Könyvjelző - Az Új Szó melléklete, 2006 (5. évfolyam, 1-12. szám)
2006-02-23 / 2. szám
Ksmisho 11 Világjáró magyarok A szerző külön tárgyalja a Wolf-díjasokat, az Amerikai National Medial of Science magyar kitüntetettjeit, a magyar tudósokról elnevezett díjakat, a magyar természettudósok égi galériájában pedig a „Holdra került" magyarokkal találkozhatunk. A két kötet a NAP Kiadó Magyar Talentum könyvsorozatának részeként látott napvilágot. A technikatörténeti kiadványokon kívül az olvasó figyelmébe ajánlom a sorozat korábban megjelent, Világjáró magyarok című kötetét is, mely ékesen bizonyítja, hogy a bennünket minden oldalról körülvevő negatív hírközlés ellenére mégis nekünk áll a világ... történet a dunai hajózás magyar úttörőivel indul, majd a parazsat evő vasparipa, a gőzvasút és a négy keréken gördülő gépezetek tárgyalásán át tényleg a magasba emelkedik — a léghajózás történetét tárgyalva. Tudta a kedves olvasó, hogy az első kocsiszekeret a Komárom megyei Kocs községben készítették, és innen vette át a művelt Európa? Nem csodálatos, hogy a budai várban már 1416-ban járgányos szivattyú emelte a Duna vizét 60 méteres magasságba? Hallott valaha az 1747-ben műszaki csodának számító, Segner János András által feltalált Segnerkerékről, mely tulajdonképpen a reakciós turbinák előfutárának tekinthető? Vagy a Hell József Károly által Selmecbányán 1753-ban üzembe helyezett, sűrített levegővel működő vízemelőről, mely a mai kőolaj-szivattyúk működésének elvét alapozta meg? Hallott arról, hogy a Ford-autóbirodalom felvirágoztatásához Bánki Donáton kívül még közel két tucat magyar tudós is hozzájárult? Segner és Hell Miksa nevét — valamint további tizennégy magyar tudósét — holdkráterek őrzik; Hellék Selmecbánya központjában található polgári háza viszont lassan összedől. Ennyit a hálás utókorról. Bodők Zskjfti&nd MAGYAROK Méretét és terjedelmét tekintve szerényebb a Nobel-díjas magyarok című könyv, de ennek a tárgykör feltárásának alaposságára nézve nincs jelentősége. Benne van „mindenki, aki számít" — Lénárd Fülöppel kezdve, és mindazokkal bezárólag, akik megérdemelték volna, de... „...Szilárd Leó Roosevelt elnöknek, Kármán Tódor Trumannek, Neumann János Eisenhowernek, lánya, Neumann Marina Nixonnak, Kemény János Carternek, Teller Ede pedig Reagannak volt tudományos tanácsadója. Teller Ede elmondása szerint a koreai háború idején Neumann stratégiai szimulációjának alapján döntöttek úgy, hogy az Egyesült Államok csapatai nem támadják meg Kínát. Ezen döntés fontosságát, azt hiszem, nem kell különösebben hangsúlyozni. Egy alkalommal, amikor Tellernek azt mondták, hogy ez a sok lángelme talán nem is Magyarországról jött, hanem valóban a Marsról, Teller zavart arcot vágott; »Hát Kármán Tódornak mégis eljárt a szája!«" A Nobel-díjasokon kívül a szerző külön tárgyalja a Wolfdíjasokat, az Amerikai National Medial of Science magyar kitüntetettjeit, a magyar tudósokról elnevezett nemzetközi tudományos díjakat, a magyar természettudósok égi galériájában pedig a „Holdra került" magyarokkal találkozhatunk. A két kötet a NAP Kiadó Magyar Talentum könyvsorozatának részeként látott napvilágot. A technikatörténeti kiadványokon kívül az olvasó figyelmébe ajánlom a sorozat korábban megjelent, Világjáró magyarok című kötetét is, mely ékesen bizonyítja, hogy a bennünket minden oldalról körülvevő negatív hírközlés ellenére mégis nekünk áll a világ... Élet halál — írás, olvasás Jóllehet egyelőre nem készülök meghalni — a halálra készülni és meghalni készülni nem azonos (életjminőségek —, tudatosítom: az időm elkezdett fogyni, már mérhetővé vált, már tudni, mennyit biztos nem jelent. Amíg az ember fiatal, hatalmas idő előtt áll, s ennek tudata őt is hatalmassá teszi, s furcsamód jó ideig úgy érzi, ideje, napjai múlásával is — relatíve — növekszik. O gyors, sebes mozgású és gondolkodású, s ehhez képest ideje múlását észre sem veszi, nem tulajdonít neki jelentőséget, lassúnak érzékeli. Azután ő fokozatosan mégis lassulni kezd, s az idő ezzel nyeri el számára a jelentőségét — s bizonyos értelemben a jelentését is —, ettől megmozdul, és mind gyorsabbnak és gyorsabbnak érzékeli (sőt, értékeli) a múlását. Ilyenkor aztán, egy kellően melankolikus pillanatban, talán észrevétlenül először legyint! meg őt az elmúlás szomorúsága. Mind közül, amit ez ideig életemben csináltam, az olvasás volt, amiben igazán magam lehettem, amiben igazán rátaláltam önmagámra s szinkronban lehettem magammal. S ha az egész elmúlásban valami megrettent, az, hogy mennyi könyvet kell itt hagynom olvasatlanul. Ha elolvastam is eddigi életem folyamán ezret és ezret, s valamennyit a még hátralevő időmben is sikerül, bizonyos, hogy tíz- és tízezret kell itt hagynom érintetlenül, zömmel olyanokat, melyeknek még a létezéséről sem tudok. Ha elegendő pénzem volna, és megtehetném, hogy a hátralevő életemben már nem kellene a megélhetés gondjaival törődnöm, s nem kellene dolgoznom, pénzt keresnem, talán már nem tennék semmi mást, csak olvasnék. így azonban nagyjából kiszámítható, hogy legfeljebb hány könyvre lehet esélyem még. S egyszerűen végzetes mulasztásnak fogom föl, hogy a világirodalom általam is ismert műveiből — amelyek közül már akár egyért-kettőért is érdemes lett volna megszületnie az embernek — már mennyire nem fogja futni a még hátralevőből. S Úristen, ki mindenki lesz a szerzőik között is! Lesz köztük, bizton tudom — micsoda bűn! - Stendhal is, Balzac is, Flaubert is, Tolsztoj is, Dosztojevszkij is, s lesz Móricz is, meg Szentkuthy is, s lesz az is, aki még csak most írja azt a bizonyos művét, mely az életet élni érdemessé fogja tenni valaki(k) számára. S ahogy így elmúlás és olvasás összefüggésén töprengek, egyre erősebben érzem, hogy az igazi teremtés nem is az írás, hanem az olvasás volt számomra. Nem az írás az igazi alkotómunka, hanem az olvasás. Az írással az ember legfeljebb önmagát teremti meg — jó esetben mások számára. Az olvasással az élhető világot hozza létre — önmagának. Hogy legyen miben élnie, s legyen hol meghalnia. Az írás — mások számára — azt mutatja meg: kivé lett az ember. Az olvasás a maga számára azt: mi s ki nem. Navigare... Hajózni nem muszáj. Az olvasás az élet feltétele. Levegővétel. Tóth László Lőrincz Adrián
