Körösvidék, 1920 (1. évfolyam) március-május • 1-49. szám

1920-05-13 / 36. szám

Csütörtök I. évfolyam 36. szán / Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békéscsabán, Szent István-tér 18. szám A szerkesztőség telefon száma: 60 Független keresztény politikai napilap Előfizetési árak: Egy hóra 25 K, negyedévre 70 K, félévre 130 K. Egyes szám ára 1 korona 50 fillér ZERIMVÁR1 ZRÍNYI MIKLÓS GRÓF IRT A: SAGULY JÓZSEF. Hallj meg engem élő magyar ihon a veszedelem ihon az emésztő tűz. (Zrínyi) Mikor vizsgálódó szemünk régen letűnt századoknak történetét kutatja", bizonytalanságban tévelyeg, kit válasszon kutatásának méltó tárgyává a sok nagy ember közül. Cléje áll a nehéz kérdés: melyik volt szebb, melyik dicsőbb, melyik nagyobb? Az 1620-ik év májusának elseje azonban határnapot jelent, mert ekkor áldotta meg Magyarországot az ég a nagyok közt is nagy Zrínyi Miklóssal, a költővel, a törökverő hadvezérrel, az izig-vérig való magyar katonával. Miben áll az ő történeti nagysága ? Vándor, magyar vándor, állj meg az ő nevének hallatára, és ha lelkedben csak sejtelemszerüen él az ő kivételes nagysága, ismerd meg őt érdeme szerint és áhítatos szivvel adj hálát az Istennek, hogy all7-ik század vérzivataraiban a magyar nemzet védő pallosául kirendelte Zrínyi Miklóst, aki vitézi karddal valósította, költői és katonai tollával hirdette a magyar nemzeti eszme örök diadalát Szent István koronájának földjén. Prófétai szavával oktatta nemzetét, hogy az országos romlásnak gyökere a keresztyén felekezeteknek egymás közt való torzsalkodása. Innen ered a sok bün, mely a magyar nemzet lelkét nyomja, az Isten haragjának méltó tárgyává, kárhozatra rászolgá'ttá teszi. És mi, helyesebben ki menti meg a bűnbe süiyedt magyar nemzetet? Talán idegen hatalom? Mem ! Amint Krisztus magára vállalta a bűnbe esett emberi nem bűneit és érette kész volt a halálra és pedig a keresztfának halálára és ezzel a bűnös emberi nemet az isteni kegyelem részesévé tette, úgy mentette meg az örök kárhozattól a magyar nemzetet a költőnek őse, a szigetvári Zrínyi Miklós az Isten kegyelmében való megnyugvással magára vállalt vértanú-halálával. Amikor a szigetvári hős a vár védelmét vezeti, amikor katonáit magyar vitézekhez illő ellenállásra buzdítja, amikor maga is oroszlánként pusztít, öldököl a támadó törökök közt, amikor végül halálának biztos tudatában kirohan a várból a törökök gyilkos tüzébe, akkor az isteni kegyelemre méltatlanná lett, elárvult magyar nemzetért messiási feladatra vállalkozott és feladatát meg is oldotta: a haragos Istent kiengesztelte a bűnös magyar nemzet iránt. íme, a költőben a tiszta bibliai, keresztyén erkölcsi felfogás, amely egyedüli, de annál szilárdabb sarkköve Magyarország újjászületésének, belső rendjének és a külföld előtt való tiszteleténekEz vagyis a Zrinyiász alapeszméje költői lángelméjének legbámulatosabb alkotása. Mit szóljunk hadtudományi műveihez, elsősorban az „Az török áfium ellen való orvossághoz?" Ma volt kor Magyarország történetében, akkor a mai az, amely legékess .ólóbban igazolja az ő intelmeit, felhívását, prófétai előrelátását. Mint most, ugy akkor sem várhatott a magyar segítséget senkitől sem, csak önönmagától. Menynyire ránk illik az a kijelentése, melyet ő a 17-ik század magyarjára alkalmazott fájó szivvel: »Csúfsága lettünk a nemzeteknek és magunknak, ellenségünknek pedig valahonnan jön reánk prédájává.* E szavak majdnem háromszáz esztendővel ezelőtt hangzottak el Zrinyi Miklós ajkáról és nem ugy hangzanak-e, mintha ma hallanók őket először? De amint ma nem csügged el az, akinek keblében férfias, elhatározott szív dobog, ugy ő is bizalommal néz a magyc.r nemzet jövője elé, nem kishitű, nem habozó. „Ami a kételkedést illeti, e csak tunyaságbul vagyon, s mivel nincs elegendő kedvünk s applicatiónk (hajlandóságunk) hozzá, lehetetlennek gondoljuk igyekezetünket.'

1 Vájjon nem a mai gáncsoskodóknak, kishitüeknek, megalkuvóknak, kételkedőknek találó jellemképét festik-e meg az idézett szavak ? — azokét, akik boldog filiszteri életükből, nyugalmas szendergésükből még az utolsó hajnali kakasszóra sem ocsúdtak fel akiket az Isten vaksággal vert meg, hogy nem látják az idők fordulását. „Az elszánt akarat kell, nem kell semmi más." A férfias elhatározás ezer meg ezer akadályon is keresztül tör céljához. Hol van ez a kételkeáőkben, a kishitüekben, a mindenre fejüket csóválókban ? Ezzel az elszánt akarattal lehetett volna megvalósítani azt a nagy gondolatot, amelyet szinte háromszáz évvel ezelőtt Zrinyi mondott ki: Magyarországot csak magyar vezérek alá rendelt nemzeti hadsereg mentheti meg a pusztulástól. A sorsnak különös rendelése, hogy Zrinyi Miklós születésének 300-ik évfordulója majdnem összeesik a magyar nemzeti hadsereg születésének első évfordulójával. Mindkét évforduló megnyugvást és bizalmat kelt szivünkben. Amoda elzarándokolunk képzeletünk szárnyain okulást szerezni, hódolatunk babérágát Zrinyi Miklós emléke előtt letenni, mert nagy csak az a nemzet lehet, amely nagyjait tisztelni tudja, (zmide elvisszük szivünknek minden bizodalmát, reménységét és telehintjük útját amerre megy, büszkeségünk virágaival; amit az az istenáldotta próféta háromszáz esztendővel ezelőtt megálmodott, van már magyar vezér szavára hallgató nemzeti hadseregünk. És a hadvezér és a hadsereg azt harsogja a ránk leselkedő rabló hordák felé, ami annak a nagy magyar katonának jelszava volt: „Ne bántsd a magyart!"