Könyvjelző - Az Új Szó melléklete, 2005 (4. évfolyam, 1-12. szám)
2005-01-26 / 5. szám
mOlWUELZŐ13 Atlasz kezdőknek és haladóknak Tudománytörténeti jelentőségű alkotás Sándor Anna A Nyitra-vidéki magyar nyelvjárások atlasza című műve, mivel általa és benne az első szlovákiai regionális nyelvatlasz és egyáltalán, az első felvidéki magyar nyelvjárási atlasz született meg. A könyv, mely egyúttal fontos forráskiadvány arról a területről, melynek nyelvjárási feldolgozottsága viszonylag elmaradott, gondos előkészítést, évekig tartó munkát követően a Kalligram Könyvkiadó gondozásában, Kiss Jenő és Vörös Ottó egyetemi tanárok lektorálása mellett a múlt évben jelent meg. Sándor Anna egyebek mellett szól az általa végzett anyaggyűjtés körülményeiről, a 228 nyelvi térképre - vagy nyelvabroszra, ahogy Toldy Ferenc emlegette - felkerült adatok lejegyzéséről, a vizsgált nyelvjárások belső tagolódásáról, hangtani, alaktani és szókészlettani sajátosságairól, valamint bemutatja a vidéket mint gyűjtőterületet. A Nyitra-vidék - amint a kiadványból megtudhatjuk - összefoglaló megnevezése annak a több településcsoportot magában foglaló földrajzi területnek, melynek legnagyobb része a mai Nyitrai járás területén található. A Nyitra-vidéken belüli Zoboralja csupán azt a 13 falut öleli fel, melyek Nyitrától északra (Vicsápapáti, Nyitraegerszeg, Béd, Menyhe és az aranyosmaróti járásbeli Barslédec), északkeletre elterülő (Gímes, Zsére, Kolon, Alsócsitár, Nyitragerencsér, Nyitrageszte, Pográny és Alsóbodok), a Zobor heggyel kezdődő hegyvonulat környékén húzódnak meg. A Zobor-vidék megnevezés tehát nem vonatkozik a Nyitra folyó völgyében, Nyitra városától délre (Nyitracsehi, Nagycétény, Nemespann, Berencs és Nyitraszőlős) és keletre fekvő falvakra (Bábindal, Nagyhind, Kalász, Felsőaha, Csiffár és Tild). A Nyitra-vidékhez sorolandó azonban a vágsellyei járásbeli Felsőkirályi és az érsekújvári járásbeli Nagykér. A Nyitravidéki magyarok a Kárpát-medence nyugati felében a magyarság legészakibb, összefüggő csoportját alkotják. A Nyitra-vidéki atlasz adatai is megerősítik a kistérség nyelvjárásainak palóc voltát, amelyet a szerző - aki a csitári hegyek alatt született - behatóan ismer. A Nyitra-vidéki nyelvjárási korpusz elemzése folyamán tipizálási nehézségek adódnak; az egyes típusok pontos területi körülhatárolása nem lehetséges teljes egyértelműséggel. A nyelvi viszonylagosságot fokozza a nyelvjárások szinkrón belső mozgása is, mellyel az egyes községekben - még ha eltérő mértékben is - számolni kell. Az adott település földrajzi fekvésétől és társadalmi körülményeitől függően a fiatalabb korosztályok körében bizonyos nyelvi egységesülés figyelhető meg az egész térségben. A Nyitra-vidéki nyelvjáráscsoport hangtani sajátossága, hogy az egész Nyitra-vidék í-ző területnek tekinthető. A köznyelvi ó helyett - néhány déli településtől eltekintve - szinte mindenütt a nyelvjárási M-t ejtik. A köznyelvi a helyett egységesen a zártabb o hangot ejtik. A köznyelvi o majdnem mindenütt «-ként realizálódik. A köznyelvi ö az északabbra fekvő kutatópontokon nem, de a délkeletre fekvő községekben (mint Bábindal, Kalász, Nyitracsehi) zártabb «-ben valósul meg. A köznyelvi e helyett az esetek túlnyomó többségében a zártabb i szerepel. A köznyelvi « a legtöbb szóban teljesen azonos a nyelvjárási ő-vel. Majdnem az egész nyelvjáráscsoportban jellemző az « nyíltabbá válása. A palóc nyelvjárások illabiális jellege általában^, elvonja a figyelmet a bennük működő labiális tendenciáról, pedig ez a tendencia a palóc nyelvjárásokban, beleértve természetesen a Nyitra-vidéket is, szép számban eredményez labiális magánhangzókat. A morfémák többségében az / és r előtti aszszociatív ö-zés a leggyakoribb, de van példa a független hangsúlyos ö-zésre is. Az egyes Nyitra-vidéki nyelvjárások további fontos megkülönböztető jegye - derül ki a nyelvatlaszból -, hogy nemcsak a köznyelvhez, hanem a környező nyelvjárásokhoz mérten is a helyi nyelvjárási normának megfelelően ugyanannak a fonémának más szerkezetű beszédhangját ejtik. A magánhangzók a többi magyar nyelvjáráshoz hasonlóan e tekintetben is jóval tarkább képet mutatnak, mint a mássalhangzók. A fonémarealizációk közül a különböző régiókban nyelvjárás-azonosító és -megkülönböztető szerepük van a kettőshangzóknak is, melyek főként az ó, ő, é hangszín-realizációi. A Nyitravidéket, különösen annak északi településeit, a régebbi feldolgozások és Sándor Anna is diftongáló területnek tartják. A magyar dialektológiai feldolgozások a mássalhangzók vizsgálatában nem a fonémánkénti vizsgálódást részesítik előnyben, hanem a jelenségekre helyezik a fősúlyt. A térségre jellemző az erős palatalizáció, amely a nyelvjáráscsoportban érinti a tendencia összes tagját (t-ty d-gy, n-ny, l-ly-j). A palatalizáció nem túl nagy térbeli különbségeivel szemben a szótagzáró „1” viselkedése gyakran szövevényes jelenséghatárokat produkál e térségben. A kiadvány mentőövként és kapaszkodóként is kíván szolgálni, bízva abban, hogy azok a nyelvjárást beszélő fiatalok, akik elolvassák településük helytörténetének összefoglalóját, és a vidék földrajzi, etnikai, néprajzi és vallási jellemzőinek bemutatását, valamelyest közelebb kerülnek anyanyelvükhöz és nyelvjárásukhoz, és némileg útját állják a fenyegető kihalásnak. Minden tekintetben helyénvaló tehát Kiss Jenő akadémikus megjegyzése, mely szerint a Nyitra-vidéki nyelvatlasz többről szól, mint amit a címe ígér: segítséget nyújt a kutatásban, az érdeklődőket és elsősorban az érintett terület 26 magyarlakta települése lakóit tanulságos felismerésekkel gazdagítja. Agszer Krisztina (1980) diák, szerkesztő Dunaszerdahely Sándor Anna (1951) nyelvész Kolony ] A NYITRA-VIDÉKI MAGYAR NYELVJÁRÁSOK ATLASZA j Sándor Anna A Nyitra-vidéki magyar nyelvjárások atlasza Kalligram Fűzve, 360 old. 16,5x23,7 cm bolti ár: 250 Sk kedvezménnyel: 229 Sk Agszer Krisztina
