Könyvjelző - Az Új Szó melléklete, 2005 (4. évfolyam, 1-12. szám)
2005-01-24 / 11. szám
hogy Bártfa felől új legendákat ne hozna a szél - kezdődik a hír. - Legendákat a fekete ruhás asszonyról, aki egymaga jár a fenyvesek között, messze kerüli az úri népet, de hirtelen, váratlan szóba áll a legcsunyább galíciaival, aztán elsuhan a fenyők közt, némán, mint egy tünemény, s csak fehér ernyője világít vissza, mint az a fehér fényesség, amely eltűnő tündérek nyomában szokott lenni...” Majd a paparazzo munkájának leírásával folytatódik: „Volt egy indiszkrét jóemberünk, aki a tyúkokkal kel, egy kis géppel is fölfegyverkezett, úgy állott lesben, hogy akármilyen messziről, de megközelíthesse a fekete ruhás asszonyt, amikor kora hajnalban elindul a Deák Szálló villanyosán világított portáléja elől, alkonyaikor pedig visszatér a fiatal, görög nyelvmesterével...” És igy tovább; a megkapó hangú íráshoz két fényképet is közöl a lap, minden bizonnyal az „indiszkrét jóember” felvételeit, anélkül, hogy a titokzatos fotós kilétét felfedné. Nos, az ő nevére vonatkozóan a KT Kiadó által 2001- ben megjelentetett A felvidéki vadászok életrajzi lexikona ad támpontot (A kötetet Motesiky Árpád állította össze — a szerk. megj.). Ebből megtudhatjuk, hogy Díváid Károly (1830—1897) gyógyszerészről és tájfényképészről van szó, aki épp Bártfán kezdett el fotózni, majd 1863-ban Eperjesen nyitott fényképészműtermet. Divald mindvégig hű maradt Bánfához, a fürdővárosról fényképalbumot is készített. A régmúltból a közelebbi időkig jutva a fürdőlegendákban, nyilván sokak emlékezetében élnek a fürdőkkel kapcsolatos közismert történetek, anekdoták, viccek. Ezek egyike szerint hazamegy a férj az Érsekújvári járásban levő, népszerű Podhájska (Szenese) termálfürdőből, és így szól asszonyához: — Képzeld el, egy ember mankón jött a fürdőbe, és mankók nélkül tért haza! — Úgy meggyógyult? — kérdi a feleség. — Nem, ellopták a mankóit. Lucski vasasfürdőbe (Lúcky) már sikamlósabb utakon vezet több anekdota, hiszen itt a női betegségeket és a terméketlenséget orvosolták, ez utóbbit sokszor nem is annyira hévízzel, mint egy alkalmi partnerrel, különösen a múlt rendszer idején, amikor nem volt nehéz beutalóhoz jutni, és a gyógykezelés is csaknem ingyenes volt. A mankóról óhatatlanul Pöstyén jut eszünkbe, a fürdő egyedi szimbóluma, a mankót törő ember. A város társadalmi szempontból is fontos események színhelye volt, s mára hatalmas fürdővárossá nőtte ki magát. Azt tartják, hogy kétféle ember van: aki már volt a pöstyéni fürdőben, és aki még nem. Pöstyénfürdő gyakori vendége volt a morva születésű Alfons Mucha (1860—1939) festőművész, aki feleségével és két leánykájával járt ide. Mindig nagyon jól érezték magukat, a családfő, miközben élvezték a források gyógyvizét, festegetett. Később Mucha egy nagy méretű, különleges, mert ötszög alakú olajfestményével fejezte ki háláját, egy a franciaországi Nice-ben 1932-ben festett vásznát ajándékozta a pöstyénieknek; a képet a Thermia Palace-ban helyezték el. A kép egy ülő lányt ábrázol, feltehetően a festő itt meggyógyult lányát, amint két szlovák népviseletbe öltözött nő ajándékot visz neki: rózsákat és egy kosár szőlőt. A kép címe: Légy áldott, magasztos forrása az egészségnek. Ennek is megvan a maga újkori legendája: a szálloda fürdőházából 2000. októberének egyik éjjelén rejtélyes körülmények közt eltűnt, s csak négy évvel később, amikor már csaknem lemondtak róla, került elő Brünnben. A festmény restaurálásra szorul, s majd csak jövőre keról vissza eredeti helyére. S ha már átléptük a határt, említsük meg, hogy fürdőket kedvelő és gyógyulni vágyó eleink közül jó néhányan távolabb eső fürdőhelyeket is felkerestek. Arany János, mint ismeretes, több alkalommal gyógyíttatta magát Karlsbadban, Wesselényi báró az észak-morva Jeseníket kedvelte, de ugyanitt Széchenyi is járt. A város főterén — magyar adományokból - felállított emlékoszlopon Vörösmarty Mihály sorai olvashatók. Kossuth Szliácsot magasztalta másoknak is ajánlva (látogatásának idejét sokáig emléktábla hirdette). Másokat látszólag hidegen hagyott a gőz: „Pompás napokat töltöttem Várgedén” — írja a rimaszécsi járásban fekvő fürdőről Petőfi, aki a Kubinyi család vendégeként járt itt, de arról nem tesz említést, vajon élt-e a gyógyforrás kínálta lehetőséggel. Bezárólag talán még annyit, hogy gyógyfürdőink napjainkban ismét fénykorukat élik. Nagy Zoltán könyve, A Felvidék fürdőinek lexikona azoknak is ajánlható, akik bár a fürdőzés mai fényűzését nem engedhetik meg maguknak, hozzánk kötődő múltjában szeretnek megmártózni. Motesiky Árpád A korabeli források arról is beszámolnak, hogy II. Rákóczi Ferenc is kedvelte Bajmócot és fürdőjét. A fejedelem a már említett nagy hárs alatt írta leveleit, ezek egyikét így zárta: „Datum sub tilia nostra Bajmociensi", azaz: Kelt a bajmóci hársfánk alatt... Képzőművészet Németh István Csontváry Kosztka Tivadar családtörténete AB-ART Fűzve, 168 old., 15x21 cm bolti ár: 200 Sk kedvezménnyel: 190 Sk I () l I) 1 \ V I I. IASZ I. (I A FESTÉSZET 1:.!$/.AKAI OLDAL \ Földényi F. László A festészet éjszakai oldala Kalligram Kötve, 568 old., 15,5x21 cm bolti ár: 399 Sk kedvezménnyel: 320 Sk
