Könyvjelző - Az Új Szó melléklete, 2006 (5. évfolyam, 1-12. szám)
2006-07-20 / 7. szám
Könyvjelző 3 Kulcsár Ferenc Forbáth-díja „R. C. / így, a klasszikus lázadócsemete, a szentlélek üstökösremeke / hol makacs volt, mint Bálám szamara, hol / szomjazó, mint a Szahara..." — mondja az R. C. gyerekkori arcképe című vers. Melynek szerzője június harmadik hetében elnyerte az írószövetség díját. Virágot is kapott, csak az itt nem látszik. A helyszínen vele együtt jelen levők tanúsítják, hogy Kulcsár Ferenc örült (zsörtölődött, de örült), hogy ő lett a legfrissebb Forbáth-díjas költő, bár a képen ennek nem mutatja jelét — mellette Hodossy Gyula, az írószövetség elnöke láthatóan örül. A Forbáth Imre-díjat Kulcsár a Bálám szamara (Lilium Aurum) verseskötetéért kapta — Szántó Piroska festőművész írónak volt ilyen című, szintén önéletrajzi elemekből szőtt novelláskötete, ő később ennek társát is megírta (Bálám szamara és a többiek címmel). Az időközben megjelent új versei alapján annyi a Kulcsár Ferenc-féle Bálám szamara R. C.-nek keresztelt halandójáról is megállapítható, hogy életelbeszélésének a kötetben nem a végére, hanem csak az egyik szélére ért. A sikersorozatok szokásos formulájával élve már most látható: folyt. köv. N. Tóth Anikó díjai „Leguggolok, fölállok. Egy idő után mégis megszokják, hogy ott matatok, halkan megindul a beszélgetés. Újrarendeződnek a vonások..." „A portréhoz az ember tudatosan elrendezi az arcát. Megmerevíti a vonásokat. Még ha mosolyog is: élettelen. Majdnem olyan, mintha maszkot öltene. Éppen ezért inkább valamiféle életképekre volna szüksége. Amelyek az emberek hétköznapi tevékenységét mutatják meg. Munkamozzanatokat, spontán arcrezdüléseket." (Fényszilánkok; részletek a regényből) Mindig lefényképez engem - szólt N. Tóth Anikó Németh Zoltánhoz azon az ünnepségen, melynek (szerény, de annál főbb) szereplői voltak: N. Tóth Anikó Madách-díjat kapott Fényszilánkok (Kalligram) című regényéért, Németh Zoltán nívódíjat A haláljáték leküzdhetetlen vágya (Kalligram) című verseskötetéért. Egy héttel később N. Tóth Anikó műve a Posonium Irodalmi Díjak fődíját is elnyerte. (Cs. G. — a szerző felvételei)
