Könyvjelző - Az Új Szó melléklete, 2004 (3. évfolyam, 1-12. szám)

2004-02-19 / 2. szám

Ég és föld, fény és árnyék

Nem egy irodalomteoretikus szerint az elbeszélő művek tartalomjegyzéke mint a sejtető előrevetítés eszköze meghatározott szerepet játszik a szöveggel szembeni elvárások kialakulásában. Feltéve persze, hogy az olvasó figyelmet szentel neki. Egy novelláskötet esetében talán gyakrabban lapozzuk fel a tartalomjegyzéket, mint egy regénynél, megpróbálván alakítani, a címek alapján, az olvasási sorrendet. Üssük fel Bárczi Zsófia első novelláskötetét, A keselyű havát (2004) is a Tartalomnál, s próbáljunk meg — egy kissé rendhagyó módon — ez alapján képet alkotni magunknak a könyvről, vállalva az ilyen eljárások kockázatát.

Bárczi Zsófia címadási szokásaira jellemző, hogy olykor valamely magasztos fogalmat egy oda nem illő hétköznapi kifejezéssel kapcsol össze, s e fura szomszédságnak köszönhetően az előbbi ironikus holdudvart kap. A transzcendens jelentésvonatkozású szavak keltette elvárások megbicsaklanak a „parlagi” kifejezések hatására, s ezáltal a nem evilági, a földi élet horizontján túli dolgok is familiarizálódnak: pl. Az örökkévalóság kék köténye, Jolán néném és a világvége. iMáskor a nevetségesség határát súroló közhelyes címeket ad egy-egy történetnek, ami megintcsak azok idézőjeles természetét teszi hangsúlyossá, és az előbbihez hasonló ironikus effektust eredményez: Az élet értelme, Történet az igaz szerelemről. Ez a hatás más esetekben — s itt már segítségül hívjuk olvasási tapasztalatainkat is — a cím és a szöveg összevetését követően válik érzékelhetővé. Például a Heidegger ismert

értekezésének címére rájátszó novella (A tökéletes műalkotás ereáete) egy konyhai eszközök társaságában elhangzó példázatos mese előadásával (a mesélő egy bájosan fontoskodó rézmozsár...) ellenpontozza a megidézett német bölcselő művészetontológiai fejtegetéseinek bonyolultságát. A lélek titkos tájaiban pedig egy okoskodó, de mégis szerethető egérke buddhista életelveinek álsága és esendősége lepleződik le, számos humoros félreértést vonva maga után. A harmadik csoportba tartozhatnak azok a novellacímek, amelyek az idegenség, az egzotikum koloritját kölcsönzik a szövegeknek: Fián, Tocino de cielo, Nikolai Marin Fe. Mintha erre játszana rá a borító is, Fernand Vácha Carmen című alkotása.

A kötet három nagyobb kompozíciós egységre oszlik, mindhárom egy-egy novella címével egyezik: A lélek titkos tájai, Az örökkévalóság kék köténye, Ingovány. Ezeket mintegy keretezi a kötetnyitó Fián és a Tocino de cielo, valamint a kötetzáró Szürke felhők. Elmondható, hogy A keselyű hava nem puszta gyűjtemény, az egyes novellák nem közömbösek egymás iránt. A könyv a ciklusokba rendeződő és helyenként egy (lehetséges) regény irányába mutató komponáltság jegyeit hordozza magán. Megfigyelhető ez a motivikus ismétlésekben, az azonos szereplőket és helyeket felvonultató, analóg életsorsokat ábrázoló történetekben, illetve az egymást követő novellák közti áthajtásokban (Fián és a Tocino de cielo, illetve az Anti bácsi és a Nikolai Marin Fe) is. Fontos szer-Bárczi Zsófia A keselyű hava AB-ART

A szerző szerepelt a Pf. 2002 című, fiatal prózaírók antológiájában is. Mostani, első önálló kötetének novelláiban titokzatos álomvilágok, mítoszok és legendák elevenednek meg, amelyek írásművészetének sokoldalú és változatos eszközeiről adnak tanúságot. Megdöbbentő és szomorkás történetek mellett szatirikus elemeket is bőven fölfedezhetünk benne.

Kötve, 224 old., 17x24 cm bolti ár: 180 Sk kedvezménnyel: l60 Sk

Somogyi Tibor felvétele

Benyovszky Krisztián könyvismertetője nagyon frappánsan bemutatja novelláid témáját, szereplőit, a szövegek jellegét. Melyek a Te jellemzőid? Úgy értem, azon túl, hogy az olvasók nyilván a személyeddel kapcsolatban is szeretnének ezt-azt megtudni, mennyiben szólnak ezek a novellák Rólad?

Erre két, látszólag ellenkező jelentésű válasszal tudok csak szolgálni. Valamennyire rólam is szólnak, de egyáltalán nem életrajzi értelemben, inkább csak annyira vagyok bennük, hogy a látásmód, a szövegrészek logikája, az, ahogy egy történet meg van írva, az enyém. Másrészt azt hiszem, semmiről nem lehet írni, amit az ember valamilyen formában nem élt át. Sem örömről, se halálról, se félelmekről, sem szenvedélyről.

A recenzió szerint novelláidban a nem evilági dolgok is fatniliarizálódnak. A családod, őseid és az ő életük, hitük, képzeletviláguk mennyiben épül bele ezekbe a szövegekbe? S ha valóban körvonalazódik egy nagyobb lélegzetű mű, az akár családregénynek is elképzelhető?

Az a hit- és képzeletvilág, amit otthonról hozok, alapvetően meghatározza a szövegek hangulatát, de a témáit is. Gyerekkorom óta hallgatom a családi történeteket (jobbára hajmeresztő vagy misztikus életű ősökről) mindkét oldalról, néha öt-hat letűnt generáció nyüzsög a szüleim konyhájában. Hogy lesz-e belőle családregény, az számomra is kérdés. Sok mindentől függ, de elsősorban attól, hogy megtalálom-e azt a hangot, amin meg lehet szólaltatni. Egyelőre nagyon messze járok tőle.

A Kalligramban közölt novelláddal kapcsolatban Csehy Zoltánnak arról vallasz, mit jelent számodra és hőseid számára a zene, a zeneiség. Mit jelent számodra a látvány, a képiség, a színek?

A történetek alapanyagát. Ahogy a megszövegezés alapja a zene, úgy a történések a formákkal, színekkel állnak összefüggésben. Persze, a kettő nem válik, nem is válhat el élesen egymástól, csak a dominanciájuk változik helyenként. Van, hogy a belső képekre figyelek jobban, és azokat próbálom leírni, de az is előfordul, hogy egy dallamhoz kell mondatot keresnem, s a képek csak utána jönnek. (cs)

a

Könyvjelző 2/2004