Körösvidék, 1920 (1. évfolyam) június-augusztus • 50-125. szám

1920-07-10 / 82. szám

Békéscsaba, 1920. julius 10. i térre nem is voltam kíváncsi. Az már kora délután leszereplett. Mindenütt csend. A csatatér hinta lovassága és a léghintahajó raja is fáradtan húzódott meg a fák hűs árnyékában. Tovább mentem a szélmalom irányába. Megállapítottam, hogy itt dühöngött legnagyobb erővel a konfetticsata. Csak azt sajnáltam, hogy engemet oly kevés konfetti-löveg ért. Eszembe jutott és bosszantott az is, hogy a tegnap egy laikus kritizálta a szélmalmot, mondván, minek ide szélmalom, mikor nincs itt szél. Aztán én, azzal a jó kívánsággal, hogy húzza ki a két szemfogadat Békéscsaba egyedül vizsgázott fogtechnikusa, felvilágosítottam, hogy igenis, nemcsak szél, hanem szélvihar van, nem látod, hogy csapják a szelet a különböző rendű és rangú gavallérok az ,ő titkos, vagy nyilvános, ideiglenes vagy végleges imádottjaiknak ? Most itt is teljes szélcsend. Az az érdekes, hogy itt és egyes rejtettebb helyeken egészen ókori fegyverekkel harcoltak; nyilakkal még pedig szerelmi nyilakkal. E nyilak egy része a vértezett keblekről lepattogott, ellenben a melyik talált, az éppen szivén talált. Megállapítottam azt is, hogy a szépnem gyengén volt vértezve, tehát könnyen volt sebezhető, mig ellenben a férfiak a korral haladva, fokozatosan felfelé, — s az agglegények pedig kemény páncélzattal voltak körülvéve. Azt is konstatáltam, hogy ezek a nyilak mérgezettek voltak, mivel a talált szív hosszasan, talán egy egész életen át fog sajogni. Végül leginkább voltam kíváncsi a csárdai csatatérre, tehát lépteimet arra irányítottam. Itt folyt a legádázabb harc. A 2. 3, 5, 7 és 10 decis lövedékek még szanaszét hevertek az asztalokon. t)e ni-ni! mi a szösz ? hát ilyen hamar emlékszobrot is emeltek már a csatatérre ? Ülő alak, fehér karrarai márványból, kopasz, busulóan lelógó fej és az eléggé megtermett húson összekulcsolt kezek. Egészen stílszerű. Közelebb megyek. Uram bocsá . . .! Ez nem emlékszobor, azaz emléknek emlék, de nem szobor, mert messze halló hangon csak amúgy húzza a bőrt a fagyon. A személyazonosságot konstatálva kisült, hogy nem más, mint a csárda kiérdemesült főcsapossa, ki a lövedékek, fedezékek és a Karácsonyi-féle tankok őrizésére utóvéd képpen vissza volt hagyva. Érdekes, ezen a csatatéren mindenki önmagát támadta egy még a Noé idejéből származó harcmóddal, nem gázzal, hanem mérgező folyadékokat lőve, azaz: öntve a különböző kaliberű fegyverekből. És micsoda fedezékek? Nem földbe ásott lövészárkok, « kavernák, hanem jámbor vászonsátrak voltak, melyeket a bátor harcosok igénybe sem vettek, hanem a nyílt terepen dolgoztak, de ott ám alaposan. A végeredmény számos halott és sok sebesült volt. A halottakat a hozzátartozóik és barátaik haza szállították, a sebesültek saját lábaikon, vagy társaik által támogatva a szélrózsa minden irányában széjjel vánszorogtak. Megállapítást nyert az is, hogy egyes halottaikból feltámadottak és sebesültek még az nap este is szanatóriumokba a (pld. mint a pesti sörszanatoriumok) utó kúrának vetették alá magukat. Elég a reminiszcenciákból, megyek tovább a dolgomra. De ní-nil! hisz élő és dolgozó ember is van a ligetben Lischka bátyánk szedegeti le a cégért zöld fagalyak alakjában a csárda tetejéről, de hogy mit gondol és monologizál magába, látva, hogy mennyire tönkre tették az ő gondosan ápolt ligetét, hogy taposták le a füveit és dúlták fel berkeit, azt már nem írom le. HÍREK. — Előfizetőinkhez. Kérjük azon t. előfizetőinket, kiknek előfizetése junius ,30-án lejárt, hogy azt rendezni szíveskedjenek. — Menekült főiskolai hallgatók és a szünidő. A polgármester felhívást kapott a főispántól, melyben az országos menekültügyi hivatal arra kéri, hogy lépjen közbe a megszállott területről menekült főiskolai hallgatók szünidei nyaraitatása érdekében. Felhívjuk tehát mi is a közönséget, vállaljanak el egy-egy ily hallgatót aug. 1től kezdődő két hónapra. Felhívásunk különösen azokat illeti, kiknek a tanulásban meg nem felelő gyermekei vannak. Ezeknek redkivül előnyös főiskolások gondozása, akik gyermekeiket egész szünidőn át behatóan foglalkoztatnák és tanitanák. Jelentkezések szerkesztőségünkben is eszközölhetők. — Uj párt. Megalakult az Országos Keresztény Tisztviselőpárt. Elnöke: Kerkápoly Zoltán, iránya: alkotó keresztény és nemzeti, célja: az ország összes tisztviselőinek önálló politikai pártban való tömörítése s e nagy testület erejével politikai uton a tisztviselők helyzetének restaurálása. Hivatalos lapja a „Keresztény Tisztviselőpárti Közlöny". — Aratásból kimaradóit munkások alkalmazása. A megcsonkított Magyarországon elég tekintélyes számú munkás maradt ki az aratásból, igy Békésmegyében is minden községben sőt Békéscsabán is munkanélkül maradt 200 munkás. Hogy ezek az önhibájukon kivül kimaradt munkások is munkához jussanak, a városi munkásközvetitő hivatal minden lehetőt elkövet azoknak elhelyezésére. Ezen a helyen pedig arra kéri a gazdaságokat és gazdákat, hogy lehetőleg a levágandó holdak redukálásával a kimaradott munkásokat alkalmazzák s a csépléshez és a többi munkálatokhoz is olyan munkásokat alkalmazzank, akiknek aratási munkájuk nem volt, hogy ezáltal minden munkás keresethez juthasson. — A román terméskilátások. „Nagyrománia" máris szeretne kisebb lenni. A rablógazdálkodás olyan válságos gazdasági viszonyok közé sodorta, hogy már a legnagyobb optimisták sem tudnak rózsaszínű képet festeni jövendőjéről. A közállapotok megjavulásának és az általános elégedetlenség megfékezésének bekövetkeztét az uj terméstől remélték. Most pedig, mikor már szemtől-szembe látják, hogy ebbeli reményükben szomorúan csalatkoztak, az általános elkeseredés oly nagy, hogy nyíltan, fékezetlenül kénytelenek utat engedni kitöréseinek. Maga a bukaresti kormánypárti sajtó is panasszal és szomorú jóslásokkal van tele. Az „Adeverul" julius 8-iki számában azt irja, hogy a rossz gazdálkodás következtében teljesen felemésztett készletek pótlását hiába remélték az éhezők az uj terméstől. A nagy szárazság miatt a vetések rendkívül rosszul állottak, amikor a szakadatlan esőzések még kilátástalanabbá tették a helyzetet. Legjobb területeken sem várható több termés 3—4 métermázsa átlagnál holdanként. A kukorica majdnem teljesen kiszáradt, majd sok helyen viz alá került. — Gazdák figyelmébe. Mindazok, akik a kiadott rendelkezések ellenére kalászosokkal (búzával, rozszsal és árpával) bevetett területeiket még eddig be nem jelentették, legkésőbb vasárnapig, julius hó 11-ig jelentsék be, mert azokat, akik a bejelentést ezen határidő letelte alatt elmulasztják minden birói eljárás mellőzésével arra fogják kényszeríteni, hogy az egyébként beszolgáltatandó gabonamennyiség kétszeresét adják át a gabonagyüjtő szerveknek s ebből a büntetés képen beszolgáltatandó részért semmiféle térítés nem jár. — Szegeden is kezdik már. Minden időnek meg ván a maga divatja. A mai napjainkban a tümerényletek elkövetését kapták fel. Eddig csak Pesten kultiválták ezt a müveletet, most azonban már a vidéken is akadnak mesterei. Legutóbb Szegeden történt tü-merénylet. Egyik elmúlt este a szegedi „Korzó Mozi" nyári helyiségéből kiforduló közönség forgatagában Szeless József főhadnagyot tüszurás érte a karján. A főhadnagy természetesen azonnal észrevette a szúrást és körülnézve annak eredetét kutatta. Egy nőt pillantott meg, aki közvetlen közeléből eisiklani igyekezett. A hölgy gyanús viselkedése feltűnt Szelessnek és rögtön szólt a szolgálatos rendőröknek, akik le is tartóztatták. Kihallgatásakor azt mondta, hogy véletlenül szúrta meg a főhadnagyot kalaptüjével. A kalaptüt megvizsgálták, de azon semmiféle mérgezés jelei nem voltak megállapíthatók Erős a gyanú azonban, hogy a szúrást nem a kalaptü okozta, hanem esetleg valamilyen más — a budapesti hasonló esetekből már jól ismert — készülék. A vizsgálat folyik az ügyben s remélhetőleg rövidesen kiderül a valóság. A letartóztatott hosszú kalaptüs hölgyet Reismann Nellinek hívják. — Az oláhok „ürítik ki" Nagybányát. Debrecenből jelentik: Szatmárnémeti környékén az oláhok nagyban készülnek a visszavonulásra a saját módszerük szerint. Rabolnak mindent, ami elmozdítható. Leszerelik az összes malmokat és gyártelepeket és vonatokra rakva elszállítják Oláhországba. Nagybányán megkezdték az aranyzuzó telep leszerelését és a gépeket Erdély belseje felé vitték el. 3 — A rendőrség hivatalos órái. A rendőrség újból figyelmezteti a közönséget, hogy hivatalos óráit d. e. 8—2 óráig tartja egyfolytában és azontúl feleket nem fogad. Bár ügyeletes tisztviselő éjjel-nappal található a rendőrségen, de ez csak komoly és halasztást nem tűrő esetekben áll a közönség rendelkezésére. — Borellenörző bizottságok megalakítása. Az elöljárósághoz most érkezett meg az alispán átirata, melyben felhívja az illetékeseket az uj borellenörző bizottságok megalakítására. — A csehszlovák himnusz. Ki hitte volna, hogy azt a csúnya kortesnótát (vagy mi is volt?) ilyen nagy „megtiszteltetés" foogja érni?! Felsőmagyarországon (egy onnan érkezett szavahihető honfitársunk előadása szerint) a csehek legutóbb nagy nemzeti ünnepet rendeztek, melyre kivonultatták az egyesületek, iskolák és hatóságok képviselőit is. Az ünnepség megnyitásánál a rezesbanda Kassán rákezdte mélabúsan a „Szomorú disznó láb" kezdetű „népdal"-ra. A cseh katonaság díszszázada tisztelgett. A rendőrparancsnok az ünnepség végeztével maga elé rendelte a hivatalos résztvevőket és felelőségre vonta őket, amiért nem levett kalappal hallgatták végig a szívhez szóló dalt, mely nem más, mint a csehszlovák himnusz. A meghökkent „bűnösök" más mentség hijján csak annyit mondtak, hogy erről mit sem tudtak, mert ők ezt a nótát „másként" ismerik. — Munkások Nyugdij és Rokkant Egylete. A Magyarországi Munkások Nyugdij és Rokkant Egylete julius 11-én, vasárnap délután 3 órakor Beke Ferenc diszelnök elnöklete alatt rendes évi közgyűlést tart a városháza nagytermében. Ugyanitt szólítja fel az Elnökség a tagokat, hogy esetleges hátralékaikat haladéktalanul fizessék be. — Utazás a cukor körül. (Panaszos levél) „Mélyen Tisztelt Szerkesztő Ur! Mondhatom, hogy nagy öröm ért a napokban bennünket, nélkülöző közhivatalnokokat: cukor érkezett Csabára, az a cukor, amelyet már régi idők óta csak álmainkban láttunk. Most azonban van. Csak azt a pár fillért kell leszúrni érte. Hát le is szúrtam. Megtettem azt a hallatlan nagy könynyelmüséget, hogy megengedtem magamnak a luxust és vettem egy kilogramm cukrot. Persze nagy diadallal vittem haza a nagy és ritka kincset, de otthon, mikor a feleségem megmérte, kissé elszomorodtam, tekintve, hogy az amúgy is méregdrága cukorból az egy kiló csupán 95 deka volt! Nem tudom mi lehet az oka, de tényleg kevesebb volt a kilónál. Természetesen bemenni az üzletbe hallatlan vakmerőség lett volna részemről, mert tudom, hogy többet ott még egy fillért érő árut sem kaptam volna, ha még reklamálni merem, csak ugy félfüllel hallom, hogy a levont öt deka cukor porlásra van számítva. Hát egy kissé furcsa, hogy a cukor még igy sem elég drága a kereskedő uraknak, dehát miért nem állapítják meg inkább drágábbra az árát és egy kilónak egy kilót mérnek ? Vagy ezt már ők is szégyenlenék, ha még drágább volna, azért csinálják ilyen kíméletesen? Vagy talán az a bizonyos kis ház egyszeribe még magasabbra akar épülni? Azt hiszem, hogy nem ártana egy kicsit utána nézni az ügynek. Mert ha más nem teszi, majd megtesszük mi magunk, de akkor azt hiszem, hogy kevésbé lesz keztyüs kézzel érintve a dolog. Maradok Szerkesztő Urnák kész hive : Egy nyomorgó tisztviselő. (Amennyiben szükség lenne rá névvel és adatokkal tanuk előtt felvett jegyzőkönyvvel szolgálhatok)." — Elásott ékszerek. Budapesten teljesebb munkát végzett a kommün, mint nálunk, vidéken, mert kisebb ellentállásra talált, másrészt pedig azért is, mert több ideje volt rá. Érthető tehát, ha mindenki igyekezett menteni értékes holmiját a proletárdiktatúra idején. Belatipg Rudolfné például a Svábhegyen lévő villájának kertjében ásta el ékszereit, melyeknek értéke legalább 600.000 korona volt. A mentési munkálatokat azonban nem csinálta elég nagy óvatossággal és körültekintéssel. Két szomszédja, Dukai Teréz és Nober József megneszelték a dolgot és meglesték Belatinynét munkája közben. Másnap sokkal nagyobb óvatossággal az elásott ékszerekből 500 ezer korona értékűt elvittek. A budapesti büntetőtörvényszéken Nedeczky táblabíró tanácsa iiélkezett a nehéz eset ügyében. Dukai Teréz három évi fegyházat kapott, Nober József pedig orgazdaság büntette miatt hat hónapi börtönt.