Könyvjelző - Az Új Szó melléklete, 2005 (4. évfolyam, 1-12. szám)
2005-01-20 / 10. szám
iKtKWiJELZŐ 5 nélkülözi a tájnyelvi elemeket sem (ezek használata azonban nagyon visszafogott, épp annyi, amennyi a társadalmi és regionális konnotációk felkeltéséhez szükséges). A fia elbeszélésmódjára, aki fényképész, a pontos, tárgyilagos rögzítés a jellemző. Uralkodó eljárása a leírás, hajlik a helyzetrajzszerű tömörítésre. Az unoka, a „lánka” világlátását a mese formálja, ezért nyelvében is a fantasztikumba át-áthajló, csodás és kísérteties motívumokkal dolgozó stilizáció vonásai figyelhetők meg. E sajátos világlátásokat kifejező egyéni stílusok nem közömbösek egymás iránt, olykor-olykor áthajolnak egymásba. A fényképész szólamába például váradanul beszivárog' a mesei világ: „Muskátlilevél illatú pára szabadul a gallér alól. Törzse egybenő a fatörzzsel. Öregedő fatündér.” (83-) A Ki volt Lili Emília? hasonló jelenete juthat eszünkbe: „Mesebeli tündér, kibontott hajjal táncoltam a fák között (...) Aztán átöleltem a fát.” A nagymama bőbeszédűsége váratlanul titokzatos hallgatásba torkollik, a lány pedig idézi-utánozza a nagyanyja beszédmódját: „Nagymama kiáll a kapuba. Várja a libákat. Papajka, papajk^l” (88.) „Képek és mondatok csúsznak egymásba” — olvassuk egy fragmentumban (143.), ami utal a könyv mediális összetettségére, arra ti., hogy a fényképész szólamában képleírások sorozatából bontakozik ki egy családtörténeti narratíva, pontosabban annak néhány „szilánkja”. Az elbeszélő itt nemcsak képen rögzíti a múlt pillanatait, hanem egyben csatolja hozzá azok nyelvi reflexióját is. A képek egy része látható (szerepel a könyvben), másik részük „láthatatlan” (csupán a nyelv ereje által nyer életet). A látható fotók sorrendje általában nem követi a képleírások sorrendjét, nem egy képről még azelőtt kapunk leírást, hogy láthatnánk. Amikor aztán szembesülünk vele, egyfajta deja vu érzés fog el: a fotó emlékezetünkbe idézi a regény azt megelőző részeit, saját képélményünk pedig konfrontálódik az elbeszélő által adott korábbi értelmezéssel. Nem mindig van szó művészileg sikerült fotókról. A felvételek nemegyszer hibásak (33-), kevés (38.) vagy éppen sok fényt kaptak (176.), kopottak, megfakultak, a fényképész mégsem dobja el őket, mivel épp e „hibás” voltuknak köszönhetően sikerült valami fontosat megragadniuk. Vannak aztán csupán az emlékezetben élő pillanatok, amelyek képbe kívánkoztak volna, de a gép éppen nem volt kéznél. így aztán: „Maradt az előhívatlan kép.” (134.) Külön figyelmet érdemelnek a fotósnak azok az elszólásszerű mondatai, melyek a képi médium és a rajta kívül eső „valóság” látszólagos összefolyásának vagy épp szétválásának pillanatát érzékeltetik: „Anyám bármelyik pillanatban kiesik a képből.” (31.), „A víz jobb oldalt lassan kifolyik a képből.” (60.), „A nagy lendülettől a fejsze foka kiugrik a képből.” (187.) A képnézegetés a múlt felidézésének, történetbe foglalásának és ezen keresztül az ismételt átélésnek az alkalmát teremti meg, mely gyakran az események átértékelését vonja maga után. A fényképész többször érzi azt, hogy túlértelmezi a képeket, hogy amit mond róluk, az csupán utólagos belemagyarázás, „ráfogás”. Szembe kerül egymással1 a kép megszületésének közvetlen élménye és a kimerevült látvány aktuális hírértéke. A képeknek azonban nemcsak a készítőjük számára van mondanivalója, s nemcsak a leírás által már értelmezett (műtárgyakként válnak érdekessé és értékessé a szemlélők számára. Az idősödő szülők teljesen másképp is használják őket. Az egyik számára a véletlen emlékezés előmozdítói („időnként kiszórja, keresgél a zűrzavarban, sose kísérelt meg rendet rakni, az emlékek váratlanul és felkészületlenül törnek rá” - 99.), a másiknak a gyászmunka nélkülözhetetlen eszközét jelentik („Apám külön borítékban tartja a temetésről készült képeket. Nagy erő kell hozzá, hogy elővegye és újraélje a borzalmat.” —146.). Lassú és figyelmes, kissé talán szándékoltan is elnyújtott, „kitartott” olvasást kíván tőlünk ez a regény; elidőzést és a már elolvasottakhoz való folyamatos visszatérést. Azzal, hogy végigolvastuk, a mű még nem ért véget. Megmarad a nézegetés és a böngészés öröme. Könnyen előfordulhat, miként az velem is megesett, hogy ami korábban fakó volt, utólag színt nyer, ami lapos volt, elmélyül, ami társtalannak tűnt, a helyére kerül. De nem minden. Mindig van maradék, ami (még) feldolgozásra vár. Benyovszky Krisztián N. Tóth Anikó Fányszilánkok Kalligram Kötve, 200 old., 11x18,5 cm bolti ára: 210 Sk kedvezménnyel: 190 Sk Megrendelhető még: Benyovszky Krisztián A jelek szerint Kalligram Kötve, 280 old., 12x18 cm bolti ár: 210 Sk kedvezménnyel: 189 Sk Benyovszky K. - Keserű J. szerk.: KOR/SZAK/HATÁROK Kalligram Fűzve 216 old. 11x18 cm bolti ár: 160 Sk kedvezménnyel: 149 Sk
