Könyvjelző - Az Új Szó melléklete, 2003 (2. évfolyam, 1-12. szám)
2003-05-22 / 5. szám
Az olvasás állomásai Kővé vált idő Időcsonkok, faidomok szegélyezik a tópartot Bolemant László kötetén, amely az AB-Art Kiadó gondozásában jelent meg a múlt hónapban. Időfák, enyhén zöldellő fűben ráncos, vén, megkövesült pillanatok. Göcsörtös, bütykös alakzatok. Csupa dudor facsonkok, az örökkön változó idő szobrai. Időtartamokat, életszakaszokat rejtegetnek, és a lapok vers- és fényképanyaga is az elröppenő időt ragadja meg. A szerző az időtartamok mérésére helyszínek, városok neveit használja: térben méri az időt, a teret pedig időben. Bolemant időlopkodó és versekben bujdosó időmérő. Ketyeg benne az óra, igyekeznie kell: a pillanat elszáll, a feledésbe hulló hangulatokat el kell kapni, le kell jegyezni, meg kell menteni, nehogy tovaillanjanak, nagyot koppanjanak a feledésszakadék alján és széttörjenek, nehogy kacéran búcsút intsenek. A szerző időbeosztása költeményekben mérhető. Időzít: a kötet első fellapozása a fényképekre tereli a szemet, ezek robbannak a szemlélődő olvasóban. Sűrű ágas-bogas erdők, vöröslő levelű ágak, zúzmarás zimankó, virágeső mosta fák, romos ablakokban viruló növények, tajtékzó hullámok, jégbe fagyott nád törékeny teste. Évszakok és napszakok képbe foglalása. A kötetet közelebbről szemcsérem a szöveg cselekményvezetésének dinamikájáé a reális és irreális közötti határ mintegy magától értődő, természetes (!) hiányát. Örülni tudok a Pozsonyból Dzsakartába tartó zeppelinnek. (Még akkor is, ha: 1. a marihuánát nem szeretem, 2. a pedofíliát elítélem, 3. a szorongástól szorongok.) A Kerékkutyát olvasva eleinte állandóan felugráltam kedvenc karosszékemből. (Felle, mint a jojó nevű játék gumiszalagja végén a nehezék.) Hangosan méltatlankodtam, bár máskor, vén zsugori módjára, az olvasottakat csak magamnak akarom. Nem szerettem a történetet mozgató Simont, a magát írónak képzelő, lecsúszott, érzelmi idióta, pedofil hajlamú, szexőrült dramaturgot. Simon szerencsés ember, mert amputálták az érzéseit, erkölcsi érzékét. Süketen és vakon ingázik a világban, mindennapi marihuánája és tarotkártyái társaságában. Olgától, az élettársától elvárná, hogy megértse őt és megbocsássa, amiért ösztöneinek engedve elcsábította Nórát, Olga 16 éves lányát. Fantáziái a szomszéd 12 éves kislányáról. Szeretőjét, Barbarát megveti. Barbara férjét, Leót (Rehákot, a fotóst), aki állítólag a legjobb barátja, lenézi, érzéketlen és tehetségtelen fatuskónak tartja. Simon egy csecsemő infantilitásával rombol. Feltartóztathatatlan. Megállíthatatlan. A történet pár napja alatt tönkreteszi a közeléügyre véve rádöbben az olvasó, hogy a versek ugyanezt a tematikát taglalják, cincálják, ragadják meg. Az első versben, amely egyben születésnapi költemény, „a varjak, / a bogarak, halványkék esők / után tolláikkal csöndesen / megsimítják az ásító időt” Az idő ebben a versben lomha, nyugovóra térni készül, szoborpalástját próbálgatja. Az időszobrok a második, a Fák címűben már versbe foglaltan, kimondottan tűnnek fel, nemcsak képi megközelítésBolemant László Időszobrok AB-ART Kötve, 64 old., 15,3x21,8 cm bolti ár: 200 Sk kedvezménnyel: 179 Sk Győry Attila Kerékkutya Kalligram Győry legújabb regénye szerelmiháromszög-történet - szabadosságában talán az eddigi munkáit is meghaladja. A történet a mai Pozsonyban játszódik, hősei képtelenek túllépni a saját árnyékukon. Kötve, 176 old., 15x21 cm bolti ár: 179 Sk kedvezménnyel: 169 Sk ben élők életét. Olgáét, Leóét, a várandós Barbaráét, akit — a tökéletesség megszállottjaként — megöl a férje. A Kerékkutyát olvasva bosszantott Simon ösztönéletének részletező bemutatása, a tőrben: „időszobrok a hó ölelésében / a fák mindig elkísérnek / ágaik mind / a délelőttök fényeit/ csiszolják”. Ködbe bugyolált fák szegélyezik az utakat, tél van, „tompa ujjait a puha köd / kérgükbe süllyeszti”, azaz: a költő magányosan barangol a hó- és ködlepte tájban, mely úgy elkápráztatja, hogy kénytelen versbe foglalni. Bolemant azonban nemcsak tájhangulatokat versel meg, a szerelem vizére evez például az Ami elválaszt és az Augusztus 11. című versekben. Az első azt hangoztatja, hogy „Talán megszűnt néhány dolog”, a másikban „csókod lángokkal teli”, ám mindkettőből kipárolog a másik jelenléte, közelsége — nem a múltat faggatja, hanem a pillanatot élvezi, érzéki metaforákkal szemléltetve a szív rezdüléseit. Városnevek szétszórtan jelennek meg a kötetben: London, Hamburg és Tihany ihlette meg a költőt. Londonban „a járművek zajával takaróztak / a szerencsétlenek / amíg azt is el nem lopta tőlük az éjszaka”, Hamburgról pedig még ennél is kevesebbet tudhatunk meg, illetve feleleveníthetjük, amit tudunk, mégpedig, hogy északi kikötőváros, továbbá hogy a költő futott, miközben „egyszerű ívben / hűségesen / repült nedves / sálam utánam / le a házak közé / a ceruzasárga utcába”. A vers íródhatott volna bármely északi városban, de bizonyára éppen ebben a városban járt, vagy csupán ez ihlette a költőt versírásra. A Tihany című vers pár sor erejéig utal az apátságra, ám Könyvjelző 5/2003 Hogy menyire hálás tudok lenni olvasóként, azt Győry Attila Kerékkutya c. regénye jutatta újra eszembe. Mert Hálás Olvasó vagyok. Hálás, mert mindenki elkápráztat, aki írni tud. Az én szavaim csak akkor szeretnek, ha kimondom őket. Van ízük, testük, de abban a pillanatban, mikor a papírra kényszeríteném őket, viaskodni kezdenek velem. Hálás olvasó vagyok. Hálás, mert betűmolyként függök az írott szövegtől. A mennyországot is óriási könyvtárnak szeretném tudni, ahol egy kényelmes, ősöreg karosszékbe kuporodva (nem tudok tisztességesen ülve olvasni) válogatnék a finomabbnál finomabb szövegek között! Hálás olvasó vagyok, mert tisztelem az írni tudókat. Azokat, akik élettel (színekkel, illatokkal) töltik meg a sima papírlapot. Boszszankodni kissé csak olykor szoktam, ha az író elől menekülnek a szavak, bár talán inkább ilyenkor is pusztán a csalódás szól belőlem, s nem a harag. Mert hálás olvasó vagyok. Szeretek örülni a szépen szóló szónak. Szeretem ízlelgetni a szavakat, óvatosan a nyelvem alá (igen!) helyezve elrejteni őket a száj barlangjában. Ilyenkor derül ki, vajon a szó nem emészthetetlen kavics-e csupán. Minden hiába, hálás olvasó vagyok! Ha bosszankodom is, mentségeket keresek. Di
