Könyvjelző - Az Új Szó melléklete, 2005 (4. évfolyam, 1-12. szám)
2005-01-25 / 8. szám
monwuELző 7 magyarságát nem melldöngetéssel, gyűlölködéssel, hanem becsületes és színvonalas munkával akarta bizonyítani. Éppen ezért lett a pártok és a hatalom szemében is gyanús, s ezért bántak úgy vele, mint valamiféle ellenséggel. Pedig ő a kulturális élet szolgálatában „csak” a munkáját szerette volna lelkiismeretesen végezni. Sajnos, ez anélkül, hogy valamelyik szekértáborhoz csatlakozott volna, nem volt lehetséges. (De hiszen tudjuk, így volt ez pl. Erasmus idejében is, s persze nincs ez másképpen ma sem!) Aki mégis ebben a szellemben akar tevékenykedni, vállalnia kell az ezzel járó megaláztatásokat és igazságtalanságokat is — legtöbbször a köpönyegforgatásban jártas tehetségtelen, de törekvő félműveltektől. Sziklay Ferenc már a század első felében megállapította, hogy „az anyaországiak és a kisebbségi sorban élők szemlélete között nagy volt a szakadék.” Azon állítását pedig, hogy a csehszlovákiai magyar pártokat Magyarországról kézivezérelték, azóta a közelmúltban Angyal Béla levéltári kutatásai alapján született kötete is alátámasztotta (Érdekvédelem és önszerveződés. Fejezetek a csehszlovákiai magyar pártpolitika történetéből 1918-1938. Galánta—Dunaszerdahely 2002). Megfogalmazódik az emberben a kérdés: vajon mit írt volna másképpen, más hangvételben a szerző, Sziklay László, ha történetesen megéri az 1989-es rendszerváltást? Bizonyára kritikusabb hangvételben mutatta volna be az 1945 utáni időszakot. Amikor a viszszaemlékezés született, nem nagyon lehetett reménykedni a változásban, ezért sem csodálkozhatunk azon, hogy az erről az időszakról szóló részben hiányzik az a kritikai hangvétel, amely az előző évekre vonatkozóan nagyon is jelen van. Viszont azt a szerző erényének tekinthetjük, hogy nem is dicséri ezt az időszakot, s a figyelmes olvasó sók mindenre következtethet a sorok mögött a korról, még akkor is, ha konkrétumokat nem mond is ki. Sok mindent visszatükröz például felesége Magyarországra való átköltözésének kálváriája a második világháború utáni magyar-szlovák határon uralkodó viszonyokról. Maga Sziklay László ugyanúgy számtalan esetben megtapasztalta az elfogult szlovák és cseh nacionalisták ostobaságát, de ugyanezzel kellett találkoznia az övéi, az „anyaország” magyarjai között is. Tanára például megrótta őt, mert Mátyás királlyal kapcsolatos dolgozatában a magyar—szlovák párhuzamokra is kitért... A szerző egyaránt rámutat a szlovákok vagy a csehek igazságtalanságaira, de bemutatja a szlovákiai magyar politikai pártok álságos magatartását is. Édesapja és saját élettörténetén keresztül nem egy megszépített, délibábos közelmúltat tár elénk, ahol mi magyarok mindig mindent jól csináltunk. Sok dolog, ha úgy tetszik az „ügy” ilyen vagy amolyan kimenetele bizony sokszor nem csak a szlovákokon vagy valamilyen más ellenségen múlott. Mert volt ám csehszlovákiai magyar hatalomvágy, butaság, acsarkodás, köpönyegforgatás s egyéb emberi aljasság is bőven... De nem volt hiány hazugságból s melldöngetés mögé bújtatott nyereségvágyból sem... A bizonyos irányba elkötelezettek, az ostoba fanatikusok, a magukra ismerők bizonyára sok kivetnivalót találnak majd a kötetben, és sértett felháborodással teszik majd le, vagy jobb esetben dühösen olvassák tovább. A Gondolkodó, az elkötelezetlen Gondolkodó bizonyára örülni fog, hogy egy olyan korszaknak leírását, értékelését kaphatja kézbe, amelynek mindennapi történéseiről bizonyos érdekek miatt szemérmesen mindig elhallgattunk valamit, azokat a tényeket, amelyekkel már régen ideje lett volna szembesülnünk, s le kellett volna végre vonnunk a következtetéseket. A Józan Gondolkodót az analógiák valószínűleg nem felháborodásra késztetik majd. Inkább szomorúan veszi tudomásul, hogy napjainkban is valami hasonló történik, tényleg nincs új a nap alatt... Szeretném remélni, hogy még sokan élnek köztünk ilyen gondolkodók. „Kis emberkék korlátolt önzése, apró népek rövidlátó hatalmi bódulata, ennek a bódulatnak a nyereségsóvár akarnokokat szolgáló szomorú következménye, a gyűlölködő sovinizmus mindenkinek csak árt, megfojtja az emberséget, elveszi e kis népek elől a fejlődés, sőt az élet lehetőségét is” - olvashatjuk egy helyütt a könyvben (310. p.), s bár amikor írta, korántsem napjainkra gondolt a szerző, sajnos érvényesek e gondolatai ma is... L. Juhász Ilona Sziklay László Egy kassai polgár emlékei Kalligram- Fűzve, 456 old., 14,7x21 cm bolti ár: 310 Sk kedvezménnyel: 250 Sk Figyelmükbe ajánljuk Öllös László Emberi jogok - nemzeti jogok Fórum Kisebbségkutató Intézet —Lilium Aurum Fűzve, 256 old., 12x19,4 cm bolti ár: 150 Sk kedvezménnyel: 135 Sk l. Juhász Ilona Terwlkez&i s*ok4sok a twvicHlkulukrt Yáhcwáfwi a 20, »*á*adb*n L. Juhász Ilona Rudna I. Temetkezési szokások és a temetőkultúra változásai a 20. században Fórum Kisebbségkutató Intézet -Lilium Aurum Fűzve, 344. old., 16,5x23,8 cm bolti ár: 400 Sk kedvezménnyel: 380 Sk
