Könyvjelző - Az Új Szó melléklete, 2004 (3. évfolyam, 1-12. szám)
2004-04-22 / 4. szám
nem Peithó. A név görögösítése már csak azért sem helyes, mert az istennő neve a latin suadeo (tanácsolni) szóval rokon. A körítésszövegek nyilvánvaló hanyagságaira egy példát hozok csak: „A Bécset ostromló mintegy 150 ezer (!) török sereget...” — kezdi egy mondatát a szerző. Nyilván 150 ezres seregre gondol... A jegyzetapparátus, mint ahogy azt már néhány fenti példa is bizonyíthatta, sokszor a nevetségesség határáig hibás, tévinformációkat közöl. Sokszor viszont el is marad. A Magyarország, Erdély, hallj új hírt... kezdetű versben például az összeállító azt megmagyarázza, hogy mit jelent a keressz (keresel) ige, ám hogy pl. a gyém vagy a buska szó mit takar, arról bölcsen hallgat (egyébként: az első várkapun levő sorompót, a másik kosarat jelent). A felvidéki részeket Pénzes itt is (mint szinte mindenütt) elhagyja, pedig a „Fordulj, Pozsony, Győr és Komárom” kezdetű szakasz egy felvidéki kiadvány éke lehetett volna. Az Erdélyi hajdútánc címen közölt szöveg (a cím itt is utólagos, a Rendületlenülben is így szerepel) sem járt túlságosan jól, Pénzes nem részletet közöl, hanem jelöletlen részecskéket, azaz részleteket. A szelektív magyarázatok közül a habarnica értelmezése egyértelműen hibás: valóban jelentett polipot is, de itt tejjel föleresztett leves értelemben használja a költő, a szó előtti „füles” jelző pedig a füles fazékra tett utalás (107-108). Pénzes sokszor Benedek István jegyzeteit veszi át minimális betoldásokkal (pl. Rezerédi nótája). Az összeállító nemcsak a sokverziós, számos artikulációt mutató kuruc kori szövegeinkkel bánik ilyen mostohán, nagy klasszikusaink nagyjából ugyanerre a sorsra jutnak. Vörösmarty Mihály Mikes búja című versében egy elírás termi az egész gondolatot ellehetetlenítő félreértést: „Melynek halma föld itt, ellenség földe”. A helyes változat: „Melynek halma föd itt, ellenség földe”. Benedek Istvánnak Szász Károly A magyar irodalom újjászületése százados évfordulójára című verséhez írt jegyzetei is átkerülnek Pénzes jegyzetanyagába, mindhárom szinte szó szerint. Antevsz mindkét szerzőnél „Anteusz, a Föld fia”, aki Pénzesnél „a földre hullva mindig új erőre kap” (251.), Benedeknél „a földre hullva mindig újult erőre kap.” (297.) Szász, „a költő az Ágis tragédiája megjelenésének százéves fordulója alkalmából ünnepli Bessenyeit. ’’(Pénzes, 251; Benedek, 297). Ez utóbbi szakasz ismét plagizáció. Ez a gyakorlat amellett, hogy a szerzői etika minden eleme ellen vét, példátlan szemtelenséggel nézi tájékozatlannak az olvasót. Ezek után vitázzunk-e Pénzes olyan sommás irodalomtörténészi állításaival, hogy jelentéktelen az Ágis tragédiája? S ha vitázunk, Pénzessel vitázunk-e? Aligha. Batsányi János A franciaországi változásokra című közismert versének második sora is egy szótaggal többre sikeredik, mint illenék, mind poétikailag, mind szövegkritikailag: „Nyögtök a rabságnak kínos kötelékében". Helyesen: „Nyögtök a rabságnak kínos kötelében”. A központozás kérdését most ne is firtassuk. Verseghy Ferenc A marszíliai énekéből és Csokonai Vitéz Mihály Magyar! Hajnal hasad! című verseiből Pénzes is épp annyit idéz, mint Benedek. A kommentárt itt is korrigálnánk: a líra, epika, dráma nem műfaj, hanem műnem. Berzsenyi Dániel A magyarokhoz című ódájában két sajtóhiba is éktelenkedik (iömleit szerepel öbleit, lormány kormány helyett), s ez mind arra figyelmeztet, hogy az alteritás szövegeinek közlésekor még fokozottabban kell ügyelni a pontosságra, hiszen az archaizmusok a mai olvasó horizontjából gyakorta eltérő pszeudo-értelmezéslehetőségeket sugalmaznak. 4. Minőség vagy mennyiség? Benedek Istvánhoz hasonlóan Pénzes István is csatol szerzői életrajzokat a munkához Kislexikon címen. (A lexikon számos korrektori hibával is terhes — az első oldalon például azonnal hatot találtam.) Hogy milyen pl. a „főrangú költőtípus”, aligha derül ki, hogy Somlyó György „idehaza megkezdett egyetemi tanulmányai” mit takarnak igazán (Szlovákiában tanult volna?), az sejthető. Végül, de nem utolsósorban szólni kell a válogatás minőségéről is. Pénzes István kötetében, noha leszögezi, hogy ez nem „szép versek” gyűjteménye, számos kifejezetten dilettáns szöveget is szerepeltet. Benedek István könyve nem esett ebbe a hibába. Rossz verset érdemes-e a populáris olvasóközönség, illetőleg az e könyvvel vélhetőleg megcélzott diákság elé tenni? Szentimrei Jenőt fizikai fájdalom olvasni, sorai a vers alapkritériumait sem elégítik ki, álljon itt egy példa: „Fejedelem urunk az ország gyűlését / Ónodra hivatja, / S áruló Rakovszkit az ónodi mező / Miszlikbe vágatja.” Egy másik leginkább feledésre méltó verselgető (vannak páran) Vértessy Jenő, aki porlepte, csikorgó, összetákolt verselményeit viszonylag korrekt formába szedni is képtelen. A rossz vers közlése nem igazán magyarázható semmivel, főként reprezentatív nagyjaink, nemzeti géniuszaink társaságában. A mennyiség egy ilyen gyűjteményben nem lehet cél, kivált azért sem, mivel a kor valamennyi Pénzes által újraközölt szövegét már közreadták. Nem első közlésekről van szó, hanem újraközlésekről, s az újraközlés kritériumrendszere az alapos szelekció. Pénzes könyve szakmailag maximálisan elhibázottnak mondható: plagizált szövegegységek váltogatják egymást új hadrendbe állítva, a szövegek önazonossága kérdéses, a jegyzetapparátus gyakorta félrevezető vagy hibás. Csehy Zoltán Miklós Mészöly Domoy a svet Kalligram Péter Nádas Koniec rodinnej ságy Kalligram Péter Nádas Upratovanie Kalligram Fűzve, 304 old., 12,5x18 cm ára: 89 Sk /ii « VADAS komm; KOOIWiJ SÁfD Kötve, l60 old., 13x18,8 cm ára: 140 Sk Kötve, 288 old., 12,2x18,2 cm ára: 326 Sk Könyvjelző 4/2004
