Könyvjelző - Az Új Szó melléklete, 2005 (4. évfolyam, 1-12. szám)

2005-01-20 / 1. szám

Kiónok az irodalom piacán - 7. A szövegkisajátítás egyik különös, de semmi­képp nem különleges válfajára Franz Kaf­ka Napló]n szolgál példával. Sajnos a for­rás — egy 1912-ből származó hosszabb részről van szó — nem ad eligazítást arra nézvést, vajon az el­beszélt eset megtörtént esemény lejegyzése vagy a képzelet teremtette. Akár ez volt a szerző szándé­ka, akár nem, mindenesetre nem tudjuk eldönteni. Annyira szépen van előadva, hogy az ember szép­­irodalomnak vélheti, már az első mondatától: „Teg­nap este tíz órakor mentem lefelé szomorú járá­sommal a Zeltnergassén.” (Györffy Miklós fordítá­sa) Másrészt a történet maga olyan, hogy akár meg is történhetett volna — egy félkegyelmű jogsegély­ért, jogorvoslati tanácsért fordul szerzőnkhöz. (Aki, mármint Kafka, végzettségét s foglalkozását tekintve is jogász.) Az illető mesélni kezd, s felkelti szerzőnk érdek­lődését - legalábbis ezt írja 1912. február 27-i be­jegyzésében Kafka, mert amit az illető elmondásá­ból naplójába jegyez, az nem különösebben érde­kes. Sokkal érdekesebb, ahogyan s amilyen részle­tesen és mindenre kiterjedő figyelemmel leírja a tanácstalan ember körülményes felvezetését, azaz roppant szerteágazó történetének lehető leglé­­nyegét, melyben sok mindenről szó esik, még a költő Richard Dehmelről is, aki Kafka kortársa­ként s hozzá hasonlóan eleinte egy biztosítónál dolgozott, s mintegy mellékállásban volt csak író — és már végképp nem tudjuk, hogy naplót olva­­sunk-e vagy novellát. Hanem közben végre vala­hára a mi félnótás emberünk is előadja — melles­leg előadóművész —, hogy egészen konkrétan mi­lyen ügyben is kér tanácsot; mert hogy sültbo­lond, ahhoz a kezdetektől fogva kétség nem fér­het, s hovatovább egyre bizonyosabb, mert addig beszél és mesél, míg felismerjük benne a tipikus Kafka-hőst, aki a környezetét látja kibillentnek, és nem magát. Emberünk tehát közli, hogy plagizálták. Pénte­ken elvitte egy asszonynak elolvasásra és mutató­ba Életöröm című kéziratát, s ez a dolgozat a rá kö­vetkező vasárnapon a Tagblatt szórakoztató mel­lékletében A gyermek mint teremtő címmel meg­jelent. Névtelenül, de szóról szóra az ő szövege. Igaz ugyan, hogy a két dolgozat összehasonlítása ennek épp az ellenkezőjéről vall, mindössze a „nevezetű” szó fordul elő mindkettőben, de em­berünknek erre is van magyarázata: „Mindent le­másoltak ugyan, de eltussolva, más sorrendben, rövidítve és apró idegen kiegészítésekkel.” A tör­ténet vége: emberünk megfogadja a tanácsot, hogy ne perelje be a hölgyet, hanem jelentse ki: »ezúttal még hajlandó önkénytelen befolyásoltsá­got feltételezni.« A szerzőként sértett fél egy ambiciózus fiatalem­ber, akinek ez az első írása. S ezáltal a szöveg­kisajátítás jelentése felértékelődik, visszájára for­dul, hiszen a tény, hogy az ő szövegét ellopásra al­kalmasnak tartják, azt jelenti, hogy ő már valaki. Mintha azt mondaná: plagizálnak, tehát vagyok. Csanda Gábor PHD A hónap derekán volt hatvanöt éves Tóth Elemér költő, műfordító, publicista, az Új Ifjú­ság egykori szerkesztője, a Tábortűz egykori fő­­szerkesztője. Az alábbi részlettel köszöntjük őt (a feladvány beküldője Méry Júlia): Csillagménes vágtat az égen, porzik az út, hold a csikós, ostora csattan, utána... A részlet a költő Csillagménes című költemé­nyének első versszaka — éppen csak az utolsó szava hiányzik. (A Könyvjelző első évfolyamá­nak hatodik számában már szerepelt ez a vers megfejtésként, akkor a második versszakát kö­zöltük s az utolsót kértük megírni.) Mostani fel­adványunk egyszerűbb: találja ki vagy tippelje meg a hiányzó szót, s küldje be az egész verssza­kot mellékletünk címére. Határidő: február 1. Minden megfejtő és tippelő bekerül a sorsolás­ba, melyen értékes könyveket lehet nyerni. Se­gítség: a keresett szó egy szótagú, s a második sor utolsó szavára rímel. — Könyvjelző, Námestie SNP 30, 814 64 Bratislava 1 Könyvről könyvre Ha szeret olvasni, s van véleménye az olvasott műről, most könnyen gyarapíthatja házi könyvtára állományát pusztán azáltal, hogy másokkal is megosztja véleményét. Beszámol az elolvasott könyv­ről, és másik könyvre tesz szert. Elég, ha megírja, miről szól a könyv s miért tetszett, írását a Könyv­jelzőben legközelebb viszontláthatja, s jutalmul könyvet választhat. A verseny feltételei nagyon egyszerűek: ismertesse a Könyvjelzőben fellelhető (a melléklet bár­melyik számában borítóval és ármegjelöléssel szereplő) kiadványok közül azt, amelyiket volt mód­ja olvasni, s elnyerte tetszését. A könyvismertető terjedelme ne legyen több tíz sornál! Ne felejtse el feltüntetni nevét és a címét, továbbá azoknak a könyveknek a jegyzékét (fontossági sorrendben), amelyek közül nyereményét kiválasztjuk. (A szerk.) Az Új Szó könyvekkel és olvasókkal foglalkozó melléklete www.ujszo.com Megjelenik havonta egyszer Készül a Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériumának támogatásával Szerkeszti: Csanda Gábor Levélcím: Könyvjelző, Námestie SNP 30, 814 64 Bratislava 1 Villámposta: konyvjelzo@poetic.com E számunk szerzői: Cselényi László (1938) József Attila-díjas költő, műfordító (Pozsony), Hajtman Béla (1966) író, a Lévai Magyar Tanítási Nyelvű Egyházi Gimnázium igazgatója (Baracska), Kozsár Zsuzsanna (1970) író, szakíró (Kassa), Motesiky Árpád (1941) vadászíró, szakíró (Verebély), Pénzes István (1951) tanár, szakíró (Érsekújvár) Rácz Vince (1976) szerkesztő, újságíró, költő (Nagymegyer)

Next

/
Thumbnails
Contents