Könyvjelző - Az Új Szó melléklete, 2006 (5. évfolyam, 1-12. szám)

2006-02-23 / 2. szám

Ksmisho 11 Világjáró magyarok A szerző külön tárgyalja a Wolf-díjasokat, az Amerikai National Medial of Science magyar kitüntetettjeit, a magyar tudósokról elne­vezett díjakat, a magyar természettudósok égi galériájában pedig a „Holdra került" magyarokkal találkozhatunk. A két kötet a NAP Ki­adó Magyar Talentum könyvsorozatának részeként látott napvilá­got. A technikatörténeti kiadványokon kívül az olvasó figyelmébe ajánlom a sorozat korábban megjelent, Világjáró magyarok című kö­tetét is, mely ékesen bizonyítja, hogy a bennünket minden oldalról körülvevő negatív hírközlés ellenére mégis nekünk áll a világ... történet a dunai hajózás magyar úttörőivel indul, majd a parazsat evő vasparipa, a gőzvasút és a négy keréken gördülő gépezetek tárgyalásán át tényleg a magasba emelkedik — a léghajózás történe­tét tárgyalva. Tudta a kedves olva­só, hogy az első kocsiszekeret a Komárom megyei Kocs község­ben készítették, és innen vette át a művelt Európa? Nem csodálatos, hogy a budai várban már 1416-ban járgányos szivattyú emelte a Duna vizét 60 méteres magasságba? Hallott valaha az 1747-ben műsza­ki csodának számító, Segner Já­nos András által feltalált Segner­­kerékről, mely tulajdonképpen a reakciós turbinák előfutárának te­kinthető? Vagy a Hell József Ká­roly által Selmecbányán 1753-ban üzembe helyezett, sűrített levegő­vel működő vízemelőről, mely a mai kőolaj-szivattyúk működésé­nek elvét alapozta meg? Hallott arról, hogy a Ford-autóbirodalom felvirágoztatásához Bánki Doná­­ton kívül még közel két tucat ma­gyar tudós is hozzájárult? Segner és Hell Miksa nevét — valamint további tizennégy ma­gyar tudósét — holdkráterek őrzik; Hellék Selmecbánya központjá­ban található polgári háza viszont lassan összedől. Ennyit a hálás utókorról. Bodők Zskjfti&nd MAGYAROK Méretét és terjedelmét tekintve szerényebb a Nobel-díjas magyarok című könyv, de ennek a tárgykör feltárásának alaposságára nézve nincs jelentősége. Benne van „mindenki, aki számít" — Lénárd Fülöppel kezdve, és mindazokkal bezárólag, akik megérdemelték volna, de... „...Szilárd Leó Roosevelt elnök­nek, Kármán Tódor Trumannek, Neumann János Eisenhowernek, lánya, Neumann Marina Nixon­­nak, Kemény János Carternek, Teller Ede pedig Reagannak volt tudományos tanácsadója. Teller Ede elmondása szerint a koreai háború idején Neumann stratégi­ai szimulációjának alapján dön­töttek úgy, hogy az Egyesült Álla­mok csapatai nem támadják meg Kínát. Ezen döntés fontosságát, azt hiszem, nem kell különöseb­ben hangsúlyozni. Egy alkalom­mal, amikor Tellernek azt mond­ták, hogy ez a sok lángelme talán nem is Magyarországról jött, ha­nem valóban a Marsról, Teller za­vart arcot vágott; »Hát Kármán Tódornak mégis eljárt a szája!«" A Nobel-díjasokon kívül a szerző külön tárgyalja a Wolf­­díjasokat, az Amerikai National Medial of Science magyar kitün­tetettjeit, a magyar tudósokról el­nevezett nemzetközi tudomá­nyos díjakat, a magyar természet­­tudósok égi galériájában pedig a „Holdra került" magyarokkal ta­lálkozhatunk. A két kötet a NAP Kiadó Ma­gyar Talentum könyvsorozatának részeként látott napvilágot. A technikatörténeti kiadványokon kívül az olvasó figyelmébe aján­lom a sorozat korábban megje­lent, Világjáró magyarok című köte­tét is, mely ékesen bizonyítja, hogy a bennünket minden oldal­ról körülvevő negatív hírközlés el­lenére mégis nekünk áll a világ... Élet halál — írás, olvasás Jóllehet egyelőre nem készü­lök meghalni — a halálra készül­ni és meghalni készülni nem azonos (életjminőségek —, tuda­tosítom: az időm elkezdett fogy­ni, már mérhetővé vált, már tud­ni, mennyit biztos nem jelent. Amíg az ember fiatal, hatalmas idő előtt áll, s ennek tudata őt is hatalmassá teszi, s furcsamód jó ideig úgy érzi, ideje, napjai mú­lásával is — relatíve — növekszik. O gyors, sebes mozgású és gon­dolkodású, s ehhez képest ideje múlását észre sem veszi, nem tu­lajdonít neki jelentőséget, lassú­nak érzékeli. Azután ő fokozato­san mégis lassulni kezd, s az idő ezzel nyeri el számára a jelentő­ségét — s bizonyos értelemben a jelentését is —, ettől megmozdul, és mind gyorsabbnak és gyor­sabbnak érzékeli (sőt, értékeli) a múlását. Ilyenkor aztán, egy kel­lően melankolikus pillanatban, talán észrevétlenül először le­gyint! meg őt az elmúlás szomo­rúsága. Mind közül, amit ez ideig éle­temben csináltam, az olvasás volt, amiben igazán magam le­hettem, amiben igazán rátalál­tam önmagámra s szinkronban lehettem magammal. S ha az egész elmúlásban valami meg­rettent, az, hogy mennyi köny­vet kell itt hagynom olvasatla­­nul. Ha elolvastam is eddigi éle­tem folyamán ezret és ezret, s valamennyit a még hátralevő időmben is sikerül, bizonyos, hogy tíz- és tízezret kell itt hagy­nom érintetlenül, zömmel olya­nokat, melyeknek még a létezé­séről sem tudok. Ha elegendő pénzem volna, és megtehetném, hogy a hátralevő életemben már nem kellene a megélhetés gond­jaival törődnöm, s nem kellene dolgoznom, pénzt keresnem, ta­lán már nem tennék semmi mást, csak olvasnék. így azonban nagyjából kiszá­mítható, hogy legfeljebb hány könyvre lehet esélyem még. S egyszerűen végzetes mulasztás­nak fogom föl, hogy a világiroda­lom általam is ismert műveiből — amelyek közül már akár egyért-kettőért is érdemes lett volna megszületnie az ember­nek — már mennyire nem fogja futni a még hátralevőből. S Úris­ten, ki mindenki lesz a szerzőik között is! Lesz köztük, bizton tu­dom — micsoda bűn! - Stendhal is, Balzac is, Flaubert is, Tolsztoj is, Dosztojevszkij is, s lesz Mó­ricz is, meg Szentkuthy is, s lesz az is, aki még csak most írja azt a bizonyos művét, mely az életet élni érdemessé fogja tenni valaki(k) számára. S ahogy így elmúlás és olvasás összefüggésén töprengek, egyre erősebben érzem, hogy az igazi teremtés nem is az írás, hanem az olvasás volt számomra. Nem az írás az igazi alkotómunka, ha­nem az olvasás. Az írással az ember legfeljebb önmagát te­remti meg — jó esetben mások számára. Az olvasással az élhető világot hozza létre — önmagá­nak. Hogy legyen miben élnie, s legyen hol meghalnia. Az írás — mások számára — azt mutatja meg: kivé lett az ember. Az olva­sás a maga számára azt: mi s ki nem. Navigare... Hajózni nem muszáj. Az olvasás az élet feltétele. Levegővétel. Tóth László Lőrincz Adrián

Next

/
Thumbnails
Contents