Könyvjelző - Az Új Szó melléklete, 2006 (5. évfolyam, 1-12. szám)
2006-08-24 / 8. szám
zitással tomboltak volna azok a meglett férfiak és pocakos családapák, ha előtte zsinórban 31 meccset nyernek? Nem csömörlöttek volna meg attól az érzéstől, hogy minden egyes hétvégén elégedetten, mosolyogva hagyják el a stadiont? Stephen Foster hivatásos Stoke City-drukker írja az Ott állt nevetve (She Stood There Laughing) című könyvében, hogy 2003 januárjában, amikor az outsider Stoke egymás után két bajnokit megnyert, aztán bonuszként legyőzte a kupában a Wigant is, napokig nem találta a helyét. Nem volt kellemetlen érzés, egy csöppet sem volt az (pillanatnyi felvillanása annak, milyen lehet egy nagycsapatnak szurkolni), de valahogy furcsa volt, idegen, ismeretlen. „Mintha a vattacukor mellé gyümölcspoharat és pudingot rendelnénk — nem émelyítő egy kicsit?" Hát hol marad a kin, a fájdalom, a kétségbeesés? Második félidő A futballfüggők nem csupán javíthatatlan álmodozók (Almok álmodéi és a német futballromantika), hanem tényfetisiszták is. A futball ugyanis nem élet-halál kérdése, mondotta volt egyszer Bili Shankly (van-e, ki e nevet nem ismeri?), hanem sokkal, de sokkal fontosabb. „1985-ben megmutattam a fiamnak a brazilokat... Hideg március volt" - írja Esterházy (18. o.). Márciusnak március volt, de nem 1985, hanem 1986 márciusa: Magyarország a Népstadionban 3:0- ra legyőzte Brazíliát (ne hallgassuk el: Esterházy Márton nagyszerűen játszott). 1985-ben is volt egy emlékezetes „Esterházy-meccs"; szeptemberben az UEFA-kupa első fordulójában az AEK Athén l:0-ra megverte a Real Madridot, Esterházy Márton góljával. „Az öcsémet a Michel fogta, ha még emlékeznek rá, siralmasan" — írja Esterházy (8. o.). Nem emlékszünk. Michel jobb oldali középpályás volt, aligha hihető, hogy emberfogást játszott volna azon a mécsesén, amikor ott volt Chendo, Sanchís, Maceda és Camacho is. „Butrageno folyamatosan vigasztalta." Emilio Butragwenóról, a Keselyűről van szó. „Lehet-e egy futballpálya négyzet alakű? Sehol nem olvastam arról, hogy tiltva volna, viszont a megengedett méretek 50—100 yard x 100— 130 yard... Lehet-e és van-e a vüágon 100 x 100 yardos focipálya? Ezt a problémát szeretném a világ közvéleménye elé tárni." (26. o.) Meglépő felvetés a matematikus végzettségű Esterházy részéről. Megnyugtathatjuk: a probléma - Wittgensteinnel szólva — nem létezik; ha egy kérdést fel lehet tenni, meg is lehet válaszolni azt. A futballpályák méreteit illetően ajánlott szakirodalom a FIFA vonatkozó kiadványa (Laws of the Game, FIFA, Zürich, 2006), amelyből megtudható (4. o.), hogy a futballpálya megengedett mérete valóban 50-100 yard x 100—130 yard, azzal a kikötéssel, hogy az oldalvonalnak hosszabbnak kell lennie az alapvonalnál. Megfejtés: a futballpálya nem lehet négyzet alakú. Tiszteletkor helyett „Futballozni mindenki futballozott, az is, aki nem, ez a futball sine qua nonja, de nem mindenki futballista. Én az voltam." Esterházy esetében a múlt idő használata indokolt, főleg akkor, ha a „futballista" alatt nem csupán a „labdarúgást űző sportolót" értjük, hanem az „élő, gyakorló őrültet", akinek már a meccsre gondolva felgyorsul a pulzusa. Ha valamit hiányolhatunk Esterházy könyvéből, az az Ich-erzáhler megszállottsága (ami, futballkönyvról lévén szó, alapkövetelmény: lásd Csempe- Pempe alias Vidor Gyulát Mándy esszenciális futballkönyvében). Persze, Esterházy fölényes technikai tudása elvitathatatlan: „mindent tud a labdával"; leheletfinoman cselez, ívelései mértani pontosságúak, nevetve képes kiosztani néhány kötényt oda-vissza (á la coltán várgá), így aztán a német kultúrtörténeti tiszteletköröket sem érezzük ballasztnak (Esterházy a német Süddeutsche Zeitung felkérésére írta könyvét). Zsonglőrködés és higgadt elegancia, mint mindig: de mintha az Utazás... írása közben „nem izzadta volna át a dresszt". Gazdag József Egy félpályáról lőtt góljáról „...hogy láttam-e, hogy a kapus túlságosan kint áll, és ezért cselekedtem gyorsan és leleményesen, vagy mindezt nem láttam, és a hülyék istene, a szerencse kísérte lövésemet, be is ment, nem lévén értelemszerűen szemüveg rajtam, nem láttam azonnal, hogy tényleg gól-e, néztem csak előrefele, nézett, bazmeg, előrefele, állt a kezdőkörben egyedül, és csodálkozott, mért ugrik rá egyszerre az egész csapat." Beckhamről „Szellemi horizontom Beckhamtől Balzacig terjed." A meccsnézésről „Úgy meccset nézni, mintha a siralomházban néznéd az utolsó mécsesét, melyet még engedélyezett celládban a porkoláb. Életre-halálra meccset nézni, mert ez a legnagyobb, az emberi ajándék. Gondold meg, hogy csak az ember néz meccset."
