Könyvjelző - Az Új Szó melléklete, 2004 (3. évfolyam, 1-12. szám)
2004-08-19 / 8. szám
Nem szeretem a nagyvárosokat. Fábián Nóra kötete azonban arról mesél nekem, hogy lehet megszeretni egyébként nem szerethető metropoliszokat. Van ugyanis bennük valami, amit nincs módunk mindjárt megérezni, megérteni egy állomásra történő befutáskor, vagy egy szoba lefoglalásánál, vagy amikor afelől érdeklődünk, hogy jó-e ebben a betonrengetegben élni, (szoba)társra találni. Fábián Nóra városát tehát lehet szeretni és nem szeretni, de a könyvét mindenféleképp jó birtokunkban tudni idegen városok utunkba kerülésekor, az ott történő találkozásokhoz való egyfajta tapasztalat tuningjaként, az esszencia megértéséhez, megízleléséhez. Megtanulni „a semmihez képest hozzárendelni azt, amit az otthonról gondolni szoktunk.” (33-) És akkor momentán jöjjenek, jöhetnek a momentumok. Rögtönzött anzikszok, amelyeket megkaphatunk mástól, csak időnként meg kell fordítani a lapot, itt majdnem százszor, de ezt idővel észre sem veszi az olvasó. Távolról érkezik, de a nagyon közelről szól. Valaki feladta őket. Mi is feladhattuk volna. A mesék sajátja, entitása az, hogy a reális világot benépesítő szereplői jellegzetes, egyedi jellemek és típusok. Ezek a hősök állnak szemben, általában valószerűtlen, előre nem látható eseményekkel és történésekkel. Nincs ez itt sem másképp. A cím megállja a helyét. Megkapóan rajzolódik ki az az induktív folyamat, a belsőből kiindulva, hogy lakható be mégis paradox mód a mindig idegen. Ahogy egymás kiismerése, mint a mesék próbatételei adják mellénk a segítőket, akik persze nem a hagyományos értelemben azok, csak talán elkezdjük érteni őket, és ezáltal már nem egyedül nem értjük azt, ami körülvesz és meghatározni szeretne minket. Mint egy stratégiai játék paneljei, szabályai. Miután begyűjtőd ezt meg azt, megismered őt, megfejted a titkát, már rögtön kisajátítottál egy részt, amit aztán megélhetsz, amit művelhetsz. És akár, mint mindent, ahogy azt már csak szokás, természetesen meg is szokhatsz. Persze mindez a türelmes elérés kérdése. Tünékeny helyzetek mozgatják, aztán nem is tudjuk miért, hogy lesz reflexünk a rezdülés maga: „Ismerősnek tűnő mozdulatok ragadták meg [...] amikor volt bátorsága hozzá, és a tekintet is ugyanaz: egyidejűleg kedvesen félénk és elszánt. ” (195.) Meseszerű lehet annak az illúziója is, ahogy máshol, szórakozottan döbbenünk rá az otthoni (itteni?) pillanatokra, nem tudjuk, hogy mikor épp mi ragadja meg a figyelmünket, pszichikumunk mire reagál. Mit nem hisz el idegen városokban, városoknak, mit tulajdonít a számunkra ismert helyek emlékképéhez az új közegben, az új díszletek közti terepen. Mi marad, marad-e eltörölhetetlen baleset. Egy új világban nehéz mit kezdeni az idővel. Vagy túl jelen van, vagy alig érzékelhető. Elveszik a kirakatok nézelődése, a nyelvészeti problémák elemezgetése és a könyvtárak látogatása közt. Innen kell megrajzolni, meghatározni a határ menti városkából mentett lényünket. Legyen ez a feladat. Amolyan legkisebb-királyfis, sárkányos, boszorkányos. így talán a széttört idő egy kósza, elkallódott darabkája óvatosan, mint egy puzzle-darab visszacsusszanhat az eszményi helyére, hogy aztán boldogan élhessünk, saját szobánkban, amíg csak... El nem kezdjük épp olvasni egy kisvárosban egy nagyváros meséit. Mizser Attila Nyerteseink Kukorelly Endre: Nag Nagyon egyszerű dolog, az ember mozog, igen egyszerű eset, az ember szeret, ennél is egyszerűbb esetnél az ember nevetgél de a legegyszerűbb esetben mindenki esetlen I5T[H VELED, MOftlARCHl y Feladványunkban Kukorelly Endre I — itt most teljes terjedelmében lekö- I zölt — versét kellett befejezni. Helyes I megfejtésekben szerencsére nem volt hí ány. A sorsolásba a megfelelő rímszó beküldői kerültek, közülük pedig az alábbi három kedves olvasónknak kedvezett a szerencse: a losoncnagyfalui Dobos Andreának, a zselizi Halasi Ildikónak és a lévai Lackó Editnek. Nyereményük: Gágyor Péter Isten veled, Monarchia című kötete (a Nap Kiadó ajándéka). Az egyedi megoldások beküldői közül is három olvasónknak küldünk a Nap Kiadó jóvoltából ajándékot (Barak László Miféle szerzet vagy te? című cédéjét). Ár mai Júlia kürti olvasónk változata: mindenki „megbékél”. Fügedi Sándor Pozsonyból: „vígan él”, a nagymegyeri Varga Erzsébet pedig „elalél”. Mindenkinek gratulálunk! Augusztusi feladványunk (beküldője Méry Júlia Nagymagyarról — neki jutalmul Vajkai Miklós A zöld kígyógyermek című mesekönyvét postázzuk): ,A képzelet ráfogásai (Szlovákiai magyar szép próza 2004) című kötetből idézek: A cella nyirkos volt és szűk, félhomály uralkodott benne. Mégis boldognak érezte magát, ahányszor belépett. Ez volt palotájában az egyetlen hely, ahol nyugodtan beszélgethetett arról, ami gyötri. A rabnál olyan megértésre talált, amilyenről nem is álmodott. Ki a szerzője az idézett írásnak?” A szerkesztő segítsége: A prózaválogatást tartalmazó antológiában tíz író szerepel: Aich Péter, Bárczi Zsófia, Gazdag József, Kmeczkó Mihály, Kozsár Zsuzsanna, N. Tóth Anikó, Pénzes Tímea, Tallósi Béla, Vajkai Miklós, Varga Imre. A fenti részlet szerzője a Könyvjelzőben is rendszeresen publikál. Külön sorsolunk azok közt, akik az elbeszélés címét is megírják! Továbbra is várjuk sikerlistáikat és könyvismertetőiket! Könyvjelző 8/2004
