Könyvjelző - Az Új Szó melléklete, 2005 (4. évfolyam, 1-12. szám)

2005-01-23 / 6. szám

IMriflMjELZŐ 7 Grendel-vignetták Kissé telt, derűs, már-már joviális arc. Inkább néznéd malomellenőmek, mint írónak. De a szemei árulkodóak: kíváncsi, nyugta­lanul fürkésző és kíméledenül éles tekintet! Soha nem hallottam panaszkodni. Ami lehet vé­letlen. Ám könyvei is masszívan ellenállnak annak a sérelem- és panaszkultúrának, ami a kisebbségi létben szinte kikerülhetetlen és mérhetetlenül fá­rasztó. „...pedig szeretné egyszer megkóstolni az osztri­gát, mert nem is magyar író az, aki nem evett még osztrigát. így csak szlovákiai magyar író lehet világ­életében, pedig ő nem szeretne egész életében szlo­vákiai magyar elbeszélő maradni.” (Éleslövészet) Krúdy Gyula, Bohumil Hrabal és Mészöly Miklós. Az ember a lehető legkényesebb ízléssel válassza meg mestereit! Javíthatatlan közép-európai, tehát sokat tud. A könyvei viszont nem azt kérdezik, mire jó, hanem hogy mire elég ez a tudás. Hazám, Abszurdisztán. A legpontosabb cím éle­tünk topográfiájára. Az a lebegő történelmi irónia, amit Grendel Lajos vezetett be az ún. kisebbségi irodalmak diskurzusá­ba, mára elveszítette olvasóit. Kis túlzással: az áhíta­­tosan wassalbertezők országa lettünk - akik viszont nem, azok okkal-joggal kérdezik: mire megyünk az­zal a rettenetes nagy eszünkkel?! Butulunk, és ez még nem is a legrosszabb verzió, hiszen Közép-Eu­­rópa most éppen felejteni akar: a szenvedés, az áru­lások és az örökös lúzerség történeteit kár annyit is­mételgetni. A provincia ellen nincs szívgyógyszer. „A főváros itt van, mutatott körbe, bennünk van.” (Éleslövészet) Egyik regényének hőse egy tömegsírt örökölt. Jó vicc, mondhatná valaki, aki nem itt élt. „Ismeritek az abszurdban gyönyörködés tébo­lyát?” - kérdezte Witold Gombrowicz több mint öt­ven éve. Csak úgy idemásoltam ezt a mondatot nem akarnék túl sok tanulságot kisajtolni belőle, csupán arra emlékeztetnék, hogy talán így néztünk önmagunkra meglehetősen hosszú ideig. Talán, de ez egyáltalán nem biztos, mert hát olyan kínos erre gondolni, mekkora perverz állatok voltunk, aho­gyan szemléltük-elviseltük e térség abszurd min­dennapjainak tébolyát. És viszonylag kevesen bo­londultak bele ebbe, utólag így áltatjuk önmagun­kat - mi, tébolyultak. Szeretek Pozsonyban élni - mondta egyszer ne­kem azon a nyűgodt és természetes hangon, amitől minden nackősnak azonnal feláll a szőr a hátán. „Megöregedtem, ahogy a tükör mutatta, s elvesz­tettem a szabadság illúzióját. Vagy inkább fordítva: megöregedtem, mert elvesztettem a szabadság illú­zióját.” (Szemérmes beszámoló egy álom közepéről) És akkor még egy szót sem szóltam a humoráról! Arról a keserű, reszelős nevetésről, ami a magyar irodalomban előtte jórészt ismereden hang volt. Egy vidéki fapofa, na..! Vagy inkább egy angol úr, aki tévedésből Léván nőtt föl, de ezt később jófajta, embert próbáló tévedésnek gondolta volna, ha a komcsiknak van némi ízlésük. De sajnos nem volt. „Rövid a [.„jszom!” - ismeri föl végre az igazsá­got a Mátyás király New Hontban című regény egyik főhőse, az öreg, puritán kommunista, amikor szemérmesen körülnéz a városka első szexshopjában. A könyv budapesü bemutatóján, amikor Grendel fölolvasta ezt a mondatot kibugy­­gyant belőle a nevetés. Sőt hiába próbálta fegyel­mezni magát úgy röhögött mint egy lakli kamasz. Ezt Krúdy és Hrabal ugyan elnézte volna, mert ők világéletükben imádták a malacságokat de Mészöly Miklós bizonyára felnézett volna délutáni szender­­géséből: „Szedd össze magad, Lajos! Egy férfi nem nevet a saját viccein...” Grendel elvileg nem mindig értett egyet Mészölynek e férfias tempóival, ö ennél léhábban gondolt az irodalomra, most mégis össze­szedte magát újra nekifutott a mondatnak, majd megint zavartan elpirult, mert hogy direkt kihagy­tam az első pirulását mivel ez volt a jobb, ha egy érett, negyvenes könyvtárosnő látja, azonnal bele­szeret, annyira édes volt!, de ott és akkor erre vi­szonylag kevés esély volt így Grendel rendesen vé­gigolvasta a jelenetet - mindössze néhányszor nye­rített föl közben még. Mondom, az egésznek csak az a titka, hogy az ember lehetőleg jól válassza meg a mestereit: a többi úgyis tehetség és szerencse dol­ga-Nem tartozik ide, csak kikívánkozik: Kukorelly Endre szerint a nők tekintélyes része és egyre na­gyobb százaléka kifejezetten értékeli a természete­sen kopaszodó férfiakat. Ez intelligencia kérdése. Mészáros Sándor (Elhangzott 2005. május 25-én Pozsonyban, a Magyar Köztársaság Kulturális Intézetében, a könyv bemutatóján.) ORCNDCLi Mátyás király New Hontban Grendel Lajos Mátyás király New Hontban Kalligram Kötve, 200 old., 12x19,2 cm bolti ár: 230 Sk kedvezménnyel: 200 Sk Mészáros Sándor (1959) szerkesztő, irodalomkritikus Budapest Grendel Lajos (1948) író Pozsony Megrendelhető még: Grendel Lajos A tények mágiája Mészöly Miklós időskori prózája Kalligram Kötve, 96 old., 12x16,5 cm bolti ár: 160 Sk kedvezménnyel: 149 Sk A TÉNYEK MÁGIÁJA

Next

/
Thumbnails
Contents