Körösvidék, 1920 (1. évfolyam) március-május • 1-49. szám

1920-03-30 / 1. szám

Békéscsaba, 1920. március 30. - qm átülik Kedd I. évfolyam 1 szám Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békéscsaba Szent István tér 18. Hirdetések naponta 3 óráig adhatók fel. Független politikai napilap HOZSÁNNA! Lehullott a lelkekről a bilincs, újra szabad magyarnak lenni! Mint őszi, fojtó köd ülte meg lelkünket a tizenegy hónapos román uralom, pokollá változtatva eletünket mindennap megujuló gyötrelmeivel. A Balsors ökle nehezedett ránk, földre sujott rettentő erővel; végig hurcolt a nemzeti kálvária valamennyi lépcsőjén, fel a kínszenvedés magaslatáig s ott keresztre feszitette nemzeti önérzetünket. Ott vonaglotturik egy álló esztendeig, de nem a halál sápadt szine, óh nem! a szégyen bibora festette arcunkat. Először a tavalyi március, minden korok Márciusának örök szégyenfoltja gyalázta meg nemzetünket. Az emberi, lelkiismereti és politikai szabadság százszor szent Ideáljait, a Diktatúra és Terror szörnyszülötteivel szennyezte be s az ezeréves Haza roncsokban vérző testén olyan alakok tomboltak, hogy maga a föld is elpirult -szégyenletében, mert ilyeneket kellett hordani és táplálni honfi vértől, könytől átitatott kebelén. Nem volt időnk még fellélekzeni sem a lidércnyomás alól, már itt volt a hóditó, harci szekerekkel, sok hadi néppel és a felszabadítás jelszavával. Megint csak a Balsors ostora volt rajtunk, hogy nem tudtuk az első órában: örüljünk-e, sirjunk-e? Hamarosan eltűnt az arcokról még a halvány mosoly is s éreztük, hogy a hóditó gőgje, durva csizmája tipor rajtunk. Éreztük! keservesen, egyre nehezebben tizenegy hónapon keresztül. Minden botütés, mely a hóditó kulturájál és humanizmusát hirdette, a mi lelkünket is érte, mert akárki kapta, a mi vérünk kapta, minden ütés nemzeti becsületünkre csapott le. Idehaza teltek a börtönök, indultak az internáltak vonatjai, tiszántulról jöttek a rémes hirek, hogy akaszt, gyilkol a darabokra tépett Haza testén még mindig annak szemetje. Szörnyű idők, gyilkos rémek, el veletek ! Átkozott még emléketek is ! Jött az első hír: nemzeti hadsereg! Horthy Miklós! s édesen bizsergett, lopva de hangosan dobogott a sziv . . . Jőti a másik: Nemzeti és keresztény Magyarország! . . . Már az arcokon is fénylett az öröm. Jött a harmadik : Budapest felszabadult, nincs román a Tiszán tul! . . . s nem lehetett többé parancsolni a szivnek, remélt, remélt, már ujjongott is Azután az utolsó hónapok izgatott, ideges várása, türelmetlensége, minden emvber arca kérdőjel lett: mikor? Most a visszafojtott, de meg nem halt nemzeti érzés túláradó, lelkes kitörésével; arai • Előfizetés-. Egy hónapra 12 K. negyed évre 36 K- Egyes szám ára négy oldalas 1 K, két oldalas, 50 fillér. a magyar sziv mindent elfelejtő őszinte, tiszta szeretetével, az örömnek könnyekben kicsorduló édességével köszöntünk, ölelünk, forrón, tébolyodottan magyar uralom / Most érezzük, mennyire szeretünk, imádunk s hogy a világon semmiért, soha fel nem cserélünk. Hozsánna neked, ki jöttél a rajtunk könyörülő jó Isten nevébe! Lehet, hogy szükölködést, Ínséget hozol s ami még meg. maradt, azt is elkéred tőlünk. Nem bajVeled örömmel szűkölködünk, Neked, Érted mindent odaadunk. A múltban sokat vétettünk ellened, ócsároltunk, sértegettünk, bántalmaztunk! Ez a bününk most önszivünket marja s „mea culpánk" azt kiáltja: soha többet. Szeretünk csonkán, bénán, szeretünk koldusszegényen ; eltiporjuk, aki a kezét, vagy csak szavát is felemeli ellened, óh mert érezzük, most érezzük igazán, hogy „a nagyvilágon e kivül, nincsen számunkra hely". -Az olhqgyr>ft »iorlr»rihon girwp hnlvnnCTÓ remegő, félő kis gyermek anyját feltaláló örömének kiáltásával megyünk feléd édes Anyánk, Magyarország ! Elébed visszük, ami szivünkben érted él és lángol, zászlódra sírjuk örömkönyeinket, hogy mossa tisztára, fehérre a rajta ejtett foltot s térdre omolva kiáltjuk : Hozsánna! Áldott, áldott légy visszanyert hazánk ! Hazádnak rendületlenül légy hive óh magyar! Beköszöntő. Szives szeretettel köszöntjük Békéscsabának és az egész Körös vidékének lakóit most, amidőn először van alkalmunk megszólalni e lap hasábjain. Régen várt kedves ünnepünk van ma minékünk. Legszebb álmunk vált valóra. Legragyogóbb reménységünk öltött testet. Fáradhatatlan, gyönyörűséges munkánk, izzó honszerelmünk, színtiszta idealizmusunk és sok megértő embertársunk áldozatkész, lelkes akarása megteremtette a „Körösvidék''-et, melyet most, lelkünknek e legkedvesebb gyermekét, féltő szeretettel mutatunk be embertársainknak. Fogadjátok jó emberek, magyar testvérek olyan szívesen e lapot, mint amilyen nemes, tiszta, jó az a törekvés, mely ezt megteremtette. Nem csupán betűket akarunk mi ezen tinéktek adni, hanem vért, eleven, lüktető életet. Egé^z lelkünket nyujtjuk felétek az egymásután következő fekete sorokban. Életünket akarjuk mi beleírni ezekbe a betűkbe. Azt az életet, melyet két szent eszme irányit.Az egyiket Ö hozta le ide, az emberek közé, az a názáreti ácsmester fia. Az Ü eszméjét, a keresztyénségét akarjuk mi e lapban hirdetni. Azt H a keresztyénséget, amely szelíd, szerény, mindenkit, mint Isten egyforma gyermekét szeret, de gyűlöl mindén bűnt, minden gazságot, mely Isten és ember ellen támad. Azt a keresztyénséget, mely türelmes, megbocsájtó, de korbácsot is tud raga azok ellen, akik az önzésnek és kizsákmányolá. nak kufár szellemét s a tiszta erkölcsnek, társa dalmi rendnek bomlasztó mérges gombáit viszik be a szent csarnokokba. A másik az, mely velünk született, melyet az édes magyar földből szívtunk magunkba s ez a magyar nemzeti eszme. Az a magyar nemz&ti eszme, amely tiszteli mindenkinek anyanyelvét, de egy pillanatig sem tűri, hogy bárki ez országban más földet szeressen, mint azt, amely bölcsőjét riugatta. amely táplálja, élteti Az az eszme, amely szeretettel fogad mindenkit testvérül, de megveti és méltó haragjának egész erejével sújt le azokra, akik magyar földön, magyar jólétet élve, \ u• állam eszméjéért küzdenek vagy a m. - . . nemzeti gond

olat elnyomására töreksz. '• eszme, mely egész rajongással csügg ezen szenvedett magyar hazán, amely nem csügged el, hanem hisz tántoríthatatlan hittel a iobb. ma^y. rabb jövőben s akar és fog ezért dolgozni. Ez a két észme a mi életünk. Ez szólította létre a »Körösvidék«-et. Ezt szeretnénk mi e lap minden sorába belelehelni. Testvérek! E méggyötört hazának minden hü fiai, kikben e két eszme csak egy szikrája is él, fogadjátok szívesen, szeressétek e lapot. Talán nem leszünk mindjárt olyanok, mint szeretnénk lenni, mert ezer akadálylyal küzködünk. Ép azért — ha elné'ést nem is — de megértést kérünk tőletek. Ha azonban ugy 'újítok, hogy a »Körösvidékc hütelen lett e szent eszmékhez, akkor dobjátak félre e 'lapot, tapossátok sárba. E két eszme becsületes, igaz hi, tegye nagygyá, elterjedetté, áldásossá a l\örös> Jer et de ha ezeket megtagadná, akkor ne éljen toi íbh egy napig sem, hanem merüljön a feledés feltámadást nem ismerő sírjába! 1 Bölcsőd ez 5 majdan sirod is, mely ápol s eltakar! Felhívás Békésvármegye lakosságához! A Magyar Hadügyminisztérium és a Magyar Haderők Fővezérségének rendeletére Békésvármegye karhatalmi parancsnokságát és Békéscsaba város parancsnokságát. ezennel átveszem. A következőket teszem közhírré: A mai naptól fogva az egész vármegye területére az 1912. évi LXI1I. t. cz. ;i2-ik S-ának 4. pontja alapján rögtön bíráskodás (statárium) érvényes. 1 A ki az ország kialakuló rendjét bácmily módon háborgatja az ország meghiggadásának