Könyvjelző - Az Új Szó melléklete, 2005 (4. évfolyam, 1-12. szám)
2005-01-24 / 11. szám
6 »EÜKWUELZÖ Felvidéki fürdők Motesiky Árpád (1941) vadászíró, szakíró Verebély és legendák „Magas hegyek néznek Túrótz Vármegyére, Szent Márton, Blatnitza, Stábén fürdőjére... ” Miközben Nagy Zoltánnak a KT Kiadó által megjelentetett/! Felvidék fürdőinek lexikona című kötetét olvasom, asztalomon az összehasonlítás végett a Kis Tükör nagyon szakadozott oldalai közt lapozgatok. A régi ehhez a mostanihoz képest elkalauzol Nyitra vármegyébe is. Többek közt Bajmócra (akkor Bajmótz, ma Bojnice), melyről ezt írja: „Bajmótz jó ferdével és sáfránnyal kedveskedik.” A régen volt Bajmócról megemlíthető, hogy Hunyadi Mátyásnak is kedvelt helye volt; királyunk emlékét a várkastély bejáratával szemben egy hajdan hatalmas hársfa őrizte, ennek árnyékában szokott ebédelni, borozgatni. Ő a várat fiának, Corvin Jánosnak adományozta. Ezt a boroszlói polgárleánytól származó, nagy vagyonnal bíró Jánost a krónikások deli ifjúnak jegyzik, ám ugyanő később köszvényes lábát Bajmócra járt gyógyíttatni. Történt egyszer — a legenda szerint —, hogy Corvin János más okból kényszerült Budáról Bajmócra felutazni. Jelentették neki, hogy Poki Péter várnagy nem jól gazdálkodik, s jó volna a körmére nézni. Poki nagyon ravasz ember volt, s eljutott hozzá János Bajmócra szóló látogatásának célja. Amikor a herceg megérkezett, Poki alamuszi módon, mézesmázos szavakkal fogadta, a legjobb falatokkal és italokkal várta, majd a fürdőből hazatérő ura életére tört. Corvin János az aljas támadást kivédte, s Poki a cselszövésért az életével fizetett. A korabeli források arról is beszámolnak, hogy II. Rákóczi Ferenc is kedvelte Bajmócot és fürdőjét. A fejedelem a már említett nagy hárs alatt írta leveleit, ezek egyikét így zárta: „Datum sub tilia nostra Bajmociensi”, azaz: Kelt a bajmóci hársfánk alatt. A bajmóci kastély utolsó ura gróf Pálffy János volt, akinek tetteiről több legenda is keringett. Ezek egyike szerint halála után sem nyugodott, mert hatalmas szarkofágja alatt a teremőrök egy reggel titokzatos folyadékot észleltek. Úgymond ez a megrögzött agglegény könnyeiből keletkezett: Pálffy János holtában siratta a világ gondjait, bajait... Nagy Zoltán könyve csak nyúlfarknyit, tizenhárom sort szentel Bajmóc fürdőjének. Bártfafürdővel lényegesen hosszabban foglalkozik. Bártfafürdőről IV. Béla királyunk adományleveleiben olvashatunk - ő a gyógyforrásokat s ezek minden jogát a városnak ajándékozta. A fürdő gyógyító ereje ötszáz éve ismert. A tizenhárom forrásból fakadó ásványos gyógyvizeit 1821-ben felkereste Sándor orosz cár és felesége, Mária Lujza is, ám az igazi szenzációt Erzsébet királyné, Sisi látogatása jelentette 1895-ben — a magyarok által olyannyira szeretett királynénak tragikus halála után öt évvel a főtéren szobrot is állítottak (Donáth Imre alkotására is szomorú sors várt). Sisi érkezését és teljes egy hónapi ott-tartózkodását igyekeztek mély titokban tartani. Persze, ki ne figyelt volna fel arra, hogy a fürdő egyik szállodáját teljes egészében lefoglalták, így a szemfüles újságírók hamar kinyomozták a titokzatos érkező kilétét. Az első erről szóló tudósítás a Magyar Szalon az évi augusztusi számában jelent meg erről Bártfai legenda címmel, inkább szándékosan emelve, mintsem eloszlatva a titokzatosság légkörét. „Nincs olyan nap, Nagy Zoltán A Felvidék fürdőinek lexikona KT Könyv- és Lapkiadó A kötet a mai szlovákiai területek leghíresebb üdülő- és gyógyhelyeit mutatja be számos korabeli színes és fekete-fehér fénykép kíséretében. A könyv több mint hatvan fürdőt, hévízforrást vagy ásványvízkútfőt taglal ábécérendben, de ezeken kívül a kulturális értékek iránt érdeklődők kíváncsiságát is kielégíti. Kötve, 160 old., 15,7x21,5 cm bolti ára: 260 Sk
