Könyvjelző - Az Új Szó melléklete, 2005 (4. évfolyam, 1-12. szám)
2005-01-21 / 7. szám
mriiWlJELZŐ 7 (A költő végakarata, a saját életműve átértékeléséhez való joga pl. hosszabb vita tárgya volt az Élet és Irodalom hasábjain 1975-ben.) Az egyik tradíció Gyulai Páltól származik, aki az általa 1864-ben összeállított tizenkét kötetes Vörösmarty Minden Munkáiban írta okításul: „Visszatetsző, hogy egy oly költő művei, mint Vörösmarty, nagyrészt a magok idejében még közönség elé nem bocsátott kísérletekkel nyílnak meg, s mintegy lehangolják az olvasót. Ezért az 1821-1826 közt írt költeményei közül csak azokat vettem föl, amelyeket költeményeinek 1833-ban kiadott gyűjteményébe maga is fölvett, melyeket pedig nem vett föl, Ifjúkori kísérletek cím alatt, áttettem az utolsó kötetbe, ahol aki Vörösmarty ifjúkori fejlődését kívánja vizsgálni, szintén megtalálja.” (Idézi Péter László: írók, költők textológiai nézetei. Irodalomtörténeti Közlemények, 1995/1, 77.) Mások másként vélekedtek. Babits Adyról szólva tartotta fontosnak leszögezni azt a felismerést, hogy „még a leginkább jelentéktelennek látszó versek is, amint szomszédaikkal egy szempillantásban fogja át őket tekintetünk, megmutatják a maguk rejtett fontosságát” (Babits Mihály: Esszék, tanulmányok. Budapest, 1978, 2. kötet, 274.). És megint mást gondolt a verstan elméletével behatóan foglalkozó Weöres Sándor, amikor arra szólította föl (főleg az ifjú) költőket, hogy „ne tartsák szent tárgynak a verseiket”. Nyilvánvalóan legalább három szempont van. A figyelmes olvasóé, akit érdekel, vajon korábbi köteteihez képest hogyan alakította, változtatta Monoszlóy saját életművét; a szerzőé, aki teljesen szabadon dönthet, kíván-e élni az összegyűjtött versek adta lehetőséggel, hogy mintegy újraértelmezze költészetének addig befutott ívét és állomásait; és végül van az örökkévalóság szempontja, amely (aki?) majdan hűvös kézzel fog rostálni — mindnyájunk helyett. Számomra nagy gondot okoz, hogy az összegyűjtött versekből eltűntek az eredeti cikluscímek. Ez nemcsak azért probléma, mert így nehezebb a tájékozódás (azoknak is, akik korábban is olvasták őt, az új olvasóknak meg főleg), hanem azért is, mert a ciklusok nagyobb jelentőséggel bírnak, főleg időben távolodva a versek keletkezésétől, mint általában gondoljuk. Ahogy a bevezetőben írtam, összes versekhez (pláne kritikai kiadáshoz) nagy szerencse kell. A kiadástörténeti összefoglalást meg a jegyzeteket, vagyis az efféle kiadványok estében szokásos filológiai apparátust nem is kérem számon; tudom, ennek tudományos feltételei tájainkon nagyon korlátozottak. De a kiadónak legalább ragaszkodnia kellett volna egy utószóhoz, amelyben eligazítást kapunk a gyűjtemény megszületésének körülményeiről, valamint a szöveggondozás elvi, módszertani-technikai szempontjairól. Filológiai kommentárt minden általam ismert efféle gyűjtemény tartalmaz - itt is kötelező lett volna időt és energiát szánni rá. Ami persze csak nagyon kicsit von le abból az örömhírből, hogy Monoszlóy Dezsőnek mostantól hozzáférhetők összegyűjtött versei Vajda Barnabás Figyelmükbe ajánljuk Monoszlóy Dezső' A halottak szigetén Nap Kiadó Fűzve, 162 old., 13x20 cm bolti ár: 129 Sk kedvezménnyel: 100 Sk Monoszlóy Dezső A szerelem öt évszaka AB-ART Kötve, 96 old., 12,5x17 cm bolti ár: 180 Sk kedvezménnyel: 160 Sk Monoszlóy Dezső Monoszlóy Dezső Balada sl'aktrafenych AB-ART Ardamica Zorán fordítása Kötve, 72 old., 13,5x19,5 cm bolti ár: 150 Sk kedvezménnyel: 135 Sk Monoszlóy Dezső Gutaütöttek balladája AB-ART Kötve, 64 old., 13x19 cm bolti ár: 150 Sk kedvezménnyel: 135 Sk
