Könyvjelző - Az Új Szó melléklete, 2004 (3. évfolyam, 1-12. szám)
2004-02-19 / 2. szám
A SZERKESZTŐ VÁLASZOL Tisztelt Olvasó! * Nagy elégtétel a szerkesztőnek, ha azt a folyamatot, melyben részt vesz, kitartó és nem múló figyelem övezi. Ha beigazolódni látszik, hogy arra, amit vállalt — esetünkben a szlovákiai magyar könyvtermésre vonatkozó vélemények, értelmezések, ismertetések és kritikák közvetítését —, szükség van. Az Új Szó könyvekkel és olvasókkal foglalkozó melléklete esetében ez a figyelem részint az olvasók legkülönfélébb levelei és észrevételei, a megfejtők játékkedve, a Könyvjelzőt várók és lapozgatok, valamint az érkező és közölt írások száma, szerzőik tág köre szerint mérhető. Továbbá: a lapban bemutatott könyvek kedvezményesen megvásárolhatók, nagy részüket a kiadóknak köszönhetően meg lehet nyerni — ez sem mellékes. Nem mellékes például ott, ahová már csak az Új Szó jár, de nincs könyvesbolt, a legközelebbi könyvtár messze esik, nem jár oda busz, vagy nincs is pénz buszra. A szükség mérhető a könyvek szerzőinek, kiadóinak részéről is. Korábban előfordulhatott, hogy a szlovákiai magyar könyvtermés jelentős része még csak a pár soros tételleírás és a kiadvány borítójának megjelenése eléréséig sem jutott el, azaz még ilyen szinten sem válhatott azzá, ami a célja volt, tehát önismeretünk és műveltségünk részévé válni, ez az állapot idestova két éve megszűnt. Ez persze nem a szerkesztő, hanem az Új Szó érdeme. Nyilván van sok mérhetetlen hozadéka is a mellékletnek, például az olvasás- és íráskultúra terén. Mérhető azonban, ahogy az írások megszólítják az olvasót. Ahogy megszólaltatják a könyvet. Ahogy megszólal a véleményt mondó. Előfordul, hogy az ismertetések lépnek egymással valamilyen kapcsolatba. S folyik egyfajta állandó párbeszéd az olvasók közt is, az olvasók és a melléklet, az olvasók és a szerzők (a könyvismertetők és a könyvek szerzői) közt. És a fent említetteken s rajtuk kívül még nagyon sokan: olvasnak, olvasunk. Nyilván nem mindegy, hogy mit, mint ahogy az sem, hogy ki olvas, tehát hogy mi minden rejtezik a könyvben, az olvasóban. Ebben a mostani számban erről, erről is szól Barak László, Hizsnyai Zoltán és Motesiky Árpád is. Mindenki másként jut vagy nem jut a könyvhöz, s mindenki másként olvas vagy nem olvas - erről meg Tallósi Béla ír a címlapon. Tisztelt Böröczky József! Köszönöm megtisztelő levelét, a sok érkező közt is olyat, amely egy könyv ürügyén a könyvön kívül másról is szól, tárgyilagosságról, tények tiszteletéről, szakmaiságról, az ebben érdekeltek együttműködésének hiányáról, egy konkrét tárgykör feldolgozásának nehézségeiről — s ez nyilván sokakat érint. Nagy kár volna, ha a labdarúgás (az irodalom- és történettudomány, a néprajz, a filozófia, a pedagógia és így tovább) igencsak bonyolult útvesztőjében eligazodók nem keresnék az összefogást, egymás segítségét, s nem fáradoznának a közös szakmai, intézményi keretek létrehozásán. Szerencsére ma már ez egyre kevésbé jellemző, s a szakterületek kutatási eredményei is rendre megjelennek szakfolyóiratokban, könyv alakban. A Könyvjelzőt indulásától fogva az olvasó, a mindenkori és bármilyen olvasó iránti nyitottság jellemzi. Kialakultak a megjelenés ismérvei is: sok recenzió kiszorul a hasábjairól, másoknak egy-két hónapot is kell várniuk arra, hogy sorra kerüljenek, és persze mindegyik szerkesztve jelenik meg. De a lap nem tesz különbséget profi és amatőr olvasó közt, jártas és kevésbé jártas, szakmabeli és nem szakmabeli közt. S bizonyára így lesz a jövőben is, amíg ez az egyetlen ilyen fóruma a könyveknek. Ilyen értelemben e mellékletben sosem okozott gondot, ha ugyanarról a könyvről egymástól akár merőben eltérő vélemények is megjelentek — míg ennek ellenkezője alighanem már rég elgondolkodtatta volna a létrehozásában és fenntartásában érintetteket. Az idei első számában azért is indult a versenynek hirdetett Könyvről könyvre rovat, mert a melléklet, bár hellyel-közzel eddig is kielégített ilyen igényeket, ezentúl rendszeresen várja a rövid olvasói könyvismertetéseket. Ezúttal csak a felhívás lényegét ismétlem meg: „Elég, ha megírja, miről szól a könyv, s miért tetszett...” Emellett a Könyvjelző lehetőségei szerint továbbra is helyet ad más jellegű véleményeknek, bírálatoknak, javaslatoknak is, de fokozatosan körvonalazódó érdekei és értékei ellenére volna, ha könyvismertetések helyett a publikált véleményekről alkotott véleményeket közölné. Azaz a melléklet szerkesztőjét lehet bírálni, hozzá nem értéssel, elfogultság vagy kritikátlanság vádjával illetni, szerzőit nem, mert ennek megvitatására ez a fórum nem alkalmas. Ami levelében közvetve felvetődik: az értékközpontú szemlélet kívánalma, a minőség tárgyilagos kimutatása, az esztétikailag és tudományosan megalapozottnak a különválasztása a silánytól, a kultúra megkülönböztetése a selejttől, a Könyvjelző számára is igényként fogalmazódik meg. Egyelőre az értékek sokféleségének pártolása tűnik követhető példának. Biztató jel, hogy ezt az igyekezetét sokan értékelik, de az is, hogy esetleges tévedései és hibái is szolgálnak tanulsággal. Tisztelettel: Csanda Gábor Könyvjelző 2/2004 Vajkai Miklós Tökéletes boldogság Nap Kiadó \ „Vajkai-sorozat” utolsó darabja kisregény, cselekménye az első világháború idején játszódik, legalábbis annak a szemében, aki történelmi műként olvassa. Legalább ennyire jelzésértékű és jelképes a regény helyrajza, „a lengyel kelet”. Mozaikjai és szereplői alapján a korábbi Rajkai-művek, elsősorban a Saison morte folytatásának tekinthető. Fűzve, 104 old., 10x18,3 cm aolti ár: 159 Sk kedvezménnyel: 139 Sk Kalligram 2003/2 — február Irodalmi és művészeti folyóirat A tartalomból: Határ Győző versei (Mekis D. János verselemzésével); részlet Németh Gábor Zsidó vagy? című regényéből; Vida Gergely és Mizser Attila versei; Bárczi Zsófia elbeszélése; Alteritás, erőszak, gender (tematikus blokk); Koós István tanulmánya a képregényről; Keserű József és N. Tóth Anikó Kukorelly Endre TündérVölgy c. regényéről... 122. old: ára: 48 Sk
