Könyvjelző - Az Új Szó melléklete, 2005 (4. évfolyam, 1-12. szám)
2005-01-17 / 2. szám
■Kiwámatáiü 13 A hét (hétszer hét) műtárgya Egyedülálló tárlat nyílt nemrégiben a Lilium Aurum Könyvkiadó szervezésében. Különböző korok képzőművészeti alkotásait veheti szemügyre a nagyérdemű. Különlegessége, hogy minden kiállított művet más-más avatott szakember mutat be, s hogy korlátlan időkig megtekinthető... ...a már említett kiadó által 2004-ben megjelentetett Magángaléria című könyvben. Az itt szereplő képzőművészeti alkotásokhoz kapcsolódó írások, vallomások a Katedra folyóirat felkérésére születtek és ott is jelentek meg először, szép sorjában. A megszólított magánszemélyek egy-egy szívüknek kedves, fontos, emlékezetes művet mutatnak be. A szerzők zömükben nem „szakmabeliek” - bár restaurátor, művészettörténész, esztéta, (képző)művész is akad közöttük inkább csak olyan jó tollú emberek, akik érzékenyek a szép, az értékes, a különleges iránt, és - ahogy a kötet hátoldalán olvasható - a képírást betűírásra tudják fordítani. Van, aki az adott művel (vagy épp az alkotójával) való találkozásának körülményeit osztja meg az olvasóval, és olyan is, aki komoly—és a befogadó számára nagyon „tanulságos" - kitérőt tesz a művészettörténet bugyraiban, s úgy kanyarodik vissza eredeti témájához, mások (a költő Rácz Vince például) lírai monológ formájában foglalták össze a mondanivalójukat. Mutasd, mit választottál, megmondom, ki vagy - alakítom át és „alkalmazom” a szállóigét. Érdemes lenne próbát tenni: ha amolyan „párosítgatós” játékot játszanánk, és felsorakoztatnánk az egyes írások szerzőit a foglalkozásukkal együtt, egy másik kupacba pedig a kötetben szereplő képzőművészeti alkotásokat, azt hiszem, az esetek többségében ki- és eltalálható lenne, kihez melyik áll közel. A fotós Görföl Jenő például egy látképet választott, a történész Kovács László és a históriában ugyancsak jártas Csicsay'Alajos, Lacza Tihamér, valamint Pénzes István egy-egy történelmi tablót mutat be. N. Tóth Anikó a saját írásainak hangulatát idéző Gulácsy-festménnyel ismerteti meg az olvasó szemlélődőt, a restaurátor Staudt Mihály egy rendkívül szép feszületről értekezik, Kovács Magda az egyik legkedvesebb barátjára emlékezik, Bettes István verseinek illusztrátorát, illetve az ó egyik alkotását mutatja be, az antik kultúrától jótékonyan megfertőződött Csehy Zoltán egy mitológiai témájú képpel kapcsolatos gondolatait osztja meg velünk, Juhász R. József performer egy rendkívül hatásos mobil szobrot (egy, a közönség feje felett lógó, majd „rázuhanó” zongorát) és alkotóját mutatja be. A legtöbben Csontváry, a „Napút-festő” egyegy képéről írtak (Görföl Jenő, H. Nagy Péter, Kövesdi Károly, Lacza Éva), a második legnépszerűbbnek a két festőóriás, Vincent van Gogh és Salvador Dali bizonyult (Bereck József, Dusza István, valamint Benyovszky Krisztián és Pénzes Tímea ihletői). Előkelő helyen szerepelnek az impresszionisták - Renoir és Berthe Morisot mellett a magyar Ferenczy Károly (Hajtman Béla, Haraszti Mária és Brogyányi Judit írása), az egyetemes festőművészet egyik legérdekesebb perspektívajátékáról, Velázquez Az udvarhölgyek c. festményéről Hizsnyai Zoltán írt nem kevésbé talányosán, a Gyönyörök kertjében Tőzsér Árpád a kalauzunk, Edvard Munch rendkívül expresszív képének, a Sikolynak „hangjai” Győry Attilának köszönhetően csengenek a fülünkbe, a női nemet és Chassériau festményét Hodossy Gyula dicséri, Németh Zoltánnal és C. D. Friedrich festményének címszereplőjével együtt mi is a helyzet magaslatán állhatunk. A. Magángalériában bemutatásra kerülő alkotások műfaji szempontból is igen sokrétűek. Ardamica Zorán, Bernád Emese, Csáky Pál, Farkas Veronika csodálatának és írásának tárgya szobor, Hushegyi Gábor és Tallósi Béla egy-egy Németh Ilona-installációt mutat be (a Tallósi által ismertetett, Séta a kifutón című bizonyára közönségsiker lenne/volt, nemcsak a tinik körében), Lubomír Navrátilnak köszönhetően egy fényképpel lesz gazdagabb a gyűjtemény, amelyben egyébként a festmények vannak túlsúlyban. „A legtöbb figurát felvonultató festmény" címre a már fentebb említett Bosch-képpel együtt Juhász László „választottja”, Pieter Brueghel alkotása, a Gyermekjátékok pályázhat sikerrel. A színek a főszereplői a Csanda Gábor és a Juhász Katalin által elénk tárt vásznaknak. Kubicka Kucsera Klára és Szászi Zoltán két hazai művész (Szabó Gyula és Szabó Ottó) alkotását és az ezekkel kapcsolatos reflexióit osztja meg az olvasóval, Mizser Attila és Ozsvald Árpád írásának tárgya pedig egy-egy másképp megfogalmazott, kivitelezett képmás. V. M. Perov legjobban sikerült portréi - így az itt bemutatott Dosztojevszkijé is - Mizser szerint a pszichológiai „rajz” mesterművei, a másik festmény az autodidakta festő, Henri Rousseau Önarcképe, amely Ozsvaldot versírásra is ihlette. Kevésbé vagy egyáltalán nem cseng ismerősen mifelénk Akseli Gallen-Kallela finn festő neve (Polgár Anikó „felfedezettje”), aki egy, a Kalevalában szereplő történetet vitt vászonra. Nagy Attila James Archer brit festő alkotását mutatja be, amelynek témaválasztása az előbbivel rokon: az a finn nemzeti eposzból, emez a legendás Arthur-mondakörből merít. Vajkai Miklós Leonardo da Vinci utolsónak nyilvánított festményéről ír, amelynek modellje ezúttal nem egy férfias nő, hanem egy nőies férfi. Kulcsár Ferenc a húsvéti titokról elmélkedik, míg Vojtek Katalin írásának tárgya egy allegorikus festmény, amely a földi élet gyarlóságait veszi számba. A Magángaléria című album „mérlege”: negyvenhat műalkotásról negyvenhat ember negyvenhatféle megközelítése, értelmezése, véleménye. Végezetül egy személyes hangú megjegyzés. Igen, lelepleződtem. A hatásos cím kedvéért szándékoltan több olvasni- és néznivalót előlegeztem. Én ugyan ki nem javítom, inkább bízom benne, hogy a második kiadásba az én „kedvenceim” közül is bekerül majd legalább három; s akkor a cím is klappolni fog. B. Mánya Ágnes B. Mánya Ágnes (1975) magyar-történelem szakos tanár Érsekújvár Magángaléria Lilium Aurum Fűzve, 132 old., 16x23 cm bolti ár: 258 Sk kedvezménnyel: 230 Sk
