Könyvjelző - Az Új Szó melléklete, 2006 (5. évfolyam, 1-12. szám)
2006-10-19 / 10. szám
Könyvjelző 11 Le campane di Einstein LAJOS GREMDEL W-BucniATIfCm Az Einstein harangjai olaszul. Az Una s tori a dell'Absurdistan első mondata: II mio calvario ebbe inizio alia vigilia della rivoluzione. (Vesszőfutásom a forradalom előestéjén kezdődött.) Alexandra Foresto fordítása Fonzi valóban nagyon közel állt hozzám, emberként, írótársként ma is ugyanúgy érzem a hiányát, mint tíz évvel ezelőtt. És még valamit: álmomban sem gondoltam volna, hogy tíz év elteltével most ő így üzen nekem, vagyis hogy küld egy díjat a túlvilágról. Nekem, az idősebb kollégának. Valahol ez is abszurd történet. Irodalomról is gyakran beszélgettetek, te általában első kézből ismerted a Talamon-szövegeket. Ő meg lelkes olvasód volt, íróként többek szerint prózapoétikád követője. Erről az Einstein harangjairól mi volt a véleménye, ha nem titok? — Nem titok, Gábor: nem tetszett neki. Nagyon haragudott rá, emlékezetem szerint kiabált is. Pontosabban énrám haragudott, nem a regényre. Úgy látta, hogy behódoltam az olvasónak... Akkor zárjuk ezzel a beszélgetést. Még egy utolsó kérdés: és behódoltál? — Nem, nem hiszem. Fonzi — és mások — véleményéhez az is hozzátartozik, hogy ábban az időben, amikor az Einstein megjelent, éppen tetőzött a szövegirodalom divatja. S ilyen értelemben ez a regény teljesen más poétikájú, hiszen azzal a szándékkal íródott, hogy könnyed és szórakoztató módon szóljon egy rendszerről, melynek emléke akkor még elevenen élt az emberekben. Csanda Gábor — Levertétek a felkelést? — kérdezte. — Nem nagy ügy — legyintett a személyzetis. A nő ekkor hozzám lépett, és a kezét nyújtotta. — Miriam vagyok — mondta. — Szintén varrónő? — kérdeztem. — Olyasmi — mondta. — De alezredesi rangban. — És bűbájosán mosolygott. Microfil szelíden megkérte, hogy hagyjon egy kis időre magunkra, s Miriam szótlanul öltözködni kezdett. Mielőtt azonban belebüjt volna a pongyolájába, teljes kerekségében villantotta felénk az ülepét, amelynek északi pólusán hatalmas anyajegy díszlett, körbevéve kisebb anyajegyckkel, mint Nap a bolygóival. Azon tűnődtem, hogy a lány ülepe tulajdonképpen nem egy földgömb metaforája-e Microfil számára. Sosem tudom meg, mert amikor a lány kiment a szobából, Microfilból ömleni kezdett a panasz. — Tudja, Péter cár, Miriam a barátnőm. Ön most megvet engem, mert ön családos ember, és puritán erkölcsi elveket vall. De én magányos vagyok. Már gyerekkoromban is az voltam. Magányos pionírvezető, akit mindig cserbenhagyott a csapata. Hol focizni lógtak el a társaim, hol pedig, s ez még megalázóbb, titokban hittanórára. Olvasta a Timur és csapatát? — Ó, hogyne! — hazudtam. — Látja, ez a szellem hiányzik belőlük. Mindnyájan magányosok vagyunk, akik nagy dolgokat akarunk véghezvinni az életben. Sajnáltam a személyzetist, és vigasztalni próbáltam. — A feleségem egy tyúkfarmon dolgozik. Ő is nagyon magányos. Főleg amióta főnök lett, és nem tyúkokkal, hanem beosztottakkal vacakol. Microfil váratlanul témát és hangot váltott. — Nézze, nem volt más választásunk — mondta. Crendel Lajos: Einstein harangjai (részlet). Kalligram, 1992 Lajos Grendel Pavel Vilikovsky’ IL CASANOVA SLOVACCO E ALTRO KITSCH qjj A Pavol Vilikovskyval közösen megjelent olasz novelláskötet
