Körösvidék, 1920 (1. évfolyam) március-május • 1-49. szám

1920-05-13 / 36. szám

Békéscsaba, 1920. május 11. Taviratok. (A Körösvidék eredeti táviratai.) Mégis aláírjuk? (Paris.) Az United Presse értesülései szeint a békekonferencia körei olyan információkat zereztek, amelyek szerint a magyarok aláírják a lékeszerződést, ha tiltakozva is. (MTI.) Titokzatos változás. (Berlin.) Törökországban rövidesen óriási ráltozás fog beállani. (MTI.) A kiráíypárt sem járul hozzá az aláíráshoz. (Budapest.) A magyar királyság pártja 10-én -endkiviili elnöki tanácskozást tartott, amelyen a nagyar királyság pártja nevében kinyilatkoztatta, logy a békeszerződést jogtiprónak és igazságalannak találja és kéri a kormányt, intézkedjék az aláirás megtagadására. Erőpróba. (Budapest) A nemzetgyűlés szerdai ülésén a tiszántúli felszabadult területek u. n. csonka kerületeinek választása ügyében benyújtott javaslat lesz a legnagyobb érdeklődést keltő pont. Politikai szakvélekedés szerint az e kérdésben kifejlődő vita során meg fog történni a pártok erőpróbája a parlamentben. Magyar-lengyel katonai egyezmény ? (Prága.) A Národny Listi mai száma feltétlenül szavahihető értesülésre hivatkozva hirt közöl, mely szerint Magyarország és Lengyelország között katonai egyezmény jött létre. (MTI.) A nagy adósság. (Budapest.) A magyar békeszerződés bizottsága javasolni fogja, hogy a ránk rótt nagy pénzügyi kötelezettségek törlesztését 1926-ig ne kelljen megkezdenünk. Indokul hozza fel, hogy mai pénzügyi helyzetünk olyan rossz, hogy a legerősebb eszközök sem kényszerithetnének a hadisarc törlesztésének megkezdésére. A külügyi bizottság értekezlete. (Budapest.) A külügyi bizottság kedden délután 5 órára értekezletet hivott össze, melyen a békefeltételeket tárgyalták. Gróf Andrássy Gyula nagy beszédet mondott az értekezleten, melynek óriási érdeklődéssel várt részletei legközelebb kerülnek nyilvánosságra. Rikkancssztrájk. (Berlin.) Minthogy a lapkihordók megszüntették a munkát, kedden már csak 1—2 lap jelent meg Berlinben. (MTI.) Ruthének a béke ellen. (Washington) Az Egyesült-Államokban élő ruthénség hatalmas népgyűlést tartott, amelyen a jelenvoltak egyhangúlag kimondták a következőket: Követeljük az egész ruthénségnek autonóm j területen való egyesítését. A felsőmagyarországi 1 ruthénség ellen az elszakítás érdekében alkalmazott cseh-terror megszüntetését és tiltakozunk a csehek tendenciózus informálásai ellen, melyek- I kel a világot még ma is széditgetik s amelyek szerint a ruthéneket tótoknak, a tótokat pedig csehszlovákoknak titulálják. (MTI.) A nemzetgyűlés. A keddi nemzetgyűlésen az elnöki megnyitás után Ferdindndy Gyula igazságügyminiszter volt az első felszólaló, aki a miniszteri felelősség tárgyában benyújtott törvényjavaslattal kapcsolatos kérdésekről beszélt. Többen szóltak hozzá a javaslathoz szavai végeztével. Mikovínyi Ferencz hangoztatta, hogy felelőssegre kell vonni visszamenőleg azokat a mi[ nisztereket is, akiknek a mai szomorú állapotainkat okozó súlyos katasztrófa felidézésében bármilyen részük Volt. Báró Szterényi József, mint az utolsó alkotmányos kormány egyetlen nemzetgyűlési tagja kötelességének tartotta e ponton hozzá szólni a j javaslathoz. Elmondta, hogy ő már Károlynak I nyíltan kijelentette, hogy uralkodását az ország j nem látja jó szemmel és Zita ténykedései ügyé- ' ben annak idején súlyos természetű kijelentéseket tett. (egy közbekiáltás: Nem fog ön a király ellen konspirálni! A felkiáltást nagy zaj és felzúdulás követte, melyben többek közt Vas János nemzetgyűlési képviselő csak az elnök rendreutasitásával hallgatott el.) A csend helyreállta után Szterényi folytatta beszédét, tiltakozott a konspirálás vádja ellen, hangoztatva, hogy mi mindig király hü nemzet voltunk. Ezután naplójegyzeteit olvasta fel, melyekből elég szenzációs leleplezésekkel' világi! totta meg az utolsó alkotmányos kormány egyes ügyeit s igyekezett megcáfolni Ferdinandy javaslatának helyességét. A horvátországi üggyel kapcsolatos jegyzeteit kezdte olvasni, azonban azzal az indokolással hagyta abba, hogy itt a Házban lennének egyesek, akik félremagyaráznák és tendenciózusnak nyilvánítanák ezen cselekedetét, majd ismét magára a javaslatra tért. Délután 4 órakor az ülés még folyik. Lapelárusitók és lapkihordók havi fizetéssel felvétetnek lapunk kiadóhivatalában Békés. Sokorópátkai Szabó István Békésen. — Tiltakozó népgyűlés. — Békés jelöltjei. Miniszterlátogatás Békésen. Folyó hó 9-én az országos Kisgazda- és Földmivespárt békésmegyei zászlóbontása, Békésen a párt központja részéről sokorópátkai Szabó István kisgazda miniszter, dr. Szilassy Zoltán az „Omge" elnök-igazgatója, dr. Schandl Károly csongrádi képviselő, az „Uj Barázda" szerkesztője, Benczes János tolnai képvisélő, dr. Trégner Gyula, D. Takáts Géza, Balázs József, Mester Gyula, Nagy Sándor párttagok jelentek meg. Békés és Mezőberény határán bandérium, magyar ruhába öltözött, festői szépségű békési leánycsoport s a békési elöljáróság élén dr. Tóth Kálmán békési főjegyző fogadta s üdvözölte a kocsikon érkező vendégeket, akiket a berényi választók is szép számmal kisértek át Békésre. A jó étvággyal elfogyasztott jóiző, magyaros ebéd után a községháza előtti téren nagy népgyűlés volt, melyet Faragó László pártelnök nyitott meg. A párt programmját sokorópátkai Szabó István, dr. Szilassy Zoltán, Benczes János s dr. Schandl Károly ismertették. Tiltakozó gyűlés. Vasárnap d. u. 3 órakor a régi kollégium előtti téren Békés lakossága tiltakozó nagy népgyűlést tartott a békefeltételek elfogadása s aláírása elien. A gyűlésen Moldoványi János járási főszolgabiró megnyitó szavai után Faragó László főgimn. tanár ismertette a tiltakozó gyűlés célját. Berentés Lajos főgimn. tanár lelkesítő szavalata után a népgyűlés elfogadta a nagyvonásokban alább következő határozati javaslatot: Békés nagyközség 28 ezer főnyi színmagyar lakossága a mai napon tartott liltakozó népgyülésén kijelenti, hogy sohasem fog belenyugodni ezekbe a békefeltételekbe! Európa nagy népeinek, fajainak ütköző pontján ezer év óta itt élő magyar faj mindig a keresztyén nyugati műveltség védbástyája volt, 400 éven keresztül pedig zászlóvivője a népek becsületes szabadságának. Ezt az ezer éves történelmi Magyarországot az entente békéje halálra Ítélte. Pedig Magyarország népének csak egy bűne van, hogy becsületes volt mindig s az esküt szentségnek tartotta. Békés nagyközség színmagyar lakossága ma esküt tett arra, hogy sohasem fog belenyugodni ! az ezeréves Magyarország megcsonkításába s nem : tűri, hogy Magyarország békedelegáció]a, Magyarország kormánya aláírja az átnyújtott békefeltételeket mindaddig, míg az entente becsületes nyilatkozatot nem tesz arra nézve, hogy kérdezzék PROLÓG. A Move-estre irta dr. Rell Lajos Versaillesban most a csalárdság S bosszú irigy keze arat; Sürgő-forgó boszorkányok Töltik nekünk a poharat . . . Hiába volt a lángszellem Nagy varázsa és az érvek ; Hiteszegö hazugok, hajh, Versaillesban most többet érnek I S mégis, népem, bús könnyedet Idegenek ma ne lássák, De a dacnak, merészségnek Lomor. büszke villámlását! Azt a papírt vágd arcukba 8 mwnnydörögve rivalj rajok : Félre, félre az utamból, Mérget fújó boszorkányok 1 Mért hurcolnak a kínpadra A talárba bújt pribékek ? Hős lelkedre sok' sem tapadt Emberírtó szenny, vagy vétek. Kit űztél ki hazájából ? Kit tartottál rabbilincsen V Kinek szedted el kenyerét ? Ilyen vádlód nincsen, nincsen 1 Multunkért kell tán bűnhődnünk ? Hisz bűneink ott sem voltak! Mozdúljatok, régi sírok, Keljetek föl ti, szent holtak; Gyertek, gyertek, tanúskodni. Hol egy sír van e hazában Mert pihenni hogyan bírna, Pihenhet-e, ki hazátlan?! Gyertek elő, apostolok! Te, mi első, szent királyunk, Kinek lovert koronáját Ragyogóvá tenni vágyunk, Ki népedet eljegyezted Időtlenül nagy időre : Ő legyen a műveltségnek, Európának vérző őre . . .; Te glóriás hős, Szent László, Kinek csodát fakaszt íjjá S a Nyugatnak törő gyilkos, Vad hordákat mind lebírja . . .; Te, ki egykor azt jósoltad : Nem volt, de lesz Magyarország; És te, kinek lángszavára Kigvúltak az angol orcák S mikor öreg számiizöttként Torinóban leszállt napod, Az olasz nép ránk borulva Oly őszintén megsiratott . . . Gyertek elő, lángszellemek, Tudomány akiknek gondja, Kiknek nemes emlékéhez A babért egy világ hordja ; Kiknek fel a magasságba S a mélységbe szálló lelke Az emberi gondolatot Új utakra átterelte; Kiknek szeme a Természet Titkaiba befúródott S a fejlődés folyamába Pillantani leltek módoi . . . Gyertek elő, ti ihletett Magyar költök és művészek. Gonosz bírák szívére hadd Hasson varázs és igézet! Te, ki lelkén, ha tópartján, A sík rónán elmerengett: , Ezer csodás virág nyilott S mosolygó ég kékje rengett; De ha ajkán megzendült a Szabadságnak tüzes dala. A csatáknak orkánjába Vad sólyomként beszárnyala . . Robogjatok, mint a szélvész, Hős kurucok, jó vitézek; Sírjon most a tárogató, Keseregjen nóta, ének ; Nagy Rákóczy indulója Lelkünkben a vért forralja; Szólaljon meg a pusztáknak Muzsikája, bűvös dalja . . . Te ki Krisztus szenvedését Ihletedben úgy ellested. Hogy müvedhez hasonlóat Ember soha még nem festett, S ki csodaszép képeidben Magyar névnek új fényt adtál. S tanúskodni annyi dicső Társaiddal itt maradtál . . . ! És ti, hősök, ezer éve Ki nem fogyó regimentek, Kik a tatár, török ellen Európáért halni mentek: Hunyadi, ki a félholdat Megingatta kétszáz évre ; Ki Drégelyben, ki Szigetvárt A keresztért borult vérbe ; Az aradi tizenhárom, S ti annyian, kik ott vesztek, Araikor a világvihar Közénk dobott új keresztet. Amelyre azt feszítette Vörös hóhér utoljára, Ki hónát meg nem tagadta S nem lett pokol katonája . . . Kikért tépik, kikért osztják Szent hazánknak drága testét V Hitszegőkért, haaugokért, Kik a prédát gyáván lesték ! Arcukon most a sátánnak Utálatos vigyorgása, Ki körmét a vérző szivbe Kacagás közt veri, ássa . . . Magyar népem, bus könnyedet E sátánok meg ne lássák, De a dacnak, akaratnak, Büs/.ke, tüzes villámlását! Sokan vannak? Meg ne rettenj, Mikor ütni fog az óra S megharsan a sorsfordulat Vérpez ditő riadója . . . Visszazug rá Kárpát bérce, Komor sziklák, termő völgyek. Egetverő fenyő-szálfák. Viharálló büszke tölgyek. Harapja a bitorló gazt lírdők-mezők éhes vadja: E/.t a földet idegenek Gonosz kezén ő sem hagyja; Folyók, tavak a medrükből Vad haraggal mind kicsapnak S ki e hazát felprédálta, Reszkess teste-lelke annak . . . S az elemek vad táncában Megjelennek majd a holtak, Kiktől a gaz idegenek Sirt. nyugalmat elraboltak: Hős Szent László Nagyváradon, Dicső Mátyás Kolozsváron. Pozsonyban az inzurgensek, Aradon a tizenhárom; Adriánál, Kárpátokban Porladozó hős honvédek . . . Es amerre elhaladnak, A szavuk öl, szemük éget . . . S ti hozzátok csatlakoznak, Horthy Miklós katonái; Ki bir akkor — anya-sziilte — Ti veletek szembe szállni V!