Könyvjelző - Az Új Szó melléklete, 2005 (4. évfolyam, 1-12. szám)
2005-01-25 / 8. szám
amelyek nem szokványos hivatkozási alapok egy irodalomtörténész kötetében: Steve Harris (az Iron Maiden basszusgitárosa), Varela, Maturana (biológusok), Hawking (fizikus). Mindezek persze a szövegekben kapnak jelentőséget, ahogy egymás mellé kerül például Métraux és Gibson, vagy Gaiman, Jauss és Lovecraft stb. S ne feledjük, további szövegeket generálhat a féregjáratszerű összeköttetésekből származó kompozíciós logika is, az egyes szövegek és a szövegek összességét tekintve is. Ha erős túlzásba akarnék esni, azt is mondhatnám: az írásmód terén is érvényesül a féregjárat-szerűség. Erre azonban inkább külön terminust eszeltem ki. H. Nagy Péter észjárását, gondolkodásmódját, írásmódját, érveléstechnikáját legjobban a nyitottság fogalommal tudnám jellemezni. Viszont túl egyszerűnek tűnik ez a terminus ahhoz, hogy szövegkomponáló tulajdonságát, módszerét leírjam, ezért körmönfontabb magyarázatot találtam ki, melynek kulcsszavaként az ÖSSZE és VISSZA összetételt vezetem be. Azért körmönfontabb, mert az összetétel szavainak együttes használata már szemantikailag foglalt, ráadásul nem éppen dicsérőleg szoktuk használni. Hogy mégis megkísérlem újrahasznosítani, azt számomra a nyitottság szövegekben tapasztalt logikája indokolja, de mindenki döntsön belátása szerint. Az ÖSSZE és VISSZA túllép az ODA és VISSZA egysíkúságán, ugyanakkor nélkülözi a trehányság vagy az iránytalanság teleológiáját. Azt az írásban, retorikailag megnyilvánuló gondolkodási módot szeretném jelölni vele (nyilván redukcionizmus részemről), amely egyszerre több lehetőség közül szinkron többet választ (connotál), majd állandó visszacsatolások mentén multiplikálja azokat. Ezáltal el is vetheti némelyiket, újakat vonhat be tárgyalásába, az aktuálisan meglevőket újra- és átfogalmazhatja, ütköztetheti őket. A cirkuláció, így az érvelés menete nem válik csapongóvá, hanem előregördíti önmagát. A hermeneutika fogalmaival élve dialógusba kerülünk. Ráadásul az olvasót bevonva a játékba több szinten is. Az ÖSSZE és VISSZAság így a gondolkodás természetes alakzatát ölti, jelentős termékenységet produkálva. A szövegen belüli kommunikációs evolúció hatványozottan kezd működni, azaz kontroláltan, tudatosan gerjeszti önmagát. H. Nagy Péter szövegeinek felépítése, retorikai öszszetettsége erre a hatványozott tudatosságra kínál számos példát (Lásd például A sikertörténet[ek] antropológiai előfeltevéseihez; Gaiman Lovecraft-újraírásai; Dick és a paratér.) Mindez a már tárgyalt tudományos sokszínűség felől is leírható. Talán túlbonyolítottnak tűnik a fenti megfogalmazás annak az egyszerű leírására, hogyan lehet egy tudósi munka szórakoztatva (játszva) ismeretterjesztő. Az interpretációkat a könyvbeli megjelenés korábbi hiánya mellett az olvasásalakzatok felfejtése iránti fokozott igény általánossága is kötetbe rendezheti. (Nem szeretném azt a látszatot kelteni, hogy a kötet decentralizált, szétágazó logikájának ellenében kívánok hatni a természetes koherenciaigénytől indíttatva, de a saját történetiségére is rákérdező szerzői modalitásjok] éppen az időhöz köthető változások mentén vizsgálhatók. Ehhez az állandó változót többek közt az olvasási alakzatok jelentik.) Terjedelmi okokból a részletes taglalástól eltekintek, csupán jelzem, hogy amennyire az egymás mellé került írások műfajfüggetlen jellege megengedi, azt tapasztalhatjuk, hogy jelentős heterogenitás követhető nyomon a legkorábbi írás, az 1998-as Egy partitúra felépítése. Szentkuthy Miklós: Az egyetlen metafora felé - vázlat - címűtől a Digitális koronázás. A király visszatér 2004-es dolgozat olvasásáig a szóhasználat és a szemlélet terén. Ez ismét (az előbbiekkel egybehangzó) pozitívuma H. Nagy Péter könyvének. (Ideje lenne összeszedni magam, és valami elmarasztalót is mondani, de keresve sem találok — hiába, láthatóan sok közös pont van az érdeklődésünkben és a szemléletünkben.) A hermeneutika, ezzel paralel a befogadáselmélet, a tropológia, a líraelmélet és narrációelmélet, a filmelmélet és a társadalomantropológia valamint a cyberpunk és neoavantgard szókészlete nemhogy kizárná egymást, de inkább kölcsönösen erősítik a beszélő(k) retorikai bázisát és céljait. Mindezt persze nem vegyes felvágottként tapasztaljuk, hanem folyamatos átmenetként, nem függetlenedve az írás tárgyául választott szöveg(ek)től. Összegzésképpen egy sánta zeneipari analógia segítségével elmondhatom, hogy a Féregjáratok egy gyűjteményes lemez kiadásával rokonítható, amelyen a slágerlistás kislemezek B-oldalas számai és az eltérő kiadású nagylemezek bónuszszámai jelennek meg néhány ritkaság (például filmzenealbumos megjelenés) társaságában. A teljes értékű számok/szövegek kapcsolódnak az adott korszak nagylemezének/kötetének koncepciójához, de különféle okokból nem kaptak azon/benne helyet. Metszetét alkotják egy zenekar/irodalomtudós munkásságának, ugyanakkor megannyi origóként is szolgálhatnak új lemezek/kötetek kidolgozásában. (H. Nagy estében nagyon kívánkozik már egy teljes körű áttekintés a peremműfajok területéről, valamint képiség és szöveg „játék-elméletéről”.) Zenekritikusi fordulatokkal élve: aki először találkozik a szerzővel, annak kellő alapot nyújt a Féregjáratok a megismerésre, és ösztönzően hat a korábbi (és további) kiadványok beszerzésére. Akik viszont már régóta nyomon követik munkásságát, azok bizonyára ezt a kötetet is beszerezték már és elhelyezték gyűjteményükben. Csalódás kizárva! Rácz I. Péter H. Nagy Péter (1967) irodalomtörténész, kritikus, szerkesztő Érsekújvár féregjáratok H. Nagy Péter Féregjáratok Nap Kiadó Fűzve, 168 old., 12,6x18,5 cm bolti ár: 150 Sk kedvezménnyel: 135 Sk Megrendelhető még: H. Nagy Péter Ady-kollázs Kalligram Kötve, 248 old., 12x18 cm bolti ár: 190 Sk kedvezménnyel: 169 Sk t
