Könyvjelző - Az Új Szó melléklete, 2006 (5. évfolyam, 1-12. szám)

2006-03-23 / 3. szám

Nem panaszkodik, nem siránkozik. Felvállalja közhivatalnoki mivoltát, nyomorúságát. Iróniájában, karikatúráiban nincs gyűlölet, inkább csak keserűség fájdalom. Történetei szülővárosában, illetve általa jól ismert helyszíneken játszódnak, Bállá tehát meghív magához, együtt érezhetünk, együtt gondolkodhatunk vele, egy kis ideig benne élhetünk a világában. Nem szép világ ez, de való.

Novelláinak környezete mindig hiteles. Mennyire hitelesek a szereplők?

— Az említett környezet hitelesnek tekinthető, vagy inkább hitelesen ábrázoltnak, de csak az én szemszögemből. Tulajdonképpen a szemszögemet ábrázolom, soha nem a környezetet. Azt hiszem, ily módon be tudom mutatni az egy bizonyos elérhető fokig hiteles embert — hiszen én, úgy tűnik, nem kitalált személy vagyok —, úgy mutatom tehát be, ahogy a környezete, a társadalma, az emberei, a városa, a kocsmája, a lakása, a toalettje, a ruházata, az ezüst nyaklánca, a rossz szájíze által kialakult, úgy mutatom be, ahogyan és mi által képződött... Az ember soha nem tisztán önmaga, önmagából való. Védekezik ugyan, védi látszólagos önállóságát, de még a védekezési vágya is a környezet karakterének hatása alatt alakul ki, a környezet szüleménye. Lehet, hogy valaki más az ilyen ábrázolást hamisnak tartja, pedig realizmusról van szó, de nem például szocialista realizmusról, nem olyanról, mely valamiféle felsőbb társadalmi célokat szolgál, vagy mint valami póráz, melyen az olvasó huzigálható valamely meghatározott ideológiai

irányban. Nincs benne ilyen elkötelezettség. Ön talán úgy gondolja, hogy ma már, szerencsére, feleslegesen beszélek holmi elkötelezettségről, ideológiáról. Sajnos

Szeretnék magamon kívül karikatúrát készíteni szokatlan kisemberekről, Mohamedről, vagy akár a zászlókról...

nem így van. Újra megszólalnak a hangok, melyek bizonyos irányba akarják terelni az embereket, ma újra divatba jött arra kérni az írót, hogy „klasszikus" — és szerintem felesleges — regény formájában ábrázolja, ráadásul egyértelműen érthető nyelven — a bugyuta történet nyelvén — az egyszerű ember érthető realitását, ráadásul a katolikus emberét, akinek van valahol egy szent apja, és itthon viszont van neki lelkiismerete, és ez a lelkiismeret kizárólagos és egyetlen, és bármi tőle eltérő már nem lelkiismeret. Főként a legújabb történelem nagy — és aligha igaz — freskójáról van szó, például az 1989-esről, mert kétségbeesetten szükségük van egy feltálalt, összetartó, teljes társadalomképre, mivel maguk sem tudják, mit gondoljanak a forradalom utáni neokapitalista zűrzavarról, de határozottan tudják, mit akarnak gondolni — éppen ezt kellene gondolniuk a többieknek is, és erről is kellene írni. Nem értik, hogy a világ mindig töredékekből állt össze, nem csak ma ilyen, de ma, itt és most vannak, akiket ez hatalmas, kellemetlen meglepetésként ért. A töredékes világot nem szükséges erőszakkal egyesíteni és beletömni egy szaros ideológia cellájába. Egyszerűen csak élvezni kell. Mértékkel, ha ez így önnek jobban tetszik. Novelláim hiteles szereplői nemegyszer élvezik magányukat vagy éppen azt, hogy az emberiség többi tagjával nem tudnak zöld ágra vergődni mérték vagy határok ismerete nélkül, mivel ők sem tudják megérteni, hol a határ, vagy mi a helyes mérték. Honnan erednek. Senki sem tudja, csak megszoktuk, hogy vannak. A szereplőim legtöbbször karikatúrák, de a valóságban is azok, valóban karikatúraként élnek, élik életüket, mely eltérően a tömegesen elterjedt „normális" élettől, eltorzult, elferdült, de amiatt, hogy karikatúrák, még soha senkire nem kiáltottak fetvát, senkinek a zászlaját nem égették el. Bár a zászló már magában is hülyeség, a végletekig felfuvalko-Balla - Vladimír Bállá (1967)

Érsekújvári születésű prózaíró, szülővárosában él. Eddig megjelent kötetei — Leptokaria, Outsideria, Gravidita, Tichy kút, Unglik, De la Cruz — közül az első három kiadást is megért már. Magyarul a Kalligram, a Nagyvilág és a Jelenkor közölt tőle elbeszélést, ezek közül Szarka Gyula több fordítása és Gazdag Józsefé a világhálón is elérhető, csakúgy, mint Rédey Zoltánnak a szerzővel készült hosszú beszélgetése. A De la Cruz című Balla-kötet Hruska Nóra fordításában még az idén megjelenik magyarul is.