Könyvjelző - Az Új Szó melléklete, 2003 (2. évfolyam, 1-12. szám)
2003-03-13 / 3. szám
nyilvánvalóan rokonszenves — megállapítás retorikai dimenziója aláássa saját szemantikáját. Mert míg a pluralizmust propagálja, addig „egy” hiteles értékrend követelményét állítja fel. A mondaton belüli hangsúlyok instabilitása arra figyelmeztet, hogy a nyelv — s ezzel Alabán Ferenc is egyetértene — még a fogalmi beszédet működtető irodalomtudós számára sem tekinthető pusztán a kommunikáció eszközének. (A magam részéről az „egy” szócska elhagyásával és a „hiteles értékrend” szintagma többes számú alkalmazásával alakítanám ki a mondatbeli viszonyokat.) Az Interpretáció és integráció harmadik, A nyelv és műfordítás élményének folytonossága című fejezete műfordítás-történettel, és -elmélettel foglalkozik. Alabán Ferenc a kérdésirányok felvázolása közben folyamatosan érzékelteti, hogy „a műfordító is befogadó”, következésképp a fordítás az értelmezés egyik funkciója. Ezt a premisszát azért is érdemes kiemelnünk, mert világossá teszi, hogy a fordítás nem egyenlő a „szerzői szándék” keresésének gyakorlatával (tehát éppen oly módon nem redukálható, ahogyan azt például Rozno Jitka a Könyvjelző 2003 januári számának — egyfajta esztétikai ideológiára épülő — címlapszövegében kinyilvánítja). Ugyanis az idegen tapasztalat fölvétele — nyelvi eseményként — azt előfeltételezi, hogy a szöveg tolmácsolása közben nem a másikat, hanem annak beszédét kell megértenünk. Persze nem a saját és az idegen szemlélet küzdelmének kibékítése formájában, hanem a kölcsönösség szimmetriája mentén, hiszen — Hans-Jost Freyt idézve — „az eredeti és a fordítás sohasem ad teljes megfelelést, de éppen ott, ahol ez a megfelelés lehetetlen és ezért bekövetkezik az idegenség tapasztalata, ott olvasható le a fordításnak a saját nyelven végzett kreatív munkája”. Összegzés helyett visszaadnánk a szót Alabán Ferencnek (a kötet második fejezetében hangzik el a következő — nehezen cáfolható — helyzetjelentés): „Színvonalas szlovákiai magyar publicisztikáról jelenünkben csak nagy fenntartásokkal beszélhetünk; a felkészülés, a következetesség, az igényesség és a pozitív szemlélet ezen a téren csupán elvétve tapasztalható és követhető nyomon.” Nos nem zárható ki, hogy az Interpretáció és integrációban szereplő mértékadó írások is alapvetően hozzájárulnak a felvidéki — tág értelemben vett — publicisztika-kultúra horizontjának szélesedéséhez és a szakkritika térhódításához. De ez már az a történet, amely éppen történik vagy kellene hogy történjen... H. Nagy Péter A Madacli-Posoiiium Könyvkiadó uj könyveiből Dóba Gyula Tűt éniát Az ismert szerző legújabb regényének színhelye Pozsony, cselekményének időpontja pedig jelentős pozsonyi történelmi események körül szövődik, ezek fogják össze, akár a hagymát az egyes rétegei. S noha a sok jeles és történelemformáló esemény középpontjában az 1989-es „forradalmi” események és közvetlen következményeik állnak, a történelem láthatóan mindig önmagát ismétli. S amiként emberi vonás a humánus idők és a demokratikus jogrend eljövetelébe vetett örök hit, örök az emberi gyarlóság, a kiszolgáltatottság és a hatalomvágy is - legföljebb a helyszínek, az időpontok és a főszereplők változnak. Kötve, 480 old., 13,3x20,8 cm Fonod Zoltán Üzenet A magyar irodalom története Cseh/Szlovákiában. 1918-1945 Második, bővített kiadásban jelenik meg Fonod Zoltánnak a két háború közti szlovenszkói magyar irodalmat összefoglaló munkája, mely nélkülözhetetlen irodalomtörténeti kézikönyv. Alapvető kalauz a korszak tanulmányozásához nem csak a tanárok és a diákság számára. Minden bizonnyal kedvét leli benne az is, aki szereti az olvasmányos, a kort és irodalmát íróportrékban és rövid műismertetésekben bemutató összegző monográfiákat. A könyv külön fejezetben tárgyalja a kisebbségi szerepkör és irodalom kialakulását, a lírát, a prózát, a drámát és a kritikát. Gazdag jegyzetapparátussal, névmutatóval. Kötve, 328 old., 14,5x20,7 cm Könyvjelző 3/2003 Sftjó-völgyi népmesék Merényi László gyűjtéséből válogatta, nyelvileg gondozta, a tájszavak jegyzékét készítette és sajtó alá rendezte B. Kovács István. A színes gyermekkönyv nyolc mesét tartalmaz, köztük olyan, sokak által feldolgozott és közismert történeteket is) mint a Vitéz szabólegény vagy a Kilenc című. Újszerűségük és varázsuk éppen abban rejlik, amiben minden mesemondásé: a történet előadásmódjában. A népmeséi hagyomány ereje meg éppenséggel az irodalmi folytonosságban rejlik, és a mesék népszerűségével mérhető. A kötet a korábban megjelent sorozattársainak, az Ungi népmeséknek és az Ipoly menti népmesédnek a szabad folytatása. Rácz Noémi illusztrációival. Kötve, 92 old., 17,5x24,5 cm Tallósi Béla Megégett tulipánok A kispróza műfaját láthatóan Tallósi Bélának találták ki, olyan otthonosan mozog benne. Úgyszintén a faluból, a kisközösségből és a közösség kontra egyén viszonyából táplálkozó naturalista történetmondásnak azt a fajtáját, mely a zárt helyszín és a zárkózott szereplők megszólaltatásával fogja-ragadja meg az olvasót. A kötet hat írását a nyelvezetük köti össze, a zamatos szavak, továbbá az elbeszélés komótos menete: a fölsorolásokban, külsőségek leírásában, a láttatásban kedvét lelő, részletező alak- és helyzetjellemzés, valamint az elbeszélő visszafogott, finoman ironikus nézőpontja. Ezekből árad az elbeszélések utánozhatatlan atmoszférája. Fűzve, 1Ó0 old., 12x20 cm A könyvek a Madách-Posonium kassai, királyhelmeci, komáromi, nagykaposi, pozsonyi, rimaszombati és rozsnyói könyvesboltjaiban kaphatók. m Fonod Zoltán ÜZENET A magyar irodalom története Cseh/Szlovákiában 1918-1945 TAUÓMWtl-A Megégett tulipánok <
