta egy elvetemült apa, aki fiát és annak gyermekeit igy akarta eltenni láb alól. A jelzett időben ifj. Makovitzki András villanyszerelő a szobában aludt és egyszerre penetráns, fojtó füstszagra ébredt fel. Azonnal Jriugrott ágyából és látta, hogy a sötét szobában, közvetlenül ágya alatt egy nagycsomó, petróleummal átitatott kóc ég, melytől — amire meglepetéséből magához tért — meggyulladt az egész ágy ruha, sőt a rajta levő fehérnemű is. A fiatalember nagynehezen elfojtotta a ruháján a tüzet, az ajtóhoz rohant, de borzalmas meglepetésére az ajtó kívülről el volt reteszelve. Makovitzki minden erejével nekifeszült az ajtónak, melyről csakhamar lehullottak a zárak és mely egyhamar felpattant. Az ajtótól mintegy három lépésnyire atyját, Makovitzki Andrást pillantotta meg, aki hatalmas husángot emelt fel és elkiáltotta magát: Kitüzellek innen, te csirkefogó! Az öreg megtámadta a fiát, aki azonban kicsavarta a kezéből a husángot. Erre az öreg elszaladt, a fiu pedig azonnal értesítette a rendőrséget. Közben a szobában minden meggyulladt már, de a fiatalembernek mégis sikerült a tüzet elfojtani. A szobában aludtak gyermekei is, akik alaposan összeégtek. Az öreg 62 éves Makovitzki András állandóan perpatvaroskodó, összeférhetetlen ember volt, aki nem egyszer megígérte fiának, hogy családjával együtt elpusztítja. A rendőrség az öreget előzetes letartóztatásba helyezte. A gyermekeket a szomszédok ápolják, akik felkérték a rendőrséget, hogy végkép szabadítsa meg őket az öregtől, akinek ugylátszik, passziója az emberölés. Oiáh furfang Hogyan akarták mackóék becsapni az antant missziót ? — Népvándorlás Nagyszalontára Eddig is untig elegendő adat gyűlhetett öszsze keresetlenül, sőt kerülve is, mindazok számára, akik mostanáig nem voltak szerencsések megismerni az oláhok természetrajzát. Az adatok forrásai azonban egészségesek és nem apadtak még ki, tehát akarva, nem alíarva szinte magától gyűlik a rovás dicsőséges szomszédaink fejére. Az alábbi eset egyike a legérdekesebbeknek. Néhány nappal ezelőtt antant misszió érkezett Nagyszalontára. A megszálló hatóságok természetesen már korábban értesültek a nem nagy örömmel várt vendégek érkezéséről és igyekeztek „méltó" ünnepies fogadtatásról gondoskodni. Azt gondolták, hogy ugy illenék, hogy ha az antantmisszió „Nagyromániába" teszi a lábát, mindenfelé a „túlnyomó" többségben levő oláhság fogadja, díszes nemzeti viseletben. A bökkenő azonban abban volt, hogy Nagyszalontán pénzért sem volt oláh. (Annyi legalább is nem, amennyi egy deputációhoz kellett volna.) Gondolkodóba esett tehát a magas prefektura. Oláh kellett volna és oláh nem volt. Egy fél napon belül oláhot kellett teremteni Szalontára. Nem is sokáig gondolkozott a magas prefektura. Rövidesen felismerte azt, hogy a helyzet nem is olyan veszedelmes, mint amilyenek első pillanatban látszott. Ecfy rég bevált módszerhez folyamodott hirtelen, amelyet már többször alkalmaztak az e téren elég leleményes oláh hatóságok Aradon, Váradon, sőt Csabán is. Onnan teremtettek oláhot, ahol volt. Felpakoltak négy-öt faluból egy egész birkanyájra valót s behajtották Szalontára. Lett is tarka pendely, szijjas bocskor, sárga keszkenő másnapra Szalontán, amennyi még soha azelőtt. „Gyönyörűség" volt nézni. Csakhogy az ántántinissziónak feltűnt a parádés oláhság vendégies viselkedése s mielőtt egészen elhitték volna, hogy Nagyszalonta töviről-hegyire oláh város, elmentek az anyakönyvi hivatalba, ahol egy rövidke félóra alatt megállapították kézzel foghatólag Nagyszalonta sainmagyar voltát. A nemtelen eljárás annyira felbőszítette a misszió tagjait, hogy nyomban elutaztak Szalontárói. Nagyváradon ujabb meglepetés várt reájuk. A váradi magyar asszonyok és lányok pártás magyar nemzeti viseletben fogadták őket, a templomokban istentiszteletet tartottak, melyen a Himnuszt és Szózatot énekelték. Az ántántmisszió jegyzőkönyvileg számol be tapasztalatairól a legfelsőbb tanácsnak. tBimasniaBoiiflBBaiaiiiaaBaiiaiBiiaafli Az &§hagyott csatatér 1920. julius S-én reggel fél 9 órakor Irta Szikulus x Mottó: „Nyugszanak ők a hős fiak (no meg a lányok is) Duló csaták után,' Csatateret, illetve elhagyott csatateret Békéscsaba nem szép nembe tartozó rendezett vallási viszonyok között élő férfiai sokat láttak. De azért talán még sem lesz felesleges, hogy ha elmesélem a fenti dátum idejében eszközölt utamat a békéscsabai elhagyott csatatéren. Belépek a főkapun. A Sipkaszorosban, akarom mondani a ligetben minden csendes. Még a madarak sem énekelnek mint máskor. A zsold fizető asztal, melynek oldala az oláh kulturát hirdeti, az útszélen felfordítva fekszik. Zsol^fizető asztal vo t ám, de azzal a különbséggel, hogy itt maguk a csatárok fizettek zsoldot és nem megfordítva. Mindjárt jobbra keresem a csatatéri jelző táblát, amely mutatta a legrövidebb utat a MOVE csárdához. Se hire se hamva. Ballagok tovább. Minél bennebb haladok, annál több konfetti borítja a csatateret. Roppant kíváncsi voltam, hogy hizott meg az a bácsi, aki a MOVE csárdában kosztolt. De ő is megugrott, de hogy kivel, nem volt megállapítható. No nem baj, talán majd a világposta és távírda ' hivatal felvilágosítást fog adni. Lázason siettem, mivel gondoltam, hátha lesz nekem is ott vagy egy elkésett levélkém valami titkos imádómtól, mivel előző nap nem kaptam senkitől. Csalódtam. A postapalotáink csak az üres oldalai jjieredtek felém s a szép postások, kitudja, (megsúgom: sokan tudják) hol pihenik ki fáradalmaikat. Ilyen csalódás után elindultam a dodonai jósda felé, hol bájitallal kapcsolatban három lábu székeken tenyérből és kártyából jósolnak a jósnők, — hogy fejtsék rneg az én sorsomat is és jósolják meg, — minő sors vár további utamon. Egyenesen nem mehettem, mert utamat állotta a szélmalom őrsége, az az pardon, nem állotta, hanem hanyat feküdte, talán a repülőket leste, nem tudom csak valami fűrészelés felé hango-. kat hallottam, üres volt a jósda is. Megátkoztam a dodonai berkeket. A sör és virsli csáta-