Könyvjelző - Az Új Szó melléklete, 2004 (3. évfolyam, 1-12. szám)
2004-04-22 / 4. szám
forrás pontos jelölése, hiszen épp ennek a szövegvilágnak az esetében érvényes hatványozottan, hogy egy-egy vers szövegének önazonossága a nagyszámú variánsok és az erőteljes folklorizálódás rendszerében gyakorta kérdéses. Pénzes István nem jelöli meg forrásait, hacsak a felhasznált irodalom jegyzékét nem vesszük annak. A felhasznált források jegyzékében viszont véletlenül sem szerepelnek például a Régi Magyar Költők Tárának mértékadó kötetei vagy A kuruc küzdelmek költészete (válogatta és sajtó alá rendezte Varga Imre, Bp., 1977) című alapmű. Pénzes nem törődik a szövegkritikával, a szövegek nyelvi állapota sokszor tetszőleges, önkényes, gyakorta roncsolt vagy csonkolt, vagyis nagyrészt,,használhatatlan”. Kéziratokat Pénzes nem használt, még akkor sem, ha A Magyarország romlásáról címen közölt szöveg alatt ott díszeleg: kézirat, 1670. A kézirat datálása mértékadó forrásaink (Varga) szerint így történik: „28 Április Anno 1670”, ám a vers Pénzes által (és Benedek által ugyanúgy) használt címváltozata már utólagos kreáció, az eredetiben, azaz a kéziraton (a már emlegetett Varga Imre forráskiadása alapján) a Magyarországnak utolsó romláshoz közelgető állapatját kesergő ének cím szerepel. A Zokogó sírással... kezdetű vers, mely inkább Jajszó, melyben édes hazánk romlását siratja egy poéta címmel ismert, szintén önkényes nyelvi alakváltozatot ölt, néha a metrum kívánalmait is semmibe veszi, pl. Pénzesnél: „Melyet írva nem látsz ausztriai házban.” Helyesen: „Melyet írván nem látsz Ausztria-házban.” Pénzes szövege megtöri a négyütemű tizenkettest. Elfelejti feltüntetni, hogy a szövegből csak részletet közöl, s érthetetlen módon éppen a Felvidékre vonatkozó szakaszokat mellőzi! Kimarad például a következő rész: „Sirathadd magadat, szegény Mátyusfölde, / Zokoghatsz sorsodon, két Csorló víz köze” (azaz: Csallóköz). Az „Elérkezék hozzád az nagy summa dika" sorhoz írt jegyzete tudományos regiszterben egyszerűen nem minősíthető: a dika szó Pénzes szerint azt jelenti: „napja”, a valóságban viszont az állami rovásadó korabeli neve. Mértékadó kiadásban summás dika szerepel, s nyilván ebben a konstellációban a summa sem „összegzés, összefoglalás”, ahogy a jegyzetíró véli. A versek kontextualizálását célzó magyarázatok is csak a felületen maradnak, mértékadó magyarázattal alig-alig találkozunk, jelen versünkről is el lehetett volna mondani (megfelelő minőségű szakirodalom birtokában) mondjuk azt, hogy Komlovszki Tibor szerint egy dunántúli prédikátor szerzeményéről lehet szó, az éneket 1700-ban írták, s a Kolonich Lipót nevével fémjelezhető protestánsüldözés egyik izgalmas dokumentuma stb. A Rákóczi Ferenc bús énekébe értelemzavaró hiba került, a 10. sor helyesen: „Szándékokban tartóztasd meg” és nem „Szándékodban tartóztasd meg”. A „szándékokban” szó a helyes változatban a mai „szándékukban” szónak felel meg grammatikailag. A versben az irigyek megzabolázásáról és rossz szándékaik visszafogásáról, megakadályozásáról van szó — e célból fohászkodik istenhez a versben megképződő én. A negyedik sorban található „oltalamdat” szó sem egyszerű sajtóhiba, a betűcsere sem segít rajta, hiszen nem az „oltalmadat” szónak kellene szerepelnie a versben, hanem az „oltalmamat” szónak. Hiszen: „A keresztfán drága árom / Oltalmamat tőled várom!”. Krisztusnak aligha van szüksége önmaga oltalmazására... Pénzes az idézett szakasz első egységét is hibásan közli, a versben nem „áron”, hanem a mára sokkal nehezebben felfedhető konstellációt mutató „árom”.szó szerepel. Krisztus ugyanis értünk szenvedett, az ő halála árán nyerhetünk üdvözülést, Géza Csath Matkovrazda Kalligram Kötve, 304 old., 13x18,8 cm ára: 299 Sk Imre Kertész Kaddis za nenarodené diéta Kalligram Fűzve, 136 old., 11x18,5 cm ára: 169 Sk ő az, aki megfizetett helyettünk, bűneinkért. A Thököly haditanácsa című úgynevezett voxoló vers (mely Thököly hadnagyainak voxait, azaz szavazatait szedi versbe, s afféle dramatizált, verses politikai publicisztikává gyúrja át egy konkrét tárgyalás nyomán) hasonlóan válik önkényesen módosítgatott, rendezgetett szövegkonglomerátummá. A nyitó négysoros kiiktatása hibának mondható, hiszen jobban kontextualizálná a szöveget, mint maga a Pénzes által írt kísérőszöveg. A vers megszakítását jelölő pontok kirakása teljesen esetleges, a szöveg nyelvi állapota sokszor minősíthetetlen. A „Több száz esztendőnél fegyverben nemzetünk, / Töröknek sincs Bécsért áldozatja vérünk” sorok ebben a verzióban érthetetlenek, sőt, ha jelenteni vélnek valamit, akkor épphogy az ellenkezőjét annak, amit a szöveg mértékadó források szerint mond, a második sor ugyanis helyesen: „Töröknek is Bécsért áldozatja vérünk.” Veselényi (a vershez írt Pénzes-kommentárban a név már Wesselényiként szerepel) Pál voxában a jegyzet („Győzelmet nem arathatunk”) véletlenül beletagozódik a versszakba, s így teljesen ellehetetleníti a szöveget. A jegyzetapparátus kuszaságát és összeollózottságát is a kritikátlan forráshasználat okozza. Márs a 37. oldalon pontatlanul „ókori római főisten”. Az ókori római főisten természetesen Jupiter. Mars a rómaiak egyik fő istene, atyja. Itt jegyzem meg, hogy Pénzes a 255. oldalon már elfogadhatóbb jegyzetet ír ugyanerről az istenről: „Mars, a háború istene a római mitológiában.” A Gyöngyösi Istvánnál (Thököly Imre és Zrínyi Ilona házassága) szereplő Sváda Pénzes jegyzetével ellentétben (37.) a római, és nem görög mitológiából származó Suada (vagy Suadela nevű) istennővel azonos. Suada pedig nem Szuda (sic!) görögül, ahogy Pénzes véli, ha-Imre Kertész Vyhnany jazyk Kalligram Kötve, 176 old., 13,5x20,5 cm ára: 190 Sk Könyvjelző 4/2004
