Könyvjelző - Az Új Szó melléklete, 2005 (4. évfolyam, 1-12. szám)

2005-01-23 / 6. szám

6 ■ XWr4TÜELZÖ Vallatókönyv Az interpretátor lefekteti magát az analitikus díványra, aztán helyet foglal egy fotelben. Kérdez, meghallgatja önmagát... Németh Zoltán (1970) irodalomtörténész, kritikus, költő Ipolybalog Fűzi László (1955) irodalomtörténész, kritikus, szerkesztő Kecskemét Megrendelhető még: Fűzi László A Semmi közelében Kalligram Fűzve, 192 old., 12x18 cm bolti ár: 190 Sk kedvezménnyel: 169 Sk A Semmi KÖZELÉBEN Képzeljünk el egy olyan világot, amelyből egyik pillanatról a másikra, máról hol­napra eltűnne az összes író és költő, az összes Vers, színdarab, elbeszélés és regény! Mi­csoda katasztrófa lenne ez a legtöbb irodalom­történész, irodalomkritikus számára: nem ma­radna tárgyként a maga számára más, mint ön­maga. Úgy tűnik, Fűzi László nem katasztrófaként éli meg önmagát, és most hosszú irodalomkriti­kusi és irodalomtörténészi munkásságának állo­másaként megajándékozta magát és olvasóját egy olyan könyvvel, amelynek témája leginkább önmaga. Persze ebben a kötetben sem tagadja meg mesterségét, hiszen Németh László, József Attila, Illyés Gyula, Ilia Mihály, Vekerdi László és Esterházy Péter szintén témái ennek a könyv­nek, de: a hangsúly mégis az önvizsgálatra, a val­lomásra helyeződik. Vallatókönyvnek is nevez­hetjük a Maszkok, terek... című könyvet: az interpretátor lefekteti magát az analitikus dí­ványra, aztán helyet foglal egy fotelben. Kérdez, meghallgatja önmagát, eléggé el nem ítélhető módon jegyzetel, majd amikor páciense elhagy­ja a terápia helyszínét, leül az íróasztalhoz, hogy most a papírra terítse ki önmagát. Most akkor ez árulás önmagával szemben, vagy a vágykielégítésre törekvő örömelv alapján működik? Ha az irodalomtörténészi, irodalom­kritikusi pozíciót sterilnek tartjuk, és az interpretátort a „megmondóember” magasabb rendű pozíciójába képzeljük, akkor valószínű­leg árulásnak tarthatjuk - Füzitől azonban sem­mi sem áll távolabb, mint egy ilyen pozíció bela­­kása. Ő úgy ír kedvenc városairól, Kecskemétről és Szegedről, barátairól, társairól, hogy az irodar lomtörténész, a szerkesztő, a tanár Fűzi László mellett egyúttal ott találjuk a hétköznapi gon­doktól gyötört és kiszolgáltatott embert is. Eb­ben még nem nagyon találjuk meg ugyan az örömelvet, mégis, azt hiszem, az írót az a szán­dék vezérelte, hogy írjon önmagának, ha mást nem, legalább egy örömkönyvet. Miben érhető tetten ez a késztetés? Már az el­ső esszében, a Játék című írásban arról ír, hogy a játék önmagáért van, míg a taktika és a stratégia manipulálja a gondolkodást. Ezt a gondolatot a kötet egészére is kiterjeszthetjük: talán olyan könyvet akart írni szerzője, amely megpróbál taktikáktól, stratégiáktól, manipulálási lehetősé­gektől mentesen megszólalni. Ezért utazik visz­­sza szerzője egészen a gyerekkor teljes és zárt világába, ezért kalandozik Itália kultúrtörténeti kincsei közelébe, ezért ír a sportról, azon belül is a futballról, ezért készít leltárt irodalmár és szerkesztői pályafutásáról: ki akar lépni a mani­pulációk köréből, miközben tudja, hogy ez a ki­lépés csak önmaga számára megélhető - olva­sója sosem lesz képes átélni az élmény totális in­tenzitását. Innét értelmezhető a cím is: a szerző mintha azt sejtetné, hogy a maszkok mögül csak a jelen tér- és időkorlátai közül kimozdulva lehetséges a kilépés - számára ezt az élményt leginkább a terek közvetítik. Egyrészt a távoli városok: Firen­ze, Róma, Nápoly. Másrészt a gyermekkor terei: a focipálya, a játéktér. Harmadrészt pedig a pa­pír tere: a könyv, a napló, a fikció. És itt zárul önmagába minden szabadulási kí­sérlet: mert a szabadulás lehetősége végül mégis csak a papír és a betű foglyaként válik megta­­pasztalhatóvá. És itt érzem ennek a könyvnek is a mélységes szomorúságát és nosztalgiáját: az elveszített időket és tereket már sehogy másként nem birtokolhatjuk, csak az írás és olvasás vég­telen tereiként. De ha mégis a vágykielégítésre törekvő öröm­elv alapján működik ez az egész, akkor talán a páciens is megírhatja egyszer a pszichoanaliti­kus kórlapját, az irodalomtörténész pedig meg­próbálja megérteni önmagát. Németh Zoltán FŰZI LÁSZLÓ Fűzi László Maszkok, terek... Kalligram Kötve, 216 old., 11x18,5 cm bolti ár: 210 Sk — kedvezménnyel: 180 Sk

Next

/
Thumbnails
Contents